Írországi útikalauz: Jó érzék és hagyomány
Borzalmas, fehér irodaházak állnak napjainkban azon a helyen, amely Dublin történeti fejlődése szempontjából a legjelentősebbnek mondható. Ez a Wood Quay, itt kötöttek ki 841-ben a vikingek, hogy letelepedjenek. Amikor a 70-es években megszületett a döntés, hogy irodaházakat fognak ide építeni, az alapozási munkák során felszínre került a viking település szerkezete: utcák, lakóházak, munkaeszközök, pénzérmék és kardok láttak napvilágot, s mindez jelentős mértékben hozzájárult a viking korszak megismeréséhez. Csupán a dublini városvezetést nem hatották meg ezek a leletek – tömegmegmozdulások, a legfelső Bíróság ellenző döntése, a világ tudósainak, régészeinek minden tiltakozása ellenére felépítették az irodaházakat, amelyek maguk alá temették Dublin korai történelmének legfontosabb tanúbizonyságait. A régészeti leletek ma a Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg, a városalapítás egykori helyén csupán egy emléktáblát találunk.
Azután, hogy a XII. században kiűzték innen a vikingeket, jöttek az angol-normannok. Az ír-szigeten Dublin lett az angol uralom központja. Ekkor épült a város első erődje, amelynek egy kis része ma is látható a Dublin Castle-ban. Azon a helyen, ahol a hódító, Richard de Clare már 1172-ben templomot építtetett, áll ma a Christ Church-székesegyház. Attól keletre húzódik a Temple Bar az egykori hugenottanegyed, mely nyomdáiról és órásmestereiről volt nevezetes. Ide buszpályaudvar építését tervezték, de a Temple Bart végül, hála istennek, érintetlenül hagyták. Bohém hangulatával, szűk, macskaköves utcáival ez Dublin legmozgalmasabb része. Régi raktárházak és modem acélépítmények férnek itt meg egymás mellett, bennük vendéglők, éttermek, butikok, az Irish Film Centre, használtruha-üzletek, galériák, színházak – és megszámlálhatatlan pub.
