Emilia-Romagna – Olaszország gasztronómiai „gyomrát” középkori városai és Ravenna késő római kori mozaikja ékesítik – mindez külön-külön is megérdemli, hogy felkeressék ezt a tartományt.
Emilia-Romagna telei hidegek, nedvesek és ködösek, nyarai viszont hosszúak és forróak. Ez az éghajlat és a Pó völgyének dús termőföldje egyik legvirágzóbb olasz tartománnyá teszi ezt a vidéket, amely zaftos sonkáiról és ízes parmezán sajtjairól nevezetes. Emilia-Romagna gazdag kulturális örökséggel is dicsekedhet. A rómaiak által megépített Via Emilia átvág a vidék szívén, miközben összeköti egymással Riminit, Bolognát, Modenát, Parmát és Piacenzát – a rómaiak e városokat az Adriai-tengertől a szárazföld belsejébe kígyózó út egy-egy megállóhelye gyanánt létesítették. Emilia-Romagna jelentős települései közé tartozik még Ferrara és Ravenna, ezek azonban kiesnek a Via Emilia útvonalából. A reneszánsz idején a d’Esték laktak Ferrarában, akiknek udvara kultúra és a tudomány fellegvárának számított. Ravenna az i. sz. 4-8. században a Nyugat-római Birodalom utolsó fővárosaként, majd pedig a bizánci uralkodók székhelyeként nagy nemzetközi központ szerepét töltötte be.
Bologna Emilia-Romagna fővárosa félmillió lelket számlál, s híres ódon egyeteméről, konyhájáról, baloldali nézeteiről, no és gyönyörűen meg őrzött óvárosáról. A patinás épületek téglái lágy narancs vörös fényben izzanak, s a tetszetős márvány vagy tégla oszlopcsarnokok megvédik a vásárlókat és járókelőket az időjárás viszontagságaitól.
Az óváros két szomszédos tér körül alakult ki, ezek a Piazza Maggiore és a Piazza del Nettuno. Az előbbi déli végében áll a San Petronio Bologna legnagyobb temploma. Bár megépítésekor a bolognaiak arra törekedtek, hogy túlszárnyaljak a római Szent Péter-bazilikát, az egyházi hatóságok az erre szánt összeg egy részét lecsippentettek a közeli Palazzo Archiginnasio számára. A Palotát Antonio di Vincenzo tervezte, s noha az építkezés 1390-ben elkezdődött, a homlokzat máig befejezetlen. Az elkészült szárny vörös és fehér márványból való, és domborművekkel ékes.
A San Petronio belső tere egyszerű, de elegáns. A csupasz téglafalak jobbára dísztelenek. Balról az 5. kápolna szép oltárképe Lorenzo Costa 15. századi munkája, a Szent Sebestyén vértanúsága. A mellékhajó keleti végéül nyílik a múzeum.
