A mecset, a bazár és az otthon az iráni emberek életének három központja. A lakosság túlnyomó többsége síita: az iszlám vallás két fő ága közül a második híve. Abban különböznek a másik fő csoporttól, a szunnitáktól, hogy Alit, Mohamed próféta vejét első örökösének tekintik, míg a szunniták számára Ali csupán a negyedik a tanok továbbvivőinek sorában. A kurdok és az arabok (mindkét csoport jelentős kisebbség Iránban) szunniták. A más vallásúak között vannak még örmény keresztények, zoroasztriánusok, akik abban hisznek, hogy az élet folyamatos küzdelem a gonosz és a jő erői között, s Jazdban és Kermánban van a székhelyük. A síita Khomeini ajatollah ilyen körülmények között látott munkához, hogy Iránt nyugati befolyástól mentes, tiszta iszlám országgá alakítsa. Az alkotmányos monarchiát felváltotta az Iráni Iszlám Köztársaság, amelyben az elnök alá van rendelve a vali fakilnak (szellemi vezetőnek), akinek a kezében korlátlan hatalom összpontosul.
1980-ban a száműzetésben élő Reza Pahlavi Egyiptomban meghalt. A hatalom a Khomeinit követő papság kezébe került. Az iszlám ősi büntetőtörvényei, amelyek büntetései a megkorbácsolástól a tolvajok megcsonkításán keresztül a házasságtörők kivégzéséig terjednek, újból életbe léptek.
Legalább 5500 ember végezte kivégzőosztagok előtt: a sah támogatói, politikai ellenfelek és az erkölcsi kódex ellen vétők voltak közöttük. Emellett politikai foglyok ezrei ültek börtönökben. Az alkoholfogyasztás tilos volt. A nőknek be kellett fedniük hajukat, és a testüket elrejtő öltözéket kellelt viselniük. A kábítószereseket és a homoszexuálisokat kivégezték.
1980 szeptemberében Irak betört Iránba. A sah korábban arra kényszerítette Szaddam Huszein iraki diktátort, hogy a két országot elválasztó Sett-el-Arab folyó K-i feléről mondjon le Irán javára. Az iráni zavargások ideje jó alkalomnak tűnt a vízi út visszafoglalására. Kezdetben az irakiak sikereket értek el, megbénították Irán olajtermelését, de az irániak visszaverték a támadást. A fejlettebb iraki tűzerővel „emberhullámot” állítottak szembe. Tizenéves fiúk robbanóanyagot erősítettek magukra, s kezükben a menny kapuját nyitó műanyag kulccsal a tankok alá ugrottak.
Az irániak megfordították a háború menetét, visszafoglalták az elvett területeket, és a front ide-oda mozgott a határ mentén. Az összecsapások a Sett-el-Arabon keresztül Irak területét is elérték. A közel 8 évi háború iráni áldozatainak számát 500 000-re becsülték, s a menekültek száma több mint 2 millióra nőtt. Teherán temetője, a „virágok paradicsoma” önálló várossá terebélyesedett. A középpontjában álló szökőkutat, amelyből vérutánzat ömlik, a csatákban lemészároltak sírjai veszik körül.
A háború a Perzsa-öbölre is kiterjedt, ahol mind Irán, mind Irak támadta a másik fél háborús erőfeszítéseit támogató kereskedelmi szállítóhajókat. 1987-re a nyugati államok és a Szovjetunió összevonták hadihajóikat a szállítások és saját érdekeik védelmére. Ennek következtében az iráni és az amerikai haderők tűzharcba keveredtek.
Khomeini 1989. évi halála után az új politikai vezetés pragmatikusabb utat keresett, hatalmi harc alakult ki a haladók és a fundamentalisták között. Az 1990-es évek elején Irán hatalmi szerepe megnőtt a Közel-Keleten, különösen miután Irak 1991-ben elvesztette az Öbölháborút. Az olajexport hasznát főleg külföldi fegyvervásárlásokra fordították, s a nyugati hatalmak – bár ezt Irán tagadja – attól tartanak, hogy nukleáris fegyverekhez is hozzájuthatott a volt közép-ázsiai szovjet köztársaságokból. Azt az iráni kormány sem titkolja, hogy a Kaszpi-tenger körül elő muzulmánok egyesítésére törekszik saját vezetése alatt.
Az utóbbi években az ország viszonya a legtöbb nyugati kormánnyal ismételten megromlott. többek között azért, mert Irán nem hajlandó visszavonni a Salman Rushdie brit író – egy, a muzulmánok érzékenységét sértő regény szerzője – ellen hozott halálos ítéletet, valamint azért, mert a feltételezések szerint Irán külföldön működő terrorista csoportokat támogatott. 1997 májusában bizonyos liberalizálódást ígért, hogy az elnökválasztást az elődjénél valamivel kevésbé fundamentalista nézeteket valló Mohammed Khatatni nyerte meg.
