Tunéziai Köztársaság
Tūnis, Al-Jumhūrīyah at-Tūnisīyah (arab)
Tunisie, République tunisienne (francia)
Területe: 163 610 km2
Népessége, lakossága: 9 879 600 fő (2003)
Népsűrűség: 60,4 fő/km2
Főváros: Tunisz (Tūnis) 669 700 (1 660 300) fő
Államforma: elnöki köztársaság
Nemzeti ünnep: március 20. (a függetlenség napja, 1956)
Közigazgatás: 23 kormányzóság
Fontosabb települések Tunéziában és nyaralóhelyek szállás ajánlóval: Sfax (Şafāgis) 270 700 fő, Ariana 217 100 fő, Bizerte 113 400 fő, Port El-Kantaoui, Sahel és Monastír.
Városi lakosság aránya: 63%
Pénznem: tunéziai dinár (1 tunéziai dinár = 1000 millime)
Nyelvek: arab (hiv.), francia
Népcsoportok: arab 98%, berber 1%, egyéb 1%
Vallások: mohamedán 98% (szunnita 96%, síita 2%), keresztény 1%, egyéb 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 73 év, nők 76 év
Népességnövekedés: 1,12%
Csecsemőhalandóság: 27,97%o
Írástudatlanság: 33%
Férfiak/nők aránya: 1,02
Legmagasabb pont: Dzsebel-Sambi, 1544 m
Legfőbb folyó: Mejerda
Gazdaság: agráripari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 6600 USD (2001)
Munkanélküliség: 15,6%
Munkaerő: 2,7 millió fő
Infláció: 2.7% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 13%, ipar 33%. szolgáltatások 54%
Exporttermékek: textil, műszaki termékek, foszfát, vegyipari termékek, mezőgazdasági termékek, hidrokarbonát
Importtermékek: gépek, berendezések, vegyipari termékek, élelmiszer
Főbb kereskedelmi partnerek: Franciaország, Olaszország, Németország, Belgium, Líbia és Spanyolország.
Az Észak-Afrikában elterülő ország 1200 km-es partszakasszal érintkezik a Földközi-tengerrel. Területéhez tartozik Dzserba és a Kerkenna-szigetek is. Északi részét a Tell- és a Szaharai-Atlasz láncai uralják. Középső részén a tengerpart felé hanyatló, alacsony fennsíkokból álló hegyvidék húzódik. Az ország déli részét a Szahara táblája foglalja el, amelybe a Jerid-sott sós, mocsaras tómedencéje mélyül. A tengerpartot termékeny, mediterrán éghajlatú síkság övezi.
Tunézia mai területének partjainál már az i. e. 12. században feltűntek a föníciaiak. Az i. e. 9. században az itt kialakult Karthágó (neve új várost jelentett) az i. e. 5. század végén élte fénykorát, és a Földközi-tenger nyugati medencéjének legerősebb tengeri hatalma volt. Karthágót a rómaiak elpusztították, s a terület a Római Birodalom része volt annak bukásáig. Az arabok 697-ben jelentek meg és foglalták el Tunéziát, területe a Bagdadi Kalifátus része lett. Ezt követően az 1514-ben érkező törökök vonták fennhatóságuk alá. A birodalom központja messze volt, és a 18. században a török bej uralma alatt gyakorlatilag egy független ország alakult ki. A franciák 1883-ban védnökséget kényszerítettek Tunéziára. A második világháború után Franciaország társult állammá nyilvánította, amelyet formálisan a bej kormányzott, végül 1956. március 20-án elnyerte teljes függetlenségét. 1957. július 25-én lemondatták a bejt, és kikiáltották a köztársaságot. A hathatós gazdasági reformok, a külföldi befektetők beengedése és az igen jelentős idegenforgalom révén Tunézia az észak-afrikai térség vezető gazdasági tényezője lett.
Tunéziai utazás élménybeszámoló képek, fotók:
Ásványkincsekben (kőolaj, földgáz, foszfát, vasérc) gazdag, a bányászat termékeinek egy részét helyben feldolgozzák (műtrágya, kohászat), másik részét exportálják. A feldolgozóipart főként a textilipar és az összeszerelő üzemek (hajó, autó) képviselik. A tradicionális kézműipari termékek (bőráru, szőnyegek, kerámiaedények) igen keresettek. A legjelentősebb „iparág” a nyugodt belpolitikai helyzet mellett növekvő idegenforgalom. A mezőgazdaság legfontosabb terményei a mediterrán éghajlaton termő szőlő, búza, zöldség, citrusfélék és a sivatagi oázisokban élő datolyapálma. A csapadékosabb területeken szarvasmarha, a szárazabb, silányabb legelőkön juh, kecske az elterjedt.