Csatornák és városi paloták
Rododendronvirágok világítanak az ezüstkelyhekben, amikor a látogató mögött becsukódik a kastély sötét csatornazöldre festett kapuja. A Keizersgracht (a gracht hollandul csatornát jelent) melletti Van Loon Múzeum a XVII. és XVIII. század legdicsőbb napjait tükröző belső kiképzésével kiemelkedően pompás építmény. A látogatónak itt lehetősége nyílik arra, hogy megismerje Amszterdam egyik ismeretlen oldalát: a csatorna menti paloták belsejét és kertjét. A késő reneszánsz, barokk és klasszicista korszak ezen építészeti ékszerdobozainak díszes homlokzataiban leginkább az előkelő Keizersgracht és Herengracht mentén gyönyörködhetünk.
A kertekben egykor nyári lakok álltak, napórákat és dísztálakat helyeztek el, szökőkutakat építettek, és kőedényekbe akkortájt rendkívül drága növényeket ültettek: liliomot, rózsát, babért, fügét. A világbirodalommal rendelkező tengeri köztársaságnak semmi sem volt drága, ha ízlését ki akarta elégíteni; a távoli gyarmatok népei dolgoztak a kereskedők gazdagságának gyarapításáért. Amerikából. Indonéziából, Ceylonból. Malajziából vagy éppen a Karib-tengeri szigetekről érkeztek a művészi alkotások és drágakövekkel ékesített dísztárgyak, melyekkel házaikat lakályossá tették.
A „holland Velence” típusú kertépítészet eredete az 1612-es évre nyúlik vissza, és szorosan kapcsolódik a három csatornából álló (Heren-, Keizers- és Prinsengracht) körútrendszer kialakulásához. Ebben az időszakban kezdték a spanyolok megszállta Gentből, Brüggéből és Antwerpenből menekültként érkezett gazdag kereskedők a középkori városmag köré építeni palota jellegű házaikat. Az igen magas költségek ellenére (technikailag szükségszerű volt, hogy cölöpökre építkezzenek) az építtetők érvényt szereztek elképzeléseiknek, és a házak mögött kerteket alakíttattak ki. Nagy Péter orosz cárnak a csatornakörút adta az indíttatást Szentpétervár megalapításához.
A csatornák partján épülő házak hamarosan olyannyira közkedveltekké váltak, hogy a magisztrátus nyolc méterben határozta meg a házak maximális szélességét. A leggazdagabbaknak jogában állt két egymás melletti telket megvásárolni. A feltörekvő Amszterdamban nem volt hiány olcsó munkaerőben. Még csavargókat és bűnözőket is alkalmaztak a kereken 160 csatorna mentén folyó építkezésekhez. Hogy az áruszállító bárkák közlekedni tudjanak, a hidakat vagy felhúzhatóra, vagy magas boltozatúra alakították ki.
Nevezetes csatorna menti paloták találhatók a Gouden bochtnál, az úgy-nevezett „Arany kanyar”-ban a Heten- grachton. Az 502. számú ház a polgármester szolgálati lakása, mellette pedig kora leggazdagabb amszterdami polgárának, Jan Balde bankárnak a háza látható. Annak szomszédságában lakott Nicolaas van Waveren rabszolga-kereskedő – a ház kapubejáratát két kőből faragott, fekete rabszolgafej díszíti. A patríciuspaloták ma kedvelt székhelyei bankoknak, biztosítótársaságoknak és más intézményeknek. Van azonban egy lakóház, amely megtekinthető: Willet Holthuysen egykori polgármester villája a Herengracht 605. alatt, mely 1896 óta Villet-Holt- huysen Múzeumként működik, bemutatva az épület belső berendezését és művészeti gyűjteményét.
A csatornák mentén ápolt sétálóutcák húzódnak a festői kulisszák előtt a csatornák pedig tükörként verik vissza a dísztégla és homokkő borítású épületeket, a part menti szilfákat és hársakat. Amszterdamról okkal állják, hogy könnyen bejárható, barátságos város. A bevásárlás itt nem válik fáradságos akadályfutássá, a városépítészeti remeklés nem hagy teret a hajszának és a sietségnek. A kerékpárosok persze olykor gyorst tempót diktálnak.
A jellegzetes kőoromzatokkal ékesített homlokzatok mögött – amelyek formájuk szerint lehetnek lépcsőzetesek, hegyesek, harang és kengyel formájúak – tárolták az „aranykorban” a világ különböző tájairól ideszállított legdrágább javakat: a szerecsendiót, a borsot, a cukrot és a porcelánt. Több áldásos hatású körülmény is összejátszott, a fürge észjárású polgárok kereskedőszelleme pedig gondoskodott arról, hogy Amszterdam a világkereskedelem egyik központjává váljon. A várost elkerülték a háborúk és a tűzvészek, s ennélfogva kora reggel, amikor még mindenki alszik s a hajnali köd lassan felszáll, a város olyan pompájában tárulkozik ki a szemlélő elé, mint amilyennek a XVII. századi festők és rézművesek megörökítették.
A város rengeteg látogatója újra meg újra gyönyörűséggel csodálja meg a csatornák mentén épült oromdíszes házak sokaságának pompás látványát. Előfordul azonban, hogy a város nem minden esetben jár el kellő gondossággal építészeti örökségének védelmében. A 60-as években voltak olyan elképzelések is, hogy a csatornák egy részét betemetik, és utakat nyitnak a helyükön. A háztulajdonosok, műemlékvédők és a lakók azonban egyre erőteljesebben harcolnak a rombolás ellen, az egyedülálló történelmi értéket képviselő épületek megmentéséért. Évente mintegy 175 műemlék jellegű épületet restaurálnak. 