Itália, Olaszország útikalauz könyv helyett, országleírás

Italia – Olasz Köztársaság

Italia, Repubbllca Italiana (olaszul) – Italien, Italienische Republik (németül) – Italie, République itallenne (franciául) – Italija, Republika Italija (szlovén nyelven)

Örömök és élmények tucatjait szeretném megosztani az olvasóimmal. Igen ezek nem megszépített emlékek, ezek java része a jövőben megismételhető, mások által is átélhető egészséges lehetőség. Az a száraz útikalauz adathalmaz helyett, ami évtizedek óta mérgezi (lassan, de biztosan megfőzi) a türelmetlen fogyasztói társadalom szinte minden egyes tagját, építő jellegű gondolatokat szövök minden egyes helyszínhez. 2003-ban útra keltem életemben először, vad hegyvidéki tájak között, erdők mélyén, isteni szerencse volt a túlélés önmagában (négy autóbalesettől hajszálra voltunk, amiből kettő végzetes szituáció volt, szabálytalanul előző kamion és szakadék korlát nélkül), felhőszakadás, csúcsforgalom, műszakilag rossz állapotú autó, és még sorolhatnám reggelig az évtizedes traumákat okozó ‘szerencsés’ eseteket. Megcsömörlött korábbi életemről károgni, vagy mások életét kritizálni éppúgy felesleges. Minek tenném, miután utazóvá váltam, a legszerencsésebbek közé kerülve, amivel segíthetem az egész magyar nyelvű közösséget a Földön.

Valóság, múlt vagy kopottas marketing? Jogos kérdés lehet Itália kapcsán, annyira hosszú a híres történelmi rom-városainak a száma, ami mellett ma már fejlett ipari, oktatási és kereskedelmi központokról is beszélnünk kell elsősorban Rómától északabbra.
Hol van Itália, és nekem miért nem jött a fókuszba előbb Olaszország? Röviden, az olasz föld vázlatos és felületes megértéséhez is évek kellenek. Könyvmoly barátaimra gondolva, akik annyira rajongtak az olasz kultúra megismeréséért, hogy a családalapítás előtt a legrosszabb mosogatói és konyhai kisegítői munkákat is elvállalták ott, sejthettem volna, hogy ott bizony vannak kincsek, és nem kell feltétlen 5 méter mélyen a földbe ásni értük, mint itthon Budán, az Alföldön és megannyi helyen. A 90-es évek eleje érdekes világ, a turizmus szárnyra kelése, a határok megnyílása, amiből a mai napig nem került ki az elhízott fogyasztói társadalom, mi akkor csöppentünk bele az óriási kínálatba, ha belegondolunk, azóta is annak levét isszuk (egész Európa), nem csökkent az étvágyunk a rengeteg ízletes falat láttán (étel, ital és luxus üdülési téren egyaránt). Egy következő nagy világégés, gazdasági válság persze rendezheti a sorok egy részét, de egyelőre olcsó fapados repülőjegyek tömkelege, minőségi gyümölcsök és tejtermékek leértékelve a szupermarketek polcain, csak az nem utazza körbe Európát, aki nem meri vagy nem akarja.

