Lettország útikalauz olvasmányos leírás

Lettország

Ezeréves történelmének legnagyobb részében Lettország részekre szabdalt, idegen hatalmak által kormányozott ország volt. A lettek a 9. sz. óta lakják Balti-tenger menti hazájukat, de csak kétszer mondhatták magukat függetlennek: 1918-től 1940-ig és a Szovjetunió összeomlása után.
A történetírás először 1185-ben említi Lettországot: ekkor egy Ágoston-rendi barát az ország fővárosa, Riga közelében megalakította az első keresztény közösséget. A 13. sz.-ban a terület a Német Lovagrend uralma alá került; 1562-ben a lengyelek, majd a svédek hódították meg az országot. A 18. sz.-tól egészen a cári uralom megdöntéséig Lettország orosz fennhatóság alatt állt.

Az ország két tartományából, Livóniából és Kurlandból az októberi szocialista forradalom után, 1918 novemberében megalakították a Lett Köztársaságot. A függetlenség nem tartott sokáig: amikor 1940-ben Hitler és Sztálin elosztotta egymás között a balti államokat, Lettország a szovjetekhez került. Így lett 1940-ben – miután a Vörös Hadsereg elfoglalta – Lett Szovjet Szocialista Köztársaság.

1990 májusában kikiáltották a független Lett Köztársaságot. A szovjet uralom előtti állapotokat azonban nem egykönnyen lehetett helyreállítani. Lettország gazdaságilag még mindig a korábbi szovjet tagköztársaságoktól függött, különösen az alapanyag-ellátás és az energiaellátás terén. Elkezdték ugyan a privatizálást, és É-i szomszédjával, Észtországgal ellentétben Lettország csak nagyon nehezen birkózik meg a nyugati szabad piacokkal. Nagy a munkanélküliek aránya, meredeken emelkedik az infláció, akadozik az áruellátás (például élelmiszerekből) – nem csoda, ha az emberek elégedetlenkednek.

Különösen az orosz ajkú lakosság morgolódik. A lakosság 34%-át kitevő oroszok most, az új bevándorlási törvény életbelépése óta „másodrendű állampolgárok”, akik apartheid-politikával vádolják a kormányt.

A lettek szerint feltétlenül be kellett vezetni a szigorú bevándorlási törvényeket ahhoz, hogy megakadályozzák országuk további „eloroszosodását”. Az utóbbi 50 évben a lettek aránya a népességben 50% alá esett, míg az oroszoké több mint 3-szorosára emelkedett. Ezt a növekedést elsősorban az orosz ipari munkások beáramlása idézte elő, akik főként a nagyobb városokban, például Rigában és Daugavpilsben telepedtek le. Ezeken a területeken a lettek kisebbségbe szorultak. A két etnikai csoportot eddig nem sikerült keveredésre bírni, mivel egyik népcsoport sem hajlandó közeledni a másikhoz.

A híd kelet és nyugat között

A lettek államát É-on Észtország, D-en Litvánia, K-en Oroszország és Fehéroroszország (Belarusz) határolja. Az ország a K-Ny-i kereskedelem lebonyolítása szempontjából ideális helyzetben van. Oroszország kereskedelmének Nyugat-Európa felé irányuló része évszázadokon keresztül Lettország szinte mindig jégmentes kikötőjén, Liepaján keresztül bonyolódott. Innen indultak a fontos kereskedelmi útvonalak, majd a Daugava (Nyugati-Dvina) folyását követve K-i irányba, a Dnyeper és a Volga felé tartottak. Az ország szeretné megőrizni hagyományos szerepét a K-Ny-i kereskedelemben. A központi fekvés árnyoldala, hogy Lettország a Közép- és Délkelet-Ázsiából érkező, Nyugat-Európába irányuló drogkereskedelem átrakási központja.
Kedvező fekvésén kívül az országnak más értékesíthető javai is vannak, többek között a Balti-tenger partján található borostyánkő, valamint a hőerőművek fűtőanyagaként használt tőzeg. Az ország jelenlegi energiaszükségletének csak 10%-át tudja előállítani.

Területének majdnem kétharmadát lombhullató és tűlevelű erdők borítják, de az erdők fáját eddig alig hasznosították. A szarvasmarha-tenyésztés még mindig a mezőgazdaság legfontosabb területe. További terméke a gabona, a cukorrépa és a burgonya. A halászat és a halfeldolgozás is fontos iparág.
Az iparban a munkaerő 33%-a dolgozik. Számos terméket gyártanak, többek között gépkocsit, mezőgazdasági gépeket, műszálat, gyógyszereket, elektronikai berendezéseket; jelentős a tej- és húsipar. Szinte minden alapanyagot és az energia nagy részét is importból kell fedezni.

A két történelmi tartomány, a Daugava folyótól D-re eső Livónia és a Rigai-öböltől Észtországig terjedő Kurland felszíne nagyon hasonló a Balti-tenger mentén fekvő német morénavidék felszínéhez. Helyenként termékeny és agyagos, máshol kilúgozott és homokos a talaj, néhol mocsarak borítják, másutt alacsony morénahátságok emelkednek. Természeti szépségei miatt Lettországot Svájchoz hasonlítják. Több mint 3000 tó és sok folyó található az országban. A levegő és a vizek elszennyeződése egyre nagyobb probléma. Már a Rigai-öböl és a Daugava is erősen szennyezett.

Az utolsó jégkorszakban két nagy gleccser borította ezt a területet. Az egyik a K-i részen benyomódásokat hagyott hátra – így jött létre az itteni sok tó és mocsár. A másik gleccser ÉNy-ról jött, és mozgása közben lecsiszolta a Rigai-öböl környékét, valamint azt a területet, ahol most a Daugava folyik. Ez a morénákkal határolt vidék Lettország szíve. Itt épültek fel a legnépesebb lett városok, köztük Riga – az ország lakosságának több mint egyharmada itt lakik. A parttól távolabb, a litván és a belarusz határhoz közel található Daugavpils fontos mezőgazdasági központ. A városban vasúti berendezéseket és textíliát is gyártanak.

Lettorszag

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük