Kolumbia adatok, megosztott hatalom, szépségek és ipar

Szépség és szörnyeteg, szép fekete nőkés kegyetlen háborúk, latin zene és kábítószer.

Bogotában székelt a világ egyik legszokatlanabb összetételű kormánya. A kormányt a demokratikusan megválasztott államfő jelöli ki. A kormánytagok fele az elnök pártjának a soraiból, másik fele az ellenzék soraiból kerül ki. A kormányhivatalok összetétele ugyanilyen vegyes, és a legmagasabb rangú közhivatalnokoktól az utcaseprőkig fele-fele arányban a Konzervatív Párt, illetve a Liberális Párt tagjai. 1899 és 1901 között a két párt háborúban állt egymással. Az ezernapos háborúban 100 ezer ember vesztette életét. 1948 és 1953 között újabb polgárháború tört ki az országban, és „az erőszak éveiben” 200 ezer kolumbiai vesztette életét a zavargásokban. A harcok elkerülése érdekében a két párt végül egyedülálló megoldást választott: a megosztott hatalmat. Bár az erről szóló megállapodás érvénye 1974-ben lejárt, a jelenleg hatalmon levő Liberális Párt ismét bevette az ellenzéket a kormányba.

Az egyesített kormányt két oldalról támadják. A jobboldali radikális csoportok támogatását élvező kábítószerkartellek urai magánháborút folytatnak ellene, a gerillacsoportok pedig a társadalmi reformokért harcolnak, elsősorban a termőföld igazságosabb elosztásáért. A föld legnagyobb része nagybirtokosok kezében van. A parasztságnak olyan kevés föld jutott, hogy éppen csak a megélhetéséhez szükséges mennyiséget tudja megtermelni rajta. A földekről az emberek elvándorolnak, és a 21. századra lakosság mintegy 70%-a városokban élt, ami növelte az erőszakos cselekmények és civilizációs betegségek számát.

A nagyvárosok – Bogotá, Medellín, Santiago de Cali és Barranquilla – forgalmas, fejlett települések, lenyűgözően szép épületekkel és modern autóutakkal. Ugyanakkor mindegyik városban súlyos gond a munkanélküliség és a lakáshiány.

A társadalmi problémák egy része a születések magas számának volt betudható, bár a családtervezési programok már kezdik éreztetni a hatásukat. Az 1960-as években általában egy asszonynak hét gyermeke volt. Ezt az átlagszámot az 1970-es években sikerült hatra csökkenteni, majd 1993-ban háromra.

Az ország jövője attól függött többek szerint, hogy mennyire képes növelni az exportot. A legfontosabb kiviteli cikk a kávé. Minden, Kolumbia határát átlépő autót fertőtlenítőszerrel fújnak le, hogy megakadályozzák a kávéültetvényekre veszélyes növényfertőzések behurcolását. A kormány erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy csökkentse az ország függőségét a kávétermés és export alakulásától. Ma már a banán fontos kiviteli cikk. A világ gyémántkereskedelméből Kolumbia 85%-kal részesedik. Emellett a világ kilencedik legnagyobb aranytermelő országa, és sót exportál. Nemrégiben kőolajat találtak a venezuelai határ közelében, amelyből, a földgázzal együtt, ugyancsak egyre többet exportálnak. Kolumbia Dél-Amerika legjelentősebb szénexportáló országa. A szenet a Karib-tenger parti város, Riohacha közelében feltárt hatalmas lelőhelyen termelik ki. A gazdag szénkészlet segítette hozzá az országot a saját acélipar megteremtéséhez.

Kolumbia termelőágazatainak nagy része nemzetközi vállalatcsoportok kezében van, jóllehet némely fontos iparág, például a textilipar állami érdekeltségű. Az ország gazdasági potenciáljának kihasználtsága még mindig elmarad a lehetőségektől, az idegenforgalomról nem beszélve. A számtalan érdekes úti cél közül említést érdemel az egykori karib-tengeri erődítmény, Cartagena.

Kolumbia a szabadtéri fesztiválok (fiesták) földje. Az orchideatermesztés központjában, Medellínben minden évben megrendezik a virágfesztivált; a Karib-tenger partján fekvő Barranquilla karneváli szezonban zajos felvonulások színhelye. Az ország Dél-i részén az év elején kezdődik az egy hétig tartó fiesta. A „fekete napon”, január 5-én a tréfacsinálók fekete kenőcsbe mártják a kezüket, és ezzel mázolják össze a szembejövők arcát. A következő nap a „fehér nap”, amikor jókora adag lisztet vagy hintőport szórnak egymásra. A másik kedvelt szórakozás a bikaviadal. A legnagyobb tömegeket vonzó bikaviadalra január második hetében a Manizales nevű hegyi faluban kerül sor.

Az Andok K-i oldalán fekvő sík vidék – llanos – állatvilága változatos: jaguár, puma, vaddisznó és tapír él itt. Az idelátogatóknak óvakodniuk kell a veszélyes kígyóktól, aligátoroktól és a hírhedt ragadozó haltól, a piranjától.

SZÁMOK ÉS TÉNYEK

Hivatalos név: Kolumbiai Köztársaság
Terület: 1 141 748 km²
Lakossága: 49,291,544 fő (2017-ben), 35 626 000 (1995-ben)
Népsűrűsége: 31,2 fő/km²-ről 20 év alatt 43,17 fő/km²-re nőtt nem fenntartható városias módon.
Fővárosa: Bogotá
Államforma: elnöki köztársaság
Pénznem: 1 kolumbiai peso = l00 centavo
Nyelv: spanyol (hivatalos); indián nyelvek
Vallás: keresztény (római katolikus 98%)
Éghajlat: K-en trópusi, a fennsíkokon mérsékelt; Bogotában (2610 m-es tengerszint feletti magasságban) az évi középhőmérséklet 14 °C (csekély havi ingadozással)
Földhasznosítás: erdő 49%, legelő 29%, művelt terület 6%, egyéb 16%
Elsődleges nyersanyagforrások: kávé, burgonya, rizs, manióka, cukor (cukornád), banán, kukorica, szarvasmarha; fa, kőolaj, földgáz, gyémánt, arany, platina, ezüst, vasérc, szén, réz
Fő gazdasági ágak: mezőgazdaság, bányászat, vas-, és acéltermelés, élelmiszer-feldolgozás, cementgyártás, kőolaj-finomítás, papír-, és textilipar
Fő exportcikkek: kávé, kőolaj és kőolaj-ipari termékek, gyémánt, arany, bányászati cikkek, banán, virág, gyapot, ruházati cikkek
Nemzeti jövedelem/fő: ~6300 USD/fő körül volt 2017-ben, ~1847 USA-dollár (1995)
Természetes szaporodás: 27 ezrelék (1995)
Várható élettartam: férfiak 69 év, nők 69 év

Kolumbia

Élmény fotók, utazási kép ízelítő:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.