No! Nekem úgy jön a történetembe, hogy bizony nem volt szerencsém Olaszországgal eleinte. 2005-ben egy szerelmi történet vitt Velencébe, ami nekem Verona volt, annyira nem voltam képben a romantikus drámák és a helyszínek világában. Egy korábbi szerelmem elcsábított, hideg téli idő volt, több dolog miatt szorongtam, és nem tudtam élvezni még a szép részeit sem, kivéve például egy zsúfolt hangszer üzletet, ahol az olcsó kínai kategóriától a jó minőségig mindent felvonultattak, szuper kereskedők, utólag köszönet nekik, elkezdték felnyitni a szemem. Később egy válás végjátékában jutottam el Rómába, amit ne részletezzünk, borzasztó letargia, szintén tél, dermesztő hideg, a mai napig nyögöm fájdalmait, ez magánügy, Rómára visszatérek egy vidám történet keretében a Földközi-tenger partjáról forró napsütésben. A harmadik utat nevezhetném a kitörésnek, amikor június elején ideális időjárási viszonyok között érkeztem egy hétre Milánóba filléres repülőjeggyel, az ételt és italt tartalmazó Lufthansa járat számomra luxus volt. Magával ragadott a város ezernyi szépsége, parkjai, biztonsága és gazdagsága. Volt ott két kisebb üzleti ügyem, egyik tárgyalás sem sikerült, de annyit tanultam belőlük, hogy bőven visszakerestem az utazás árát a következő években. Ezt követte a történelem egy másik ágán tovább növő olasz virág, Szicília, utószezon, október eleje, természetesen maffia mentalitás, kedvesség, őszinteség, szerénység és tipikus helyi átverések feledhetetlen mixe, akkor sem tudtam még semmit Itália rejtett kincseiről, csak azt láttam, hogy milyen óriási az Etna, Palermo, Róma, Torinó, Dolomitok és Szardínia szigetét is magába foglaló kulturálisan és etnikailag egyaránt színes világ. Esélyünk nincs megismerni, mint szabadságát ott töltő klasszikus turista. Ott kell élni, a nyelvet beszélni, roppant sokszínű. Kedvelt és megvetett olasz labdarúgók, gyerekkorunktól figyeltük őket, és a személyiségük megértésében nagy segítséget nyújthatnak ezek az utazások. Ferrari, Armani, Versace, amiknek a mai napig van jelentése, vagy a “Made in Italy” felirat, ami már rég elveszítette az átütő erejét.
Ötödik utam szerencsére még szebb vidékre, az olasz tóvidékre vezetett június végén amire csupa jót hallottam, és ennek megfelelően tudtam értékelni minden szegletét egy nagyra nőtt városi magányos fától a fagyizós kedves mosolyáig, Como, Garda-tó, Lago-Maggiore, nem véletlenül ezer és ezer mese, családi és romantikus nyaralások, fiatal kerékpárosok és mindenki kedvence. Már pont jó meleg volt a tó vize, az éppen levonuló áradások miatt némileg veszélyes volt bemenni, több strand még le volt zárva, de jó úszó voltam, így megúsztam ezt is. Ez a vidék az egyedül hátizsákkal hegyet mászó, és tavat megkerülő zarándokok,  kikapcsolódásra / pihenésre vágyók, a családok, és mindenki egészséges örömforrása.

Ennyi háború és válság után hogyan virulhat még mindig Itália? Szándékosan még mindig Itália, és nem Olaszország, mert a legtöbb nyelvben így hangzik, angolul Italy, spanyolul Italia. Belém is így rögződött, később lett Olaszország, amit szívesen javítok, annyival kifejezőbb a számomra lekicsínylő “olasz” és felesleges “ország” szóösszetétel helyett. Európa életében olyan szerepet játszik ez a terület a mai napig, lásd. Európai Unió és a bevándorlás kérdése (Pantelleria sziget), hogy érdemes megfejtenünk annak a titkát, hogy miért született itt annyira sok világírű alkotó, művész és államférfi. Miért pont az ő kereskedőik voltak évszázadokon át a legnagyobbak között? A XIX. század végén megnyitott Szuezi-csatorna megnyitása előtt és után, sőt most szintúgy. Most 2018. decemberében találkoztam egy ötven éves életvidám olasz kereskedővel, fitt volt, sportolt, új csinos ukrán barátnőjével készült összeköltözni, üzleti ügyeit intézte Svédországban, a balti országok nagy részében és Ukrajnában, és kisebb ingatlan befektetésekkel elindult Spanyolországban is. Öt nyelven beszélt, de néhány szót és mondatot még sok más nyelven tudott.

Hegyek és tengerek, kis és nagy szigetek, tengerparti és szárazföldi városok, a termékeny Pó-síkság, az Alpok meredek sziklái vagy Dél-Tirol, a mai napig aktív vulkánok, földrengések, itt bizony nem olyan nyugodalmas az élet mint a legvidámabb barakkban.
Itália jellegzetesen mediterrán, a középhőmérséklet kellemes, nem véletlenül szeretjük, a Földközi tenger szabályozza a szélsőséges nyári forróságot, így kevés kockázatot vállalunk ott egy családi nyaralás tervezésekor délen. A csapadék számomra meglepően kevés átlagosan, máskor túl sok, ahogy a mai szélsőséges időjárási viszonyokat figyelhetjük a hírekben, nekem ez egyik hobbim lett a nyaralóhelyek kapcsán, és nem lennék szívesen “időjós”. Az Alpoknál 1000 mm feletti az éves csapadék, másutt alig haladja meg az 500 mm-t. Ahol van bőségesen öntözővíz, a ott a sok napsütés mellett minden ideális az élelmiszer növények nagybani termesztésére az északi országrészben. A legnagyobb hibát természetesen az olaszok is elkövették, kiirtották az erdőket, ami után megváltozott a mikroklíma, az erózió beindult, a százezer évek alatt felépülő talaj helyett csupasz sziklafalak maradtak, ami drasztikusan csökkentette az élőhelyek számát, rengeteg állati populáció teljesen kipusztult. A még épen megmaradt rejtett völgyek, hegyi tavak, természetvédelmi területek környéke szerencsére még tud mesélni arról, hogy milyen gazdag vidék volt ez hajdanán évezredekkel ezelőtt.
Mikor utazzunk? Mit fogunk itt tapasztalni, ha csúcsszezonban utazunk? Szerencsére ma ügyesen igyekeznek elosztani egész évre a vendégeket, korábban a június-augusztusi időszakban olyan zsúfoltság volt, hogy szállodát alig lehetett kapni. Az utakon és a benzinkutakon óriási torlódás így is van a kiemelt hétvégéken, méregdrága üzemanyag árakkal találkozhatunk az autópályák legforgalmasabb szakaszain, ezért érdemes ezekről letérni egy pihenőre, egy tankoláson megspórolt pénzből jut finom olasz presszó-kávéra, és nem utolsó szempont, hogy kevesebb benzingőzt beszívva élvezhetjük ki. Június 15. és augusztus 20. között sok helyütt még mindig irreálisan magasak még a kemping árak is, Franciaországban olcsóbb volt 2016-ban nekünk (10 euró/fő/éjtől). A tavasz vége és az ősz szép, aki nem akar feltétlenül minden nap a tengerparton heverészni, úszni, annak azt ajánljuk, hogy vadásszon egy akciós (vagy bevezető) szállás ajánlatra, és fedezze fel akkor a városi szépségeket, amikor nincs tömeg, az idő ilyenkor ideálisabb mint a nyári kánikulában. Idősödve nekem a szeptember vonzó vénasszony módra, de bevallom, hogy a májussal volt a legnagyobb szerencsém például 2018-ban. Télen extrém jó ajánlatokkal várnak, amit tovább javított az Airbnb magánszállások emberközelsége. A fiataloknak ezt javaslom, például egyetemistáknak a vizsgaidőszakot gyorsan letudva olykor marad 2-3 szabad hete január-februárban, az utcán járkálva vagy a szórakozóhelyeken nem véletlenül botlunk olaszokba, Itália közelebb van mint gondolnánk. Én szeretem a jól kitalált budapesti olasz éttermeket, sőt vidéken is találkozhatunk olyannal, ami egy kicsit elrepít minket oda a messzi délre, ismerve a ravaszdi magyar tulajdonost sincs rossz szájízem, hiszen az érzést sikerült megteremtenie, a kicsit vastagabb tészta pedig ad plusz energiát télire.
Itália könyvajánló:
A legjobb könyvek, amiket ismerek a termékeny 70-es években születtek, talán nem véletlenül akkor sok gyermek született, terjedt a béke és a boldogság Európában a hidegháború elmúltával. Egyik ilyen a nagy Panoráma könyvkiadó óriási könyvsorozatából Fajth Tibor útikalauza, ami a magyar utasok általt kedvelt célpontokra fókuszál, de nem kerüli ki a kultúrális és történelmi bevezető részt sem.

Területe: 301 323 km²
Népessége (állandó lakosság): 60483973 fő (2017. dec. 31.) 56 209 900 fő (2003) 60 605 053 (2010), legfrissebb adatok ITT
Népsűrűsége: 186.5 fő/km²
Fővárosa: Róma (Roma) 2 455 600 (3 550 900) fő
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: jún. 2. (a köztársaság alapításának napja, 1946)
Közigazgatás: 20 körzet (regione)
Fontosabb települések: Milánó (Milano) 1 180 700 (4 046 700) fő, Nápoly(Napoli) 991 700 (3 612 300) fő, Torino 856 000 (1 612 300) fő
Városi lakosság aránya: 67%
Pénznem: euró (1 euró=100 cent)
Nyelvek: olasz (hiv.), regionálisan: német (Dél-Tirol), francia (Aosta-völgy), szlovén (Trieszt, Gorizia)
Népcsoportok: olasz 94%, szárd 3%, rétoromán (friuli, ladin) 1%, német és francia 1%, egyéb (cigány, albán, görög, horvát, szlovén, szardíniai katalán) 1%
Vallások: római katolikus 83%, felekezeten kívüli 16%, egyéb 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 76 év, nők 83 év
Népességnövekedés: 0,05%
Csecsemőhalandóság: 5,76%o
Írástudatlanság: 2%
Férfiak/nők aránya: 0,94
Legmagasabb pont: Mont Blanc / Monte Bianco, 4807 m
Legfőbb folyók: Pó, Adige, Tevere, Arno
Gazdaság: ipari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 25 000 USD (2002)
Munkanélküliség: 9,1%
Munkaerő: 23,6 millió fő
Infláció: 2,4% (2002)

Friss adatok, 2019-ből is, érdekességek: www.heritage.org/index/country/italy.
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 2%, ipar 30%, szolgáltatások 68%
Exporttermékek: ipari termékek, textil, ruházat, gyártógépsorok, járművek, szállítóeszközök, vegyipari termékek, élelmiszer, italok, dohány, ásványok, színesfémek
Importtermékek: iparcikkek, vegyipari termékek, közlekedési eszközök, energia, ásványok, színesfémek, textil, ruházat, élelmiszer, italok, dohány
Főbb kereskedelmi partnerek: Európai Unió, USA

Az Appennini-félszigeten elterülő ország északi szegélyén, félkörív formájában az Alpok vonulatai húzódnak. A hegyek fokozatosan alacsonyodnak dél felé és simulnak be a Pó alföldjébe. A Nyugati-Alpokból kiágazó Appenninek a Pó-alföld déli szegélyét kíséri, majd végighúzódik az egész félszigeten. Nyugatról és keletről dombságok és parti síkságok kapcsolódnak a hegyvonulathoz. A szigetek közül Szicília (25 426 km2) szerves folytatása a félszigetnek, keleti részén emelkedik Európa legmagasabb tűzhányója, az Etna (3340 m). Szardínia (23 813 km2) gránitvidéke a Tirrén-masszívum része. Tunézia partjai közelében fekszik Pantelleira és a Pelagie-szigetcsoport. A félszigetet kísérő szigetcsoportok (Toszkánai-, Ponzai-, Tremiti-szlgetek stb.) közül az egyik leglátogatottabb a Lipari-szigetek vulkáni csoportja.

