Goethe egykor így. nyilvánította ki a város iránti szeretetét: „Mindazon városok közül, melyeket „láttam. Bem a legszebb!” Az Aare félszigetén épült város, mely olyan különböző építészeti stílusokat egyesít mint a francia klasszicizmus és a német gótika, mindmáig megőrizte középkori arculatát. Jó kétszáz évvel a francia forradalom után, mely hirtelen véget vetett Bern aranykorának, a város nemcsak gazdag kultúrtörténeti értékekkel teli öröksége révén Játszik fontos szerepet.
A Helvét Államszövetség fővárosaként meghatározó szerepet játszott a svájci demokrácia kialakításában. Ez ugyanis életteli demokrácia, amelyben a ’’nyilvánosság előtt” nyitva álló karzatról közvetlenül nyomon lehet követni az egyes kantonok képviselőinek megnyilatkozásait a Parlament épületében tartott üléseken. Arról, hogy ez a demokrácia milyen megerőltető, berni árkádsorok alatt sétáló miniszterek – itteni terminológiával: szövetségi tanácsosok – arca árulkodik. Errefelé szeretnek – gyakran személyi testőr nélkül – elkeveredni a „nép” között. És ha arcvonásaik túlságosan zordak, nem a Bundeshaus előtt hetipiacot tartó parasztasszonyok az egyedüliek, akik szólnak néhány bátorító szót a magas rangú svájci politikusokhoz.
