Strasbourg több, mint ökörszem-ablakok és csúcsívek, favázas házak és folklór, savanyú káposzta és rizling. Strasbourg lüktető város, több mint 250 000 lakossal, nagy múltú, tekintélyes egyetemmel és modern elővárosokkal. A középkori szabad birodalmi város szíve a Dóm körüli térben dobog. Enyhe nyári estéken itt tolonganak a turisták a szűk utcákon, kis tereken és a borozókban. Aki Strasbourgba érkezik, azt elsősorban az óváros vonzza. Minden út innen indul ki, és ide vezet, a Dómhoz, a középkori építészet eme csodájához, amit három évszázadon át egyre építettek.
Ha az ember a hatalmas nyugati homlokzat előtt áll, a párkányzatokból, kőcsipkékből, égbe nyúló tornyocskákból. pillérekből és csúcsívekből teremtett, vörös homokkőből faragott cizellált gótikus hegy előtt, akkor bizonyára ugyanaz jut az eszébe, mint Strasbourg több generációval ezelőtti látogatójának, Victor Hugónak: „Soha nem láttam ennél magasztosabbat” – írta, amikor 1837-ben először állt a Dóm előtt. Három nemzedékkel korábban hasonlóan érzett Goethe is, aki jogot tanult a városban: „Milyen váratlan érzés lepett meg ennek láttán, amint előtte álltam!” Időt kell szakítani rá, hogy alaposan elmélyedjünk a nyugati homlokzat figuráinak kavalkádjában. A hatalmas „kőbe vésett könyv” a középkor olvasni nem tudó emberei számára a Bibliát pótolta. A főkapu szobrai a jeruzsálemi bevonulástól egészen a feltámadásig beszélik el Jézus szenvedésének történetét. A szobrok azonosításához végig kell nézni a Szentírást a két oldalkapunál. A templom belsejében nem folytatódik a nyugati homlokzat szobrokba foglalt gazdag bibliaábrázolása. A reformáció, majd a francia forradalom idején sok szobrot megrongáltak. A látogatót ezért a veszteségért azonban gazdagon kárpótolja a kívülről sötétnek látszó rozettán a gótikus templomhajóba áramló meleg fény.
A XII. és XV. század közötti időből származó és jelentős részben épen maradt ablak színei lágy félhomályba burkolják az elegáns, magas belső teret. Külön figyelmet érdemel a késő gótikus szószék, az angyaloszlop, az asztronómiai óra és a Dóm déli bejáratánál levő két szobor, a Zsinagóga és az Eklézsia a zsidóság és a kereszténység megtestesítői.
A két vallás kőből faragott szimbólumai, akárcsak a homlokzat valamennyi szobra, másolat. Az időjárás viszontagságaitól megkopott eredeti szobrok a templommal szemben, a Miasszonyunk Múzeumban (Musée de l’Œuvre Notre-Dame) tekinthetők meg. Ugyanott láthatók azok a vázlatok és rajzok, amelyek alapján a középkori szobrászok, kőfaragók, kézművesek megvalósították a nagy építőmester, Erwin von Steinbach látomását.
