Írország útikalauz: gazdaság, ipar és trendek

Az energiaforrások szűkös volta és a 19. századi fejlődő Európa nagy piacaitól és sűrűn lakott vidékeitől való távolság lassította az ország ipari fejlődését.

Írország a korszak nélkülözhetetlen energiahordozójából, a szénből behozatalra szorult, és legnagyobb részét Nagy-Britanniából kapta.

1920-ban a Shannon folyó hidroelektromos rendszerének kiépítésével villamosítási program indult el. Később sok más folyó energiáját is kiaknázták, így mára az ország vízenergiájának legalább 75%-át hasznosítják.

A köztársaság 70 283 km2-ének egyheted részét tőzeg borítja, amely a rossz vízelvezetésű morénaagyagos területeken keletkezik az enyhe éghajlaton. Ez az ország egyetlen hazai fűtőanyagforrása.

Egy, a kormány által támogatott vállalat évente ötmillió tonna tőzeget termel ki, amit 15 nagyobb tőzegfeldolgozó és brikettgyár dolgoz fel, és hét tőzegtüzelésű erőmű adja az ország villamosenergia-termelésének 14%-át.

A jelenlegi tartalékok azonban alig húsz évre elegendők.

1989-ben két földgázmező kitermelése indult meg a D-i partvidék közelében, amelynek tartalékait szakértők kb. 10 esztendőre becsülik: ennyi idő alatt fog a két mező kimerülni.

A földgázellátást egy Skóciából jövő gázvezeték segíti majd. Az elektromos energia nagy része azonban importált szénből és olajból származik.

Az ír gazdaság

A kormány-politika figyelme 1932 óta az iparra irányul, részben a kivándorlás csökkentése érdekében. A kivándorlás az 1950-es években elérte az évi 40 000 főt, majd csökkent. Az 1980-as években, miközben Nagy-Britanniában a munkanélküliség magasra szökött, sok európai és japán vállalat, amelyet vonzott az olcsó ír munkaerő, leányvállalatokat alapított Írországban, így fokozatosan növekedni kezdett a hazai munkahelyek száma, és a kivándorlás csaknem teljesen megszűnt.

Az Írországon belüli népességmozgás vonzásközpontja agglomerációjával együtt a főváros, Dublin, az ország vezető kereskedelmi, ipari és közigazgatási központja, ahová a külföldi cégek nagyobb része költözött. A térség kb. egymillió fős lakossága az egész ország népességének durván egyharmadát teszi ki. Iparágai: sör-, élelmiszer-, lámpa-, ruha- és üveggyártás.

A főváros egyben a legnagyobb pénzügyi, kiadói és nyomdaipari központ is. Az ipar decentralizációjára tett erőfeszítések ellenére az ország gyáripari termékeinek csaknem felét még mindig Dublin adja.

A köztársaság Európa legkevésbé iparosodott országai közé tartozik, és egyben a legszegényebbek közé, bár az utóbbi években sokat fejlődött. A látványos gazdasági növekedés csekély inflációval párosult. A hagyományosan magas munkanélküliség az 1990-es 15%-ról 1996-ig 12,5%-ra csökkent. Az előrejelzések szerint a gyors ütemben felzárkózó Írországban az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2010-re meghaladja Nagy-Britanniáét.

Írország legnagyratörőbb vállalkozásai állami kézben maradtak: az Aer Lingus légitársaság, a tőzegkitermelést kezében tartó Peat Board és a CIE (Coras Iompair Eireann) vasúttársaság az ország legnagyobb vállalatai. Az 1950-ben létrehozott Iparfejlesztési Tanács adókedvezményekkel tette vonzóvá a külföldi befektetők számára az országot

Az egyik, talán leglátványosabb beruházás a Shannon Nemzetközi Repülőtér melletti teljesen új ipari város létrehozása volt az ország Ny-i partján. A város vám- és adómentes terület, amely a legkülönbözőbb cikkeket előállító iparágakat vonzotta magához. Mivel azonban a nagy hatósugarú repülőgépek kifejlesztése után a transzatlanti járatoknak már nem kellett üzemanyagért leszállniuk a Shannon repülőtéren, az mára inkább a légi-irányító központ szerepét vette át.

Az ország virágzó üzletága a turizmus. A külföldön élő ír leszármazottak számát 17 millióra becsülik. Sokan álmodoznak közülük arról, hogy visszatérnek őseik földjére, legalább látogatóba. Évente több ezren valósítják meg álmaikat. Az utóbbi időkben két amerikai elnök is volt közöttük: John F. Kennedy és Ronald Reagan. Mások a gyönyörű, háborítatlan földek és folyók szépségéért, a vendégszerető házigazdák, a nyugodt légkör és életritmus kedvéért keresik fel a szigetet. Az 1990-es évek elején a köztársaságnak évente 1,75 millió látogatója volt csak Nagy-Britanniából, a többi országgal összevetve messze a legmagasabb arányt (47%) képviseli.

A látogatók olyan földre érkeznek, ahol a katolikus hit megtartotta konzervatív befolyását, bár ez a befolyás mérséklődni látszik. 1995-ben – az ország történetében először – a polgárok többsége a válás törvényesítésére szavazott. Az abortusz ezen a népszavazáson sem kapott többségi támogatást, az viszont igen, hogy az ír asszonyok külföldön elvégeztethessék a műtétet.

A felek közös akaratából létrejött homoszexuális kapcsolatot felnőttek között törvényesnek ismerték el 1993 júniusában. Az utóbbi években némileg javult a nők társadalmi helyzete Írországban, és 1990-ben első ízben egy nőt választottak államfővé Mary Robinson személyében. 1990-ben az ír anglikán egyház megszavazta a nők felszentelését

Az ország tartományokra oszlik, amelyek hajdan királyságok voltak. É-on és Ny-on fekszik a vadregényes, gyönyörű Connaught tartomány, amelyhez Sligo, Mayo és Galway grófságok és Connemara kék tavai és kék hegyei tartoznak. D-en Munster tartományhoz tartoznak Cork és Kerry grófság hosszú, Atlanti-óceánt fürkésző félszigetei, mögöttük a Caha- és a Slieve-hegységgel, valamint a MacGillcuddy’s Reeksszel.

Az ország közepén helyezkedik el Leinster, Meath, Laois (vagy Leix), Carlow és Wicklow tartomány dimbes-dombos vidéke, virágzó gazdaságokkal, sok kicsi várossal és apró faluval. A nagyobb lakosságú ismertebb ír várok a jelenlegi népesség szerint: Dublin, Cork, Limerick, Galway, Waterford, Drogheda, Dundalk, Swords, Bray, Navan, Ennis, Kilkenny, Tralee és Carlow.

Az enyhe éghajlatú K-i partvidéken, Dublin és közti horgászparadicsomban engedély szükséges a lazachorgászathoz, de csak akkor, ha az ember már fogott egyet. Ez is jellegzetesen ír dolog.

Wexford között kis kikötők és homokos partok váltják egymást Pontoonban, a mayói Conn- és Cullin-tengerszoros közti horgászparadicsomban. Írország tengerpartja

A 2000-es éveket az irodai és informatikai fejlődés időszakának mondhatjuk, óriási kitörések és kisebb visszaesések jellemezték, ezt a munkaerőpiac is jól szemléltette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük