Az iszlám hívei számára a szeráj legfontosabb részét azok a termek jelentették, amelyekben Mohamed próféta hagyatékát őrzik: egy kardot, a köpenyét, a zászlaját, szakállát és fogsorát. Ezeket az ereklyéket I. Szelim Javuz szultán hozta magával 1516-17-ben, győzedelmes egyiptomi hadjárata zsákmányaként. Ettől az időtől kezdve használják a török uralkodók a „kalifa” egyházi címet is kifejezésre juttatva, hogy a szultán egyúttal a muzulmán közösség feje is.
Szórakozásul a szultánok háremet rendeztettek be maguknak – maga „hárem” szó azt jelenti: „tiltott”. Itt éltek az udvar hölgyei, akiket szigorúan őriztek a fekete eunuchok – ők voltak felelősek azért, hogy senki illetéktelen ne hatolhasson be a több mint 300 helyiségbe. Az asszonyok közül a legnagyobb hatalommal a szultán anyja rendelkezett, mégpedig nemcsak a női termekben, hanem az egész országban.
Az oszmán uralkodóknak egy fő és két-három mellékfeleségük volt, továbbá több száz ágyasuk. Ők a birodalom legkülönbözőbb részeiből kerültek ide – vagy rabszolgaként, vagy mert családjuk a szultánnak ajándékozta őket abban bízva, hogy ezáltal előnyökhöz jutnak a szultánnal fennálló kapcsolataik révén. Egyetlen szultán azonban szakított a konvenciókkal: Nagy Szulejmán elhanyagolta a háremét, és hűséges volt egyetlen feleségéhez.
A XIX. században a török uralkodók ízlése az európai luxus felé fordult: barokkra és rokokóra vágytak. Minthogy a Topkapi palota nem volt alkalmas ilyen berendezésre, a fiatal I. Abdul Medzsid szultán megbízta a Párizsban iskolázott Karabet Baján építészt, hogy a Boszporusz partján építsen új palotát a számára. A Dolmabahcse palota a törökországi barokk csúcsteljesítménye. Az épület 600 méter hosszan nyúlik el, s olyan, akár egy mézeskalács palota. A gazdagon díszített fogadóteremhez, a minden luxussal felszerelt háremhez, a számtalan szalonhoz és a csaknem 300 szobához hatalmas lépcsősoron át juthatunk el, melyet csodálatos kristálycsillár világít meg. A belsőépítészeti munkákhoz 14 tonna aranyat használtak fel. Teljesen egyedülálló a kereszt alakú díszterem 36 méter magas kupolájával. A Dolmabahcse palota márványteraszán át hagyta el székhelyét 1924-ben az utolsó, trónjától megfosztott szultán. A török köztársaságot már 1923-ban kikiáltotta Musztafa Kemal pasa, aki államelnökként maga is a Dolmabahcse palota lakója volt. Ott is halt meg 1938. november 9-én.
Isztambuli szállások cikke ITT, ajánló, vélemény és tipp fórum.