A nagyüzemi mezőgazdaság a K-i partvidék termékeny medencéire koncentrálódik. Tesszáliában a paradicsom, a gyapot és a gabonafélék tartoznak a fontos termények közé, míg Macedóniában az Áxiosz és Aliákmonasz folyók völgyeinek gyümölcsösei, Trákiában a Sztrímonasz völgyének dohány földjei, a Peloponnészoszon és Krétán a szőlő, narancs- és olajfaligetek nyújtják a legfontosabb mezőgazdasági terményeket
A távolságok és a hegyek miatt az ország régiói között nehézkes az összeköttetés. Görögországot a tenger fogja egységbe, csaknem14 000 kmhosszú partvonala van. Az export- és importáruk majd 90%-át vízi úton szállítják. A szárazföldön főként a közutak biztosítják az összeköttetést. Görögország 1869-ben, az európai országok között csaknem utolsóként kezdett hozzá a vasútvonalak építéséhez.
Ny-on a Jón-tengerben, K-en az Égei-tengerben 2000 görög sziget található, ezek közül azonban alig 200 tekinthető lakottnak; itt él az ország lakosságának 11,3%-a. Az idegenforgalom szempontjából legjelentősebb szigeteknek, így Korfunak, Krétának, Míkonosznak, és Ródosznak saját nemzetközi repülőtere van, számos más szigetre pedig belföldi légi járatok közlekednek. A többi sziget Athén kikötővárosa, Pireász (Pireusz) segítségével tartja a kapcsolatot a nagyvilággal.
A görög félsziget mint a Balkán legdélebbi része egyszersmind Európa DK-i határát alkotja, így a nyugat-európai országoktól kb. 1300 km-nyi autóút választja el, amely a volt kommunista országokon át vezet. Ezért velük is a tengeri és a légi közlekedés jelenti a legfontosabb összeköttetést; Olaszország a tengeren alig 200 km-re esik Görögországtól.
Mire a polgárháború 1949-ben véget ért, a görög gazdaság riasztó mértékben visszaesett. Az ipar csupán kisebb dohány-, bőr-, pamut- és élelmiszer-feldolgozó üzemekből állt; a természeti erőforrások fejlesztésére pedig nagyon kevés pénz állt rendelkezésre. Az ezt követő 25 évben nagy ívű fejlesztési programot hajtottak végre, amelyet jórészt Nyugat-Európából és az Amerikai Egyesült Államokból finanszíroztak. Nagy öntözőművek felállításával segítették a mezőgazdasági termelést s új erőművekkel vetették meg az olyan iparágak alapjait, mint a hajógyártás, a fémkohászat és fémfeldolgozás, a műanyag-, vegy- és villamosipar.
A hetvenes évek olajárrobbanásai és a világméretű recesszió azonban lefékezte a növekedést. Számos gyártási folyamatot még mindig kézi erővel végeznek, s a technológia erősen elmaradt sok más országétól. Ily módon Görögország továbbra is viszonylag szegény: az egy főre jutó bruttó nemzeti termék az Európai Unióba tömörült országok átlagának csak mintegy a felét éri el. Az ország, mint korábban is, sok ipari termékből behozatalra szorul.
Noha az idegenforgalom állandó bevételi forrás, a gazdaságnak más forrásokból is szüksége van külföldi valutára. A múltban a volt kommunista országok a görög mezőgazdasági termékek legjelentősebb vásárlói közé tartoztak, igénybe vették a Szírosz szigeti hajójavító üzemet, s mindezért cserébe elektromos energiát, távközlési berendezéseket és olajat adtak. A Szovjetunió felbomlása után Görögország korábbi keleti blokkbeli kereskedelmi partnereinek legtöbbjét elvesztette, s azóta kénytelen kemény valutáért és készpénzért vásárolni az olajat a világpiacon.
A kereskedelmi hajózás az elmúlt 40 év folyamán váltakozó szerencsével dolgozott, mégis Görögországnak van ma is – Libéria és Panama után – a harmadik legnagyobb kereskedelmi flottája, amely a világ teljes hajóűrtartalmának 6%-ára rúg. Ha beszámítjuk azokat a görög tulajdonban levő hajókat is, amelyek adózási kedvezmények miatt más országok (Libéria, Panama és Ciprus) zászlaja alatt futnak, akkor feltehetően a görög tulajdonú hajók teljes hajóűrtartalma a legnagyobb a világon.
