Irak éket alkot Szíria és a Perzsa-öböl között. Határait csaknem végig szárazföld veszi körül, egyedül a Sett-el-Arab csatorna jelent számára kijárást a Perzsa-öböl felé, amely a Tigris (1840 km) és az Eufrátesz (2720 km) találkozásánál kezdődik. É-on Kurdisztán hegyei, amelyek elérik a 4168 m-es magasságot, átnyúlnak Törökországba és Iránba. A hegyeket az év csaknem hat hónapjában hó borítja, tavasszal azonban virágok milliói nyílnak rajtuk. Az ország kétharmada sivatagos vagy csapadékszegény terület. A Ny-on elterülő Szír-sivatagban és a DNy-i Arab-sivatag hatalmas területein kizárólag nomád pásztorok élnek.
Irak évszázadokon keresztül mint Mezopotámia. „a folyók közti föld” volt ismeretes. A területnek mindössze 10%-a termékeny. Áprilisban és májusban, a Tigris és az Eufrátesz évi áradásakor megkezdődik az egész éves öntözéses és növekedési időszak. Az ország búzát, árpát, rizst, dohányt, gyapotot, zöldséget és gyümölcsöt termel. Irak a világ egyik legnagyobb datolyatermelője. Az oázisokban csoportosan álló vagy a Sett-el-Arab partját szegélyező datolyapálmák az ország gyér növényzetének legjellegzetesebb képviselői.
Az É-i hegyvidéktől eltekintve nyáron az egész országban gyilkos hőség uralkodik: a hőmérséklet nyáron elérheti az 50 oC-ot is, télen viszont hideg van. Májustól októberig a hőség olyan nagy, hogy senki sem utazik nyomós ok nélkül, s az emberek föld alatti helyiségekbe húzódnak a déli órákban.
A történészek véleménye megoszlik, hogy vajon az egyiptomi Nílus vagy Irak folyói adtak-e otthont a Föld első civilizációjának. Az alsó-mezopotámiai területet Kr. e. 5000 körül már művelték. A sumerok éltek e tájon, akiknek már Kr. e. 3000 előtt fejlett írásrendszerük volt. Őket babilóniaiak, asszírok, perzsák követték, majd Nagy Sándor. Az arabok a Kr. u. 7. sz.-ban foglalták el az országot. Hárun ar-Rasíd uralkodása alatt Bagdad a tudományok és a művészetek központjává vált. Az Aladdin- és a Szindbád-történeteket is tartalmazó Arab regék, amelyeket Seherezádé mesélt férjének, Sahriarnak. klasszikusokká váltak.
A 16. sz.-ban Irak az Oszmán Birodalom részévé vált, s a törököket csak a brit megszállás kergette el az országból, amelyet arab csapatok támogattak T. E. Lawrence (Arábiai Lawrence) vezetése alatt az I. világháborúban. A háború után Irak brit mandátumterületté vált, majd királysággá I. Fejszál király uralkodása alatt. 1932-ben a mandátum véget ért, az ország teljesen függetlenné vált. A monarchiának vérfürdő vetett véget az 1958-as forradalomban, amikor az arab nacionalizmus végigsöpört a Közel-Keleten. Ugyanannak az évnek júliusában II. Fejszál királyt teljes háza népével együtt meggyilkolták a felkelők. Erre tíz, zavargásokkal teli év következett, amelyben puccsok és ellenpuccsok követték egymást, amíg a szocialista Baath Párt át nem vette a hatalmat. Társadalmi és politikai reform vette kezdetét.
Az 1970-es évek közepén Irak a többi olajtermelő országhoz hasonlóan nagy hasznot húzott a hatalmas olajkonjunktúrából. Az É-i Kirkuk és Moszul és a D-i Baszra melletti olajmezők a Bagdad közelében feltárt új mezővel gyarapodtak 1975-ben. Az ország 1979-re napi 3 millió hordó olajat termelt. Az ezt követő felvirágzás országszerte érzékelhető volt: autók, fogyasztási cikkek jelentek meg, új iskolák, kórházak, utak és gyárak építésére vonatkozó nagyobb fejlesztési programok indultak be. Ingyenes egészségügyi ellátást hoztak létre, s a munkanélküliséget látszólag legyőzték, olyan munkahelyek létesítésével, amelyek nem termeltek valódi értéket.
Ugyanabban az évben Szaddám Húszein, az addigi kormány „erős embere” lett az ország elnöke. A neki alárendelt kilenctagú Forradalmi Parancsnoki Tanács tagjait az elnök választotta meg, a tanács tagjai saját maguk közül nevezhették ki a következő elnököt. Az alkotmány 250 tagú nemzetgyűlés négyévenkénti megválasztásáról gondoskodik.
1980-ban Szaddám Húszein hadat üzent Iránnak. A sahot éppen elűző Irán Khomeini ajatollah forradalmi változásainak nyugtalan időszakát élte. A két ország közötti konfliktust a közös határ folyóról, a Sett-el-Arabról hosszú évek óta folyó, s fokozódó viszálykodás jelentette. Khomeini fiatal fanatikus hadserege ellenállt, s a háború 8 évig elhúzódott, míg az ENSZ közreműködésével létre nem jött a fegyverszünet. A fejlődés lelassult, s az olajtermelés napi 1 millió hordóra esett vissza.
Az Irán elleni háború okozta pusztítások ellenére Szaddám Húszein újra fölfegyverkezett. 1990. augusztus 2-án lerohanta Kuvaitot, az olajban gazdag emirátust, amellyel folyamatosan határvitái voltak. Válaszlépésként, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozati javaslatára, az Egyesült Államok a nyugati országok nagy többségének támogatásával (brit, francia és holland csapatkontingensekkel) közbelépett. Könyörtelen légiháború vette kezdetét, és Bagdadot nagy hatótávolságú lövedékekkel és más „intelligens bombákkal” támadták. Irak infrastruktúrájának és kommunikációs hálózatának nagy része elpusztult
Az ENSZ-szankciók elvágták az ország ütőerét jelentő, Törökországon át vezető nyersolajexportot, és a szövetségesek 60 000 irakit ejtettek fogságba. Az iraki csapatok elkeseredett erőfeszítést tettek a teljes megsemmisülés elkerülésére, és kivonultak Kuvaitvárosból.
A szövetségesek harci repülőgépei támadták a kivonuló konvojokat, amíg a pilótáknak elegük nem lett a könnyű zsákmányra való lövöldözésből. A menekülő irakiak dühödten vagdalkoztak, berobbantva az első „ökoháborút”. Elpusztították az olajkútfőket, lángoló pokollá változtatták a kitörő kutakat, amelyek sötétbe vonták Kuvait egét, s nagy mennyiségű olajat juttattak az Öböl vizébe.
