Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság
Al-Jazā’ir. Al-Jumhūrīyah al-Jazāi’riyah ad-Dīmuqrāţīyah ash-Sha’bīyah (arab)
Algérie, République algérienne démocratique et populaire (francia)
Lezzayer, Tamurt n Lzdayer (berber)
A kontinens második legnagyobb területű országa Afrika ÉNy-i részén terül el. Északon 1000 km hosszan a Földközi-tenger mossa partjait. A mediterrán partvidéket a 300-400 km széles, árkokkal, termékeny medencékkel és völgyekkel több párhuzamos vonulatra osztott Atlasz-hegység választja el a Szaharától.
Területe: 2 381 741 km2
Népesség: 33 577 500 fő (2003) 33 769 669 (2008)
Népsűrűsége, lakossága: 14,1 fő/km2
Főváros: Algír (Al-Jazā’ir/Algier) 1 742 800 (3 917 000) fő
Államforma: elnöki köztársaság
Nemzeti ünnep: november 1. (a forradalom napja, 1954)
Közigazgatás: 48 tartomány (wilaya)
Fontosabb települések: Oran (Wahrān) 752 200 (794 200) fő, Constantine (Qusanţīna) 530 100 (688 100) fő, Batna (Bātna) 278 100 fő, Annaba (‘Annāba) 246 700 fő
Városi lakosság aránya: 55,8 %
Pénznem: algériai dinár (1 dinár=100 centime)
Nyelvek: arab (hiv.), berber/tamazigt (hiv.), francia
Népcsoportok: arab 82%, berber 17%, európai 1%
Vallások: szunnita mohamedán 99%, római katolikus 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év
Népességnövekedés: 1,7%
Csecsemőhalandóság: 39%o
Írástudatlanság: 38%
Férfiak/nők aránya: 1.02
Legmagasabb pont: Tahat, 3003 m
Legfőbb folyó: Chéliff
Gazdaság: agráripari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 5600 USD (2001)
Munkanélküliség: 34%
Munkaerő: 9,4 millió fő
Infláció: 3% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 17%, ipar 33%, szolgáltatások 50%
Exporttermékek: olaj, földgáz, olajtermékek, gyümölcs
Importtermékek: általános élelmiszeripari termékek, élelmiszerek, ipari termékek
Főbb kereskedelmi partnerek: Olaszország, Spanyolország, USA, Franciaország, Brazília és Németország.
A Tell-Atlasz és a Szaharai-Atlasz között 700-1200 m magasságban húzódik a sós tavakkal (Sergui-sott, Melgír-sott) borított Sott-fennsík. Az ország területének több mint háromnegyedét a Szahara sivatagi világa uralja, ahol homok-, kavics-, agyag- és kősivatagok váltogatják egymást. A sivatag változatos domborzatú, a mélyebb medencéket 500-1700 m magas táblák és fennsíkok (Taszili, Tademait) övezik, és itt emelkedik az ország legmagasabb pontját hordozó Ahaggar-hegység.
A franciák 1830-tól foglalták el területét, és fokozatosan egyre több francia telepes választotta lakhelyéül a vidéket. Az ország kisebb-nagyobb fegyveres összetűzésekkel és az 1962-ben megtartott népszavazással vívta ki a függetlenségét. Nyersanyagokban (higany, foszfát, vasérc, ólom, platina) és energiahordozókban (földgáz, kőolaj) rendkívül gazdag ország. Az energiahordozók exportja fontos szerepet játszik a külkereskedelemben (9/10), és így a gazdaság szinte egyedüli bevételi forrása. A szénhidrogén-bányászat erőteljesen fejlődő petrolkémiai ipart hívott életre. Feldolgozóipara fejletlen, nagy tömegű szakképzetlen munkaerő jellemzi. Iparára főleg hajógyártás, autó-összeszerelés jellemző. Mezőgazdasága elmaradott, nagy a mezőgazdasági termékek behozatala, amit egyrészt a rossz természeti adottságok, másrészt az alacsony belterjességi mutatók, termésátlagok indokolnak. A partvidéken főként búzát, árpát, szőlőt, citrusféléket, fügét, primőröket, dohányt és halfafüvet termesztenek. A sivatagi oázisokban búza, olajbogyó és datolya terem, amit az artézi kutak vizével öntöznek. A fennsíkok legelőin félnomád juh- és kecsketenyésztés folyik.
