Vidéki élet – olasz életmód képek, látnivaló stílusokon túl
Az olaszországi városi, urbánus életmód – amely leginkább az olyan, nem túlzottan iparosodott városokban érhető tetten, mint Bologna és Firenze – a vidéki területekre is kiterjed, ahol még a lakosságnak kb. 30%-a él, és a munkaerő 10%-a a földeken dolgozik. A legtöbb gazdálkodó nem elszigetelt tanyán vagy falucskában lakik, hanem nyüzsgő „községekben”, amelyek (elsősorban D-en) akár 60 000-es lélekszámúak is lehetnek.
Ezekben a községekben az élet és maga a település elrendeződése is hasonló mintákat követ. A település közepén van egy nagy, nyílt, kikövezett tér, a piazza. Egyik végén – homlokzattal a tér felé – áll a templom, mellette a községháza. Egy másik középületben található a carabinieri, azaz csendőrség, amely olykor még a parányi falvakban is megtalálható. Az újabban létrehozott polizia főleg a tartományi fővárosokban és a nagyobb városokban van jelen. A piazzát a bank, néhány bár és üzlet veszi körbe, a helybéli földbirtokosok és értelmiségi családok nagy házainak társaságában.
A piazzán a szín változásainak megvan a pontos napi forgatókönyve, amely az olasz életmód élőképét kínálja a megfigyelőnek. Hajnalban a gazdálkodók bukkannak elő, útközben a földjükre menet felhajtanak egy kávét, vannak, akik még szamarat vagy lovat hajtanak, főként Délen, őket a gyerekek követik. Olaszországban a tanítás 8 és fél 9 között kezdődik. A kisebbek az általános iskolába tartanak, a nagyobbak busszal valamelyik szomszédos város középiskolájába vagy egyetemére. Az üzletek is korán nyitnak – 8 óra előtt -, akkorra már az iparosok és kézművesek lármája is gazdagítja a hangzavart. Hetenként egyszer piac tölti meg a teret. Később az értelmiségiek – orvosok, ügyvédek stb. – is megjelennek, a hivatalnokokkal egy időben.
Konzervatív szemlélet uralkodik ma is, főleg D-en, ahol például előítélettel viseltetnek a nőkkel szemben. A kamaszkorú és független fiatal férfiak és nők érintkezése bizonyos mértékben a falusi szokásoktól (farsang, templomba járás, esti korzózás) függ. A nők uralják a piazzára nyíló utcákat, ahol az élelmiszerboltok vannak. Déli 1 óra tájban a piazza ismét megtelik az iskolából kijövő gyerekekkel, hazaigyekvő hivatalnokokkal és pultjukat odahagyó boltosokkal. Ők azonban nem sokáig henyélnek a tűző napon, várja őket az ebéd. Az elkövetkező néhány órában a piazza elnéptelenedik. Ebéd után következik a szieszta.
Bizonyos hivatalok és az üzletek késő délutántól estig ismét nyitva vannak. 7-8 óra tájban (télen korábban) a piazza és a főutcák újra megelevenednek. Ez a passeggiata ideje, a szokásos esti fel-alá korzózásé, a kötetlen csevegésé, panaszkodásé, a kiöltözésé, a tinédzserek és fiatalok számára a játékos évődésé. Csak az özvegyek és anyák maradnak ki a passeggiatából, ők a vacsorát készítik otthon.
Késő este, vacsora után visszatérhet az élet a piazzára, elsősorban a nyári estéken, amikor a férfiakat a kocsmák vonzzák, a fiatalok és a jegyespárok pedig korzóznak.
Festői utazás
Utazás Olaszországon át – festői idill. Az É-i határterületek a francia határon a Mont Blanc-ban, a svájcin a Matterhornban kicsúcsosodó vonzó alpesi tájképet ölelik körül. A kis jégárak és remek sípályák benépesednek az olyan téli üdülőhelyeken, mint Cormayeur az Aosta völgyben vagy Cortina d’Ampezzo a Dolomitokban.
Az alpesi hegytömböt körös-körül tál alakú völgyek szegélyezik. Legtöbbjüket a jég mélyítette ki, majd torlaszolta el törmelékével, egy sor tavat hozva létre (Maggiore-tó, Comói-tó, Garda-tó).
Nagyon sokféle nemzetiség él itt: 100 000 franciául beszélő Valle d’Aosta körzetben, 300 000 német nyelven beszélő Bolzano autonóm tartományban és néhány ezer szlovén és horvát Trieszt és Gorizia környékén, a szlovén határ mellett. Az Alpok vonulatainak lábánál terül el a Pó 45 000 km2 kiterjedésű, háromszög alakú alföldje, amely fokozatosan alacsonyodik és szélesedik az Adriai-tenger felé. Ez a vidék az ország gazdaságának szíve, itt van Olaszország nagyobb városainak többsége, itt összpontosul ipara és itt található termőföldjének legnagyobb része.
A Ligur-tengeri kikötő, Savona környékén véget ér az Alpok és kiemelkedik az Appeninek, amely azután Dél felé az ország teljes hosszában végighúzódik.
D-nek tartva egyre melegebb van, az ég egyre kékebb, az emberek egyre szívélyesebbek, szívesebben vannak együtt. Az alpesi fenyőket és az alföld nyárfáit a mediterrán fajok váltják föl – örökzöld tölgyek és ciprusok -, majd még délebbre az olajfák, és a száraz, forró nyár és az enyhe tél hatására mandulafák, narancs- és citromfák.
A főleg homokkőből és mészkőből felépülő Appenninek fiatal hegység, ahol a földkéreg még aktív, ahogy azt a gyakori rezgések és földmozgások is tanúsítják. A legutóbbi nagy földrengéssorozat 1997-ben volt Közép-Olaszországban. Az Appenninek Ny-i oldala is vulkanikus, Dél-Toscana és Lazio kialudt tűzhányóitól és vulkanikus fennsíkjaitól a Vezúv kúpjáig (jelenleg nem működik, de a múltban ijesztően aktív volt, például amikor Kr. u. 79-ben elpusztította Pompeji városát), majd tovább a vulkanikus Lipari-szigeteken keresztül a szicíliai Etnáig.
Az Appenninek K-i, adriai-tengeri oldala szelídebb vidék. Itt az agyagos talajon kialakult földcsuszamlások és a talajerózió okoz gondokat a mezőgazdaságban, és ezért az e tájon elterülő Molise és Basilicata körzet a legszegényebbek közé tartozik az országban.
Végül a két szigeti körzet: Szicília (miniatűr foglalata mindannak, ami olasz), valamint Szardínia (öntörvényű, elszigetelt, sziklás vidék, ahol a pásztorok ma is évszázados hagyományaik szerint élnek).
