Szocialist Népi Líbiai Arab Nagy Dzsamahirija
Lībīyah, Al-Jamāhīrīyyah al-‘Arabīyah al-Lībīyah ash-Sha’bīyah al-Ishtirakīyah al-‘Uzmah (arab)
Libia, Repubblica Araba Popolare Socialista di Libia (olasz)
Libya, Great Socialist People’s Libyan Arab Jamahiriya (angol)
Területe: 1 775 000 km2
Népessége, lakossága: 7 250 800 fő (2003) 6 420 000 (2010)
Népsűrűség: 4,1 fő/km2
Főváros: Tripoli (muhāfazat) 1 269 700 (2 357 800) fő
Államforma: szocialista elnöki népi köztársaság (dzsamahirija)
Nemzeti ünnep: szept. 1. (a forradalom napja, 1969)
Közigazgatás: 13 körzet (baladīyat)
Fontosabb települések: Bengázi (Banghāzi) 734 900 (1 121 400) fő, Humsz (al-Khums) 195 000 fő, Miszuráta (Misrātah) 175 200 fő
Városi lakosság aránya: 86%
Pénznem: líbiai dinár (1 dinár=100 dirham)
Nyelvek: arab (hiv.), olasz, angol
Népcsoportok: arab 90%, berber 7%, egyéb (tuareg, néger, európai) 3%
Vallások: szunnita mohamedán 97%, egyéb 3%
Születéskor várható élettartam: férfiak 74 év, nők 78 év
Népességnövekedés: 2,41%
Csecsemőhalandóság: 27,9%o
Írástudatlanság: 24%
Férfiak/nők aránya: 1,06
Legmagasabb pont: Daharson, 2286 m
Gazdaság: olajipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 7600 USD (2001)
Munkanélküliség: 30%
Munkaerő: 1.5 millió fő
Infláció: 13,6% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 7%, ipar 47%, szolgáltatások 46%
Exporttermékek: nyersolaj és finomított olajipari termékek
Importtermékek: gépek és berendezések, közlekedési eszközök, élelmiszer, közszükségleti cikkek
Főbb kereskedelmi partnerek: Olaszország, Németország, Spanyolország, Egyesült Királyság, Franciaország, Törökország és Tunézia.
Az észak-afrikai ország túlnyomó része a Szaharában fekszik, csak északi keskeny, a Földközi-tenger irányába lejtő, mediterrán jellegű sávja termékeny. A Szaharában hatalmas homok-, kő- kavics- és agyagsivatagok váltogatják egymást, amelyekből látványos sziklaformákkal tagolt hegységek (Akakusz-, Sawda-hegység) emelkednek ki.
A hatalmas kiterjedésű észak-afrikai ország területén háromezer évvel ezelőtt föníciai hajósok és kereskedők telepedtek meg. Az általuk alapított városok a hajózó ókori népek támaszpontjaiként szolgáltak. Az i. e. 1. században a három város szövetsége után Tripolinak nevezett ország a Római Birodalom része lett. Az őslakosság az arab uralom alatt teljesen átformálódott, az arab nyelv és a mohamedán vallás vált uralkodóvá. Az országot 1510-ben spanyol majd később máltai csapatok igázták le, 1544-ben pedig török uralom alá került. Az 1911-1912. évi olasz-török háborúban Olaszország gyarmatosította az országot, majd a második világháború után Líbia az ENSZ mandátumterülete lett. Az ország függetlenségét 1951. december 24-én kiáltották ki Líbiai Egyesült Királyság néven, de hazafias katonatisztek 1969-ben megdöntötték a királyságot, a királyt elűzték, és 1969. szeptember l-jén kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaságot. Az ország élére került al-Muammar Kadhafi ezredes új politikába kezdett, államosították az ipart, az olajkészleteket. Az arab nacionalizmus és a szocializmus egy sajátos ötvözetét dolgozta ki és tette általánossá az országban. Líbia az arab egység érdekében többször tett föderációs javaslatot Egyiptomnak, Tunéziának és Csádnak is. 1972-ben Egyiptommal és Szíriával közösen megalapították az Arab Köztársaságok Szövetségét, de 1977 novemberében, tiltakozásul az egyiptomi elnök izraeli látogatása miatt, Líbia kilépett az államszövetségből, amely ezzel meg is szűnt létezni. Az ország nevét még 1976-ban változtatták meg a mai elnevezésre. Kadhafi egy iszlám elveken alapuló diktatórikus rendszert hozott létre és tart fenn Líbiában, ahol 1996 nyarán sor került az első ellenzéki tüntetésekre.
Gazdaságának alapja a kőolaj és a földgáz bányászata és exportja, amely a bevételeinek mintegy egynegyedét képezi. Feldolgozóiparát (élelmiszer, textil) fejleszti, de a megnövekedett igényeket sem minőségben, sem mennyiségben nem tudja kielégíteni. Az ipart elsősorban az olajipari termékek előállítása, valamint az acél és az alumínium gyártása képviseli. A jelentős import (gépek, élelmiszerek, közszükségleti cikkek) ellenére a kereskedelmi mérlege pozitív. A nomád állattenyésztés (kecske, juh, teve) színterei a száraz sztyepék. A lakosság a mediterrán partvidéken citrusfélék és olajbogyó, a sivatagi oázisokban datolya-, búza- és árpatermesztéssel foglalkozik. Az éghajlati viszonyok és a termőföld mennyisége és minősége miatt az ország importjának 70%-át az élelmiszer teszi ki. Az 1999-es ENSZ-szankciók bevezetése következtében a nemzeti valutát a felére értékelték le, az infláció mértéke azóta is igen magas.