Az olasz félsziget központi helyet foglal el a Földközi-tenger térségében, mivel szinte kettéosztja azt. Az i. e. első évezredben Itália földjén megjelentek a szabinok, a latinok és az etruszkok, a déli részen görög kolóniák létesültek. Az i. e. 8. században a latinok megalapították Rómát (a monda szerint Romulus és Remus), az etruszkok tették várossá, és kiterjesztve hatalmukat a környező vidékekre, kialakították a királyságukat. Az i. e. 510-ben létrejött a rómaiak köztársasága, akik már a félsziget egészére kiterjesztették hatalmukat. Ez volt a hatalmas Római Birodalom alapja, amely az i. e. 27-ben császárság lett, és Traianus uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését. A Római Birodalom 476-ban bekövetkezett bukása után Itália földjén germán utódállamok jöttek létre. Nagy Károly 774-ben Észak- és Közép-Itáliát a Frank Birodalomhoz csatolta. Szicíliát a szaracénok, majd a normannok hódították meg. A 10. századtól kezdve a pápai hatalom és a Német-római Császárság vetélkedett Itáliáért, amelynek északi részén gazdag, virágzó városállamok osztozkodtak (Milánó, Verona, Mantova, Genova, Pisa, Firenze, Velence, délen pedig Nápoly és Szicília) az Anjou-ház uralma alá került pápai állam segítségével. A14-15. században Velence és Genova köztársaságok és az észak-itáliai hercegségek egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Az egyház egységének helyreállítása után, 1415-ben a pápai állam is megerősödött. Az Újvilág felfedezését kővetően, az egész földközi-tengeri térséggel együtt, az olasz városállamok is hanyatlásnak indultak, és Itália a különböző szomszédos hatalmak prédájává vált. Délen a spanyol Bourbonok rendezkedtek be, az osztrákok az északi területeket (Lombardia, Velence) ragadták magukhoz a 18-19. században, de átmenetileg Napóleon is meghódította e tartományokat. A19. századi nemzeti és polgári mozgalmak hatására Olaszországban is fellobbant a szabadságharc. Garibaldi győzelmei nyomán az olasz királyi címet felvevő Viktor Emánuel egyesítette Olaszországot 1861-ben, de Velencét csak 1866-ban, Rómát pedig csak 1870-ben sikerült az olasz államba olvasztani. Olaszországban a két világháborúban elszenvedett katonai vereségek a rendszer bukásához vezettek, majd helyreállították a demokráciát. A háború utáni 1946-os népszavazás a köztársasági államforma mellett döntött, így 1946. június 10-én kikiáltották az Olasz Köztársaságot. Olaszország 1954-ben rendezte a trieszti konfliktust Jugoszláviával. Triesztet még 1919-ben olasz csapatok szállták meg, és kikiáltották a Trieszti Szabadállamot. A második világháború után vitás terület volt, majd 1954-ben Olaszországhoz csatolták.

Alapvető nyersanyagokból és a legfontosabb energiahordozókból Olaszország hiányt szenved. Higanyból, pirit-, cink- és ólomércekből, földgázból ós vízenergiából vannak számottevő készletei. Világhírű márványt adnak Carrara bányái. A második világháború után alakult át ipari országgá, északi és déli része között igen erős fejlettségbeli különbségek mutatkoznak. A déli területekre a mezőgazdaság vezető szerepe, a nagy munkanélküliség, a tömeges elvándorlás a jellemző, amelyen a kevés iparosítás és a részleges földosztás sem segített. Az ország nyersanyagszegénysége miatt az iparra a szakképzett munkaerőt foglalkoztató ágazatok a jellemzőek (gépkocsigyártás, gumiipar, műszergyártás, finommechanika, textilipar). A behozott kőolajra nagy vegyipari üzemek, az import vasércre és kokszra pedig vas- és acélipari kombinátok települtek a kikötővárosokba. Az ipari termelés nagy része a Milánó-Genova-Torinó háromszög körzetéből kerül ki. Jelentős szerephez jutnak még a kézműipar hagyományos, egyedi termékei (velencei üveg, textil, selyem, firenzei bőráruk). A Pó-alföld az ország legfejlettebb, belterjes mezőgazdasági övezete. Az öntözött szántóföldeken búza, kukorica, cukorrépa és rizs terem. Jelentős a tejelő szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés. Az ország déli részén, a csapadékban és vízfolyásokban szűkölködő területen (mediterrán éghajlat) főként zöldségféléket, citrusféléket szőlőt, olajbogyót termesztenek, exportra is. A kopár legelőkön juhok és kecskék legelnek. Délen a kedvezőtlen természeti viszonyok mellett a birtokviszonyok (latifundiumok-kisparcellák) is hátráltatják a fejlődést. Az értékes műemlékek, a kellemes éghajlat és a tengerpart miatt igen jelentős bevétel származik az idegenforgalomból.

Olaszország történetéről alább, illetve Itália történeteiről külön cikkben is megemlékezünk időről-időre újra és újra a jövőben is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.