Isztambul óvárosának harmadik dombján, a Beyazit és a Nuruosmaniye mecset között található a világ legnagyobb fedett bazárja, a Kapali Çarşı, a „Fedett” vagy „Nagy bazár” Csaknem 4000 üzletben, melyek között számtalan utcácska húzódik, kínálják portékáikat az árusok. Ennek a bevásárlóparadicsomnak legrégebbi része az Eski Bedesten, a régi Posztócsarnok. Ennek építését II. Mehmed, a hódító korában kezdték. Pilléreken 15 kupola ível át a vastag falak között. A korábbi századokban ez a terület a város trezorja volt, ahol nemcsak értékes árut raktároztak, de sok jómódú isztambuli pénzét is itt őrizték. Éjszakára a kapukat bezárták, és őrség vigyázta, mégpedig olyannyira jól, hogy nem találni egyetlen feljegyzést sem, mely betörésről vagy lopásról tudósítana. Ma az Eski Bedesten a bazár legszebb része. Ide általában kevésbé jönnek a turisták, úgyhogy ha valaki másra vágyik, mint a szokásos ajándéktárgyak, akkor itt, ahol rengeteg ékszert, régiséget és szőnyeget árulnak, lehet esetleg még találni régi és eredeti darabokat.
E körül a régi rész körül aztán további üzletsorok alakultak ki, melyeket később szintén befedtek. Keleti hagyomány szerint minden mesterségnek megvolt a maga negyede. A kommercializálódás következtében aztán sok kézművesműhely kijjebb települt, hogy nagyobb tér maradjon a kereskedésre. Régi utcanevek emlékeztetnek rég kihalt szakmákra, mint a Papucskészítők utcája, a Turbán- vagy Paplankészítőké. Ami viszont megmaradt, és meg is fog maradni – az alkudozás. Az eladás és vásárlás keleti formája minden bizonnyal továbbra is a bazár- és utcai árusok privilégiuma marad.
A Nagy bazár boltjainak csaknem a felében aranyat árulnak. A törökök jó része még ma is az aranyat tartja a legjobb befektetésnek. Házasságkötésre a menyasszonynak aranyérmet vagy karkötőt ajándékoznak, melyet sok isztambuli a bazárban vásárol meg. Az ékszernek biztonságot kell adnia a menyasszonynak, mégpedig nemcsak szimbolikus értelemben, hanem arra az esetre is, ha a férje meghal, vagy ha elhagyja. Néhány aranyműves kirakatában olyan régi darabokat is megcsodálhatunk, melyeket egykoron talán szultánfeleségek vagy orosz hercegnők viseltek. „A kis üzletek hatalmas méhkaptárjában” – ahogy Mark Twain a bazárt jellemezte – 20 000 ember talál munkát. Naponta mintegy félmillió ember fordul meg ebben az útvesztőben. Vásárolnak itt ruhaanyagot, konyhai eszközöket, bőrárut, szőnyeget, ruhát, cipőt és még sok minden mást. Korábban az isztambuliak hagyományos bevásárlónapja a vasárnap volt. Ám már ez is megváltozott. Vasárnap minden zárva van, hétköznapokon viszont minden üzlet nyitva tart 8-19 óra között. Akkor egészen pontosan mind a 17 kaput bezárják. A Kapali Çarşı környékén nyitott bazárnegyedet találunk.
