A Távol-Kelet „olajsejkségének” gazdag lakói még ma is cölöpökre épített kezdetleges házakban élnek
A kőolaