Amerikai Egyesült Államok érdekes történelme 1.

A Ny-ra igyekvő első pionírok még szekérkaravánokon tették meg az utat az országon keresztül. Aztán, amikor 1869-ben megépült az első transzkontinentális vasútvonal, az amerikai Nyugat óriási léptekkel kezdett fejlődni. 1870 és 1900 között a lakosság csaknem kétszeresére, 76 millióra duzzadt, részben az Európából jött bevándorlóknak köszönhetően.

Az Egyesült Államok, amelynek létrejöttében a „minden ember egyenlőnek született” elve oly fontos szerepet játszott, mindig büszke volt arra, hogy új életet és új lehetőségeket kínál minden új bevándorlónak. New York kikötőjének bejáratánál áll a fáklyáját magasra emelő Szabadság-szobor. Franciaország ajándéka Amerikának.

Sok újonnan érkezettnek nem volt annyi pénze, hogy tovább utazzék, ők K-en maradtak, de korántsem mindannyian. Az Ohio állambeli Cleveland városának több magyar származású lakosa van, mint Budapestet kivéve bármelyik városnak, Chicagóban (Illinois) pedig csaknem annyi lengyel nevűt találni, mint Varsóban. Különösen sok ír és olasz bevándorló telepedett le Bostonban. San Franciscóban van kínai negyed, és Kis Itáliának hívják New York egyik városrészét. Sok görög származású él a floridai Tarpon Springsben. A Missouri állambeli Kansas Cityben nagy számban élnek kelet-európai zsidók, Kalifornia Központi völgyében (Central Valley) sok az örmény származású lakos. 1820 és 1992 közöli közel 60 millió bevándorló lépte át az ország határait; az 1990-es népszámláláskor kiderült, hogy 20 millió állampolgár és legálisan ott tartózkodó külföldi az országon kívül született.

Jelentősége és óriási méretei ellenére nem New York lett a főváros. Washingtont 1790-ben alapították. A helyszínre politikai kompromisszumként esett a választás: a Dél diadalmaskodott az északi jelöltekkel szemben. A főváros hivatalos neve Washington D. C. – így különböztetik meg az ÉNy-on fekvő Washington államtól. „District of Columbia” (D. C.) nem állam, csupán terület, amelyet eredetileg a szomszédos államokból hasítottak ki.

New Yorktól DNy-ra található a többi közép-atlanti állam – New Jersey, Pennsylvania, Maryland és Delaware. A fővárostól D- re és Ny-ra terülnek el az egykori rabszolgatartó államok. Ők képezték a gerincét a Konföderációnak, a déli államok szövetségének, amely az 1861-től 1865-ig tartó polgárháborúban az elszakadásért harcolt. A Konföderációt a következő államok alkották: Mississippi, Louisiana, Alabama, Florida, Georgia, Észak- és Dél-Carolina, valamint Virginia. Virginia Ny-i megyéi, ahol a kisbirtokokon gazdálkodó farmereknek nem állt érdekében a rabszolgatartás, 1861-ben az Unióból való kiválás ellen szavaztak, és 1863-ban Nyugat-Virginia néven új államot alapítottak.

Az elszakadás és az azt követő polgárháború háttere nem csupán a rabszolgaság kérdése volt. Abraham Lincoln a rabszolgatartás intézményét erkölcsi okokból támadta, és meg akarta akadályozni, hogy átterjedjen a Ny-i területekre és az új államokra. Az ellentétekben szerepet játszottak az egyes államok szuverenitási követelései olyan kérdésekben, amelyeket az alkotmány kifejezetten nem tagadott meg tőlük, és nem is utalt a szövetségi kormány hatáskörébe. A rabszolgatartó államok elutasították a szövetségi kormány azon jogát, hogy korlátozza a rabszolgaság intézményinek kiterjesztését a nyugati területekre. A szövetségi kormány az elszakadást alkotmányellenesnek, lázadásnak minősítette. A háborút kirobbantó mozzanat az volt, amikor a szövetségi kormány megtagadta a charlestoni Sumter-erőd helyőrségének átadását. Kezdetét vette az amerikai történelem legvéresebb harca, amelynek során félmillió ember, a harcokban résztvevők egyhatoda halt meg.

A polgárháború tönkretette a Dél gazdaságát, ahol a hatalmas gyapot- és egyéb ültetvények – az iparosított északkelettel ellentétben – rá voltak utalva a rabszolgamunkára. Tán nyolcvan év is eltelt, amíg a déli államokban behegedtek a háború okozta sebek. A II. világháború után nagy fellendülés indult meg, amikor egyes iparágak Délre települtek. A fejlődéshez az 1950-es évek végén és az 1960-as években kibontakozott polgárjogi mozgalmak is hozzájárultak. Napjainkban a déli államok vezető szerepet töltenek be a textil- és cigarettagyártásban, az elektronikai és űrtechnikai iparban, a hadiiparban, a gyümölcs-, zöldség-, dohány- és gyapottermesztésben, a tejiparban, valamint a baromfitenyésztésben.

A „régi Dél” népszerű lett és vonzza a turistákat. A Dixieland és az „öreg ültetvények” iránti nosztalgia fejeződik ki abban, hogy újjáépítettek sok déli várost, például Charlestont és Savannah-t, s turistacsoportok látogatják a polgárháború előtti időkből fennmaradt kúriákat. A zenerajongók New Orleanst dzsessz-zenéje. Memphist a blues és a rock and roll, Nashville-t a country- és a western- muzsika kedvéért keresik fel. Louisville, a Kentucky derbyről, a legnagyobb, évente megrendezett amerikai lóversenyről nevezetes, no meg egy koktélról, a mentás julepről. Minden évben látványos harci játékokat rendeznek a polgárháború nagy csatahelyein. Hajókirándulásokat szerveznek a Mississippin az egykori lapátkerekes hajók mintájára épült vízi járműveken.

Az Unió két legújabb tagja az 1959-ben 49. illetve 50. államként felvett Alaszka és Hawaii. Az oroszok valaha gyarmatuknak tekintették Alaszkát, amelyet gyakorlatilag egy orosz¬amerikai prémkereskedő társaság irányított. 1867-ben William H. Seward amerikai külügyminiszter 7,2 millió dollárért vásárolta meg Alaszkát Oroszországtól. A szerzeményt akkoriban „Seward jégszekrénye” névvel illették, ám kiderült, hogy a történelem egyik legelőnyösebb üzlete volt, mert Alaszka nemcsak fában, hanem ásványi kincsekben: olajban, földgázban és szénben is rendkívül gazdag.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük