Határmenti látnivalók, Szlovákia határvidéke

Pozsony környékén jártunk az első részben, és alább folytatjuk Szlovákia más részein Magyarország közelében.

A Felvidék déli része változatos természeti és történelmi értékeket tartogat az idelátogatók számára, jó néhányuk szerves összefüggésben áll a határmenti hazai látványosságokkal. Erre kitűnő példa Somoskő (Somoska): bár a település Magyarország része, a vár már Szlovákiához tartozik. A tatárjárás után épült erődök közé sorolható, egykor Salgóval és Zagyvafővel egységben védte az országot. Nem messze tőle található egy 9 méteres bazaltorgona, amely a Cseres-hegység egyik legérdekesebb természeti kincse. A bazaltképződmények ugyanis Európában ritkán öltöttek ilyen hajlott formát.

Komárno (Túlsó-Komárom, Észak-Komárom) Szlovákia felújított VI. Bástyájában található a Lapidárium Brigetionesia. Ez az ország legnagyobb római kori műemlékgyűjteménye. A kőtárban főleg sírkövek, szarkofágok és oltárkövek láthatók a Kr.u. I-IV. századból, többségük a Duna-parti antik erődökből, például a mai Szőnyből és Leányvárból kerültek napvilágra. Külön teremben mutatják be az ország egyéb területeiről származó leleteket. A kiállítás berendezéséért és gondozásáért a komáromi múzeum elnyerte az „Europa Nostra” díjat.

A Szlovák-karszt (az Aggteleki-karsztvidék folytatása) a felszínen és a mélyben egyaránt számos látványosságot tartogat. Barlangjai közül kiemelkedik a Gombaszögi: az országban csak itt láthatók hosszú, akár 3 méteres szalmacseppkövek. Szemfüles turisták megleshetik a legnagyobb szlovákiai barlanglakó gerinctelent: a Typhoiulus sp. testhossza 2,5 centiméter. Denevérek csak ritkán akadnak, a foltos szalamandra azonban az utóbbi időben gyakran bukkan fel. Egy feltáratlan patak választja el a Szilicei-barlangtól, amelynek egy részét egész évben jég borítja. A Buzgó-barlang fő látványossága a mérsékelt égöv legnagyobb sztalagmitja, vagyis állócsepköve.

A karsztvidék legismertebb történelmi nevezetessége az Andrássy-család ősi fészke, a krasznahorkai vár (Hrad Krásna Hôrka) Krasznahorkaváralján (Krásnohorské Podhradie) a nemesi família főleg portrékból álló képtára kapott helyet. A közelben található Rozsnyó rendelkezik Szlovákiában a legrégibb történelmi főtérrel, a településen a bányamúzeumot érdemes megtekinteni. Többek közt középkori bányászati kéziszerszámokat, világítóeszközöket, bányaszivattyút állítottak ki. A pincehelyiségekben berendezett „Bánya-munkahelyek” szemléletes képet adnak az egykori munkafeltételekről és a mindennapok veszélyeiről.

A folklór iránt érdeklődők szeretni fogják az ipolyszalkai tájházat (Obec Salka – Szalka község). Az 1897-ben készült vályogépületben tisztaszoba, tiszta- és füstöskonyha található, a régi mindennapok további emlékeit az udvaron elhelyezett szabadtéri kemence és gémeskút őrzi. A tájház különlegessége, hogy nemcsak kiállítótér, hanem ma is aktívan használják: kézművesműhely működik benne. A látogatók kipróbálhatják többek között a kosárfonást, kötélverést, nemezelést és az agyagozást, dolgozhatnak kukoricahánccsal, a kemencében pedig lepényt, pogácsát, mézeskalácsot süthetnek. Igény esetén a tetőtérben szállás foglalható. A hagyományok őrzése klub-okban és nyílt eseményeken még ezeknél is fontosabb, amikben az új dolgok elől se zárkóznak el, így nem csak a néptánc gyakorlására gondolni. Kézműves foglalkozás, más társastáncok, modern hangszerek és új dalok is felkerülhetnek a színpadra, vagy a táncparketthez.