Északtól délig, az olajfáktól az olivettik-ig eltérő vidékek és életmódok összhangját kínálja – minden ízében félreismerhetetlenül olasz
Olaszországban a történelem mindenütt jelen van. Városai oly tiszteletet keltők, mintha az idők kezdete óta léteznének. Tény, hogy város- és úthálózatának java a Római Birodalom idejéből való. Róma dicsősége, stílusai, eszményei az olasz reneszánsz kezdetén újraéledtek, s a művészetek és tudományok példa nélkül álló, a 14. sz.-ban kezdődött virágzása 250 éven át folytatódott. Ez idő alatt Róma és a reneszánsz a nyugati kultúrát felbecsülhetetlen mértékben gazdagította, s ezt a hozzájárulást a mai Olaszország, elsősorban a divat és a design területén, továbbra is biztosítja.
Olaszország, ókori múltja ellenére, politikai egységként alig több mint 125 éves. Kr. u. 476-ban, a Római Birodalom bukása után Itáliában nem alakult ki egységes állam. É-i részét lerohanták a longobárdok, megalapították fővárosukat Paviában, és megvetették a lábukat D-en, Spoletónál és Beneventónál. A félsziget többi része a Kelet-római Birodalomhoz tartozott, amelyet Bizáncból irányítottak. A 8. sz.-tól új erők jelentek meg: Közép-Itáliában megszilárdult a Pápai Állam a Róma–Ravenna tengely mentén, a longobárdok helyét a frankok foglalták el, majd felvirágzott a kiváló hajósokkal és hajókkal bíró kereskedőváros, Velence, valamint a Genovai Köztársaság – a Kelettel folytatott kereskedelemben mindkettő hatalomra tett szert.
A 12. sz.-tól kétszáznál is több városállam virágzott Róma és az Alpok között. Ez volt a kis közösségek jelentős korszaka, amely a reneszánszhoz vezetett. Ezalatt a D-i területek, egy a normannok fennhatósága alatti rövid ideig tartó tündöklés után belevesztek a spanyol uralom alatti gyarmati sötétségbe. A 16. és 17. sz. a gazdasági hanyatlás időszaka volt, a tengeri kereskedelem súlypontja áthelyeződött az Atlanti-óceánra, ahol más hatalmak (Anglia, Spanyolország, Portugália és a hollandok) uralkodtak, az ország É-i részén pedig Ausztria mint császári főhatalom emelkedett ki. Ily módon Itália valamennyi része gazdát cserélt néhányszor a Római Birodalom bukása és az egyesítés között.
15 évszázadnyi politikai káosz után jött Napóleon, akinek rövid ideig tartó uralkodása a nacionalizmus szikráját lobbantotta fel, ami azután a nemzeti egység létrejöttéért folytatott mozgalom, a risorgimento előidézője lett. Az egyesítés 50 évet vett igénybe. Olaszország három legjelentősebb alakja vezette: Giuseppe Mazzini, a teoretikus, Giuseppe Garibaldi, a katona és Camillo Cavour, a politikus.
Az első összolasz parlament 1861-ben Torinóban ülésezett. 1865-ben a főváros Firenzébe, 1870-ben pedig Rómába költözött. Vatikánvárost kivéve, amely utolsó maradványa az egykor hatalommal bíró Egyházi Államnak, Róma volt az utolsó itáliai tartomány, amely beolvadt az új királyságba. A több mint egy évszázada egységes Olaszország stabilizálódott, és gazdasági fejlődése olykor látványos. Olaszország jelenkori történelmének szégyenletesebb arcát mutatják egy afrikai birodalom létrehozására tett kísérletei, valamint a két világháború közötti időszak fasiszta periódusa, Benito Mussolini több mint húsz évig tartó kormányzása alatt, aki felelős azért, hogy Olaszország a németek oldalán belépett a II. világháborúba.
1946-ban Olaszország köztársaság lett, és az 1948-as választásokon a kereszténydemokraták kerültek kormányra, akik azóta is a legnagyobb politikai csoportosulás a kommunisták mellett az országban. Az olasz kormányok nem hosszú életűek, Olaszországban többször történt kormányváltás, mint bármely más európai országban, s némely külföldinek úgy tűnhet, az olaszok örökké sztrájkolnak. Ám a gyakori kormányválságok ellenére az ország megőrizte polgári demokratikus intézményeit, bekapcsolódott az európai egységmozgalmakba (NATO, EU), és a Ny-i világ élvonalbeli hatalma lett.
