Dublin ismert írók szülőhazája, többarcú város. A szegényebb negyedek a Liffey északi partján élesen elütnek a gazdagok déli városvészeitől, a legbelső, nyugalmas városmag a messzire elnyúló, monoton alvóvárostól. A világlátott jackeen”-ek, akiknek szülei már több nemzedék óta felhagytak a földműveléssel; és a -culchie”-k. akiknek még tőzeg ragad a „csizmájuk talpára”, folytonos rivalizálásban állnak egymással.
Dublin fiatal város. A város arculatát, ritmusát, légkörét a fiatalok határozzák, meg, még akkor is, ha jó egyötödük munkanélküli. Annak az aszketikus életmódnak azonban, mely a 70-es években uralkodott, mára már nyomai sincs.
Dublin ”felhőkarcolók nélküli, intim” város. A városközpontot egy nap alatt kellemesen be lehet járni. A sok park és kert révén a város tágasabbnak látszik, és jól áttekinthető. Az emberek a parkokban ugyanúgy leállnak tereferélni, mint azelőtt a falu főterén. Való igaz, hogy Dublin megőrzött valamiféle falusias jelleget, ahol az emberfia mindig ismerősbe botlik, ahol fennmaradt a néptánc hagyománya, s ahol az utcákon csakúgy, mint a pubokban, sokféle hagyományos zenét hallani.
