Strasbourg

Néhány lépéssel odébb megtekinthetjük a képeslapokról ismert strasbourgi polgárházakat, és egyben fel is frissíthetjük magunkat egy pohár elzászi sörrel. A Dóm téren, az egyik XVI. századi régi, gazdagon díszített, favázas homlokzatú kereskedőházban, a Maison Kammerzellben ugyanis napjainkban vendéglő van, amely az Európa Tanács hivatalnokai körében csakúgy, mint a turisták szemében, a legjobbnak számít a városban. Elhaladva a XIII. századi Tamás- templom mellett – ahol Albert Schweitzer egészen az 5O-es évekig koncerteket adott a Silbermann-orgonán – elérjük az idilli tímárnegyedet, a La Petit France-t. Ezen a környéken minden évszakban tele vannak a borozók, vendéglők, éttermek a rizling- és sajtillatot árasztó turistákkal.

Az Ill folyó partján fekvő favázas negyed mindmáig a középkor hangulatát árasztja, ha viszont néhány utcával továbbhaladunk a Grand’ Rue-n, a Place Kléber, a Place Broglie és a Városháza már a XVIII. századi Franciaországot idézi. A városnak ebben a második korszakában az elegáns városi házakban a kor politikai és szellemi forrongásának elzászi-francia társadalma volt otthon. Friedrich von Dietrich polgármester szalonjában itt énekelte el először Rouget de Lisle utász százados 1792. április 24-én a maga komponálta Marseillaise-t, mely nem sokkal később a forradalom és Franciaország himnusza lett.

Ennek a korszaknak a szelleméről, életmódjáról és építészetéről a legplasztikusabb képet az egykori strasbourgi hercegérseki palota, a Château des Rohan alapján kaphatjuk. Napjainkban az elegáns, az eredeti, XVIII. századi bútorokkal berendezett, a Dóm és az Ill között fekvő épület többek között képtárnak ad otthont.

Az idők egészen más szellemét tükrözi annak a városrésznek az építészete, mely az Ill oldalcsatornájának másik oldalán, a város északkeleti részén húzódik, és az 1870 és 1918 közötti időszakban, a porosz időkben épült. Elzász-Lotaringia egykori kormányzósági és helyhatósági épületei a Place de la République-en kitűnően jellemzik az I. világháborúig tartó Vilmos császár korabeli agyondíszített historizmust.

Elzász, amely Erisz almája volt Franciaország és Németország között, az elzászi germanista, Robert Minder találó kifejezése szerint „Európa politikai katasztrófaövezetévé vált”. Hogy ez mit jelentett Strasbourg és az elzásziak számára, azt szimbolikusan a téren álló emlékmű fejezi ki: egy elzászi anya két halott fiát tartja az ölében. Egyikük Németországért, a másikuk Franciaországért esett el.

-A strasbourgi fajanszedények, a boroskancsótól a kuglófformáig kedvelt ajándéktárgyak, és ráadásul még használhatók is.

Hotelek, szállás keresés ajánló: Strasbourg és környéke hotel és apartman tippek ITT.

Látnivalók: nevezetességek és programok ajánló 2. rész ITT.