Kolumbia adatok, megosztott hatalom, szépségek és ipar

Szépség és szörnyeteg, szép fekete nőkés kegyetlen háborúk, latin zene és kábítószer.

Bogotában székelt a világ egyik legszokatlanabb összetételű kormánya. A kormányt a demokratikusan megválasztott államfő jelöli ki. A kormánytagok fele az elnök pártjának a soraiból, másik fele az ellenzék soraiból kerül ki. A kormányhivatalok összetétele is ugyanilyen vegyes, s a legmagasabb rangú közhivatalnokoktól az utcaseprőkig fele-fele arányban a Konzervatív Párt, illetve a Liberális Párt tagjai. 1899 és 1901 között a két párt háborúban állt egymással. Az ezernapos háborúban 100 ezer ember vesztette életét. 1948 és 1953 között újabb polgárháború tört ki az országban, s „az erőszak éveiben” 200 ezer kolumbiai vesztette életét a zavargásokban. A harcok elkerülése érdekében a két párt végül egyedülálló megoldást választott: a megosztott hatalmat. Bár az erről szóló megállapodás érvénye 1974-ben lejárt, a jelenleg hatalmon levő Liberális Párt ismét bevette az ellenzéket a kormányba.

Az egyesített kormányt két oldalról is támadják. A jobboldali radikális csoportok támogatását élvező kábítószerkartellek urai magánháborút folytatnak ellene, a gerillacsoportok pedig a társadalmi reformokért harcolnak, elsősorban a termőföld igazságosabb elosztásáért. A föld legnagyobb része nagybirtokosok kezében van. A parasztságnak olyan kevés föld jutott, hogy éppen csak a megélhetéséhez szükséges mennyiséget tudja megtermelni rajta. A földekről az emberek elvándorolnak, s ma már a lakosság mintegy 70%-a városokban él.

A nagyvárosok – Bogotá, Medellín, Santiago de Cali és Barranquilla – forgalmas, fejlett települések, lenyűgözően szép épületekkel és modern autóutakkal. Ugyanakkor mindegyik városban súlyos gond a munkanélküliség és a lakáshiány.

A társadalmi problémák egy része a születések magas számának tudható be, bár a családtervezési programok már kezdik éreztetni a hatásukat. Az 1960-as években általában egy asszonynak hét gyermeke volt. Ezt az átlagszámot az 1970-es években sikerült hatra csökkenteni, majd 1993-ban háromra.

Az ország jövője attól függ, mennyire képes növelni az exportot. A legfontosabb kiviteli cikk továbbra is a kávé. Minden, Kolumbia határát átlépő autót fertőtlenítőszerrel fújnak le, hogy megakadályozzák a kávéültetvényekre veszélyes növényfertőzések behurcolását. A kormány erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy csökkentse az ország függőségét a kávétermés és export alakulásától. Ma már a banán is fontos kiviteli cikk. A világ gyémántkereskedelméből Kolumbia 85%-kal részesedik. Emellett a világ kilencedik legnagyobb aranytermelő országa, és sót is exportál. Nemrégiben kőolajat találtak a venezuelai határ közelében, amelyből, a földgázzal együtt, ugyancsak egyre többet exportálnak. Kolumbia Dél-Amerika legjelentősebb szénexportáló országa. A szenet a Karib-tenger parti város, Riohacha közelében feltárt hatalmas lelőhelyen termelik ki. A gazdag szénkészlet segítette hozzá az országot a saját acélipar megteremtéséhez.

Kolumbia termelőágazatainak nagy része nemzetközi vállalatcsoportok kezében van, jóllehet némely fontos iparág, például a textilipar állami érdekeltségű. Az ország gazdasági potenciáljának kihasználtsága még mindig elmarad a lehetőségektől, az idegenforgalomról nem is beszélve. A számtalan érdekes úti cél közül említést érdemel az egykori karib-tengeri erődítmény, Cartagena.

Kolumbia a fesztiválok földje. Az orchideatermesztés központjában, Medellínben minden évben megrendezik a virágfesztivált; a Karib-tenger partján fekvő Barranquilla karneváli szezonban zajos felvonulások színhelye. Az ország D-i részén az év elején kezdődik az egy hétig tartó fiesta. A „fekete napon”, január 5-én a tréfacsinálók fekete kenőcsbe mártják a kezüket, s ezzel mázolják össze a szembejövők arcát. A következő nap a „fehér nap”, amikor jókora adag lisztet vagy hintőport szórnak egymásra. A másik kedvelt szórakozás a bikaviadal. A legnagyobb tömegeket vonzó bikaviadalra január második hetében a Manizales nevű hegyi faluban kerül sor.

Az Andok K-i oldalán fekvő sík vidék – llanos – állatvilága változatos: jaguár, puma, vaddisznó és tapír él itt. Az idelátogatóknak óvakodniuk kell a veszélyes kígyóktól, aligátoroktól és a hírhedt ragadozó haltól, a piranjától.

SZÁMOK ÉS TÉNYEK

Hivatalos név: Kolumbiai Köztársaság
Terület: 1 141 748 km2
Lakosság: 35 626 000
Népsűrűség: 31,2 fő/ km2
Főváros: Bogotá
Államforma: elnöki köztársaság
Pénznem: 1 kolumbiai peso = l00 centavo
Nyelv: spanyol (hivatalos); indián nyelvek
Vallás: keresztény (római katolikus 98%)
Éghajlat: K-en trópusi, a fennsíkokon mérsékelt; Bogotában (2610 m-es magasságban) az évi középhőmérséklet 14 °C (csekély havi ingadozással)
Földhasznosítás: erdő 49%, legelő 29%, művelt terület 6%, egyéb 16%
Elsődleges nyersanyagforrások: kávé, burgonya, rizs, manióka, cukor, banán, kukorica, szarvasmarha; fa, kőolaj, földgáz, gyémánt, arany, platina, ezüst, vasérc, szén, réz
Fő gazdasági ágak: mezőgazdaság, bányászat, vas-, és acéltermelés, élelmiszer-feldolgozás, cementgyártás, kőolaj-finomítás, papír-, és textilipar
Fő exportcikkek: kávé, kőolaj és kőolaj-ipari termékek, gyémánt, arany, bányászati cikkek, banán, virág, gyapot, ruházati cikkek
Nemzeti jövedelem/fő: 1847 USA-dollár
Természetes szaporodás: 27 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 69 év, nők 69 év

Élmény fotók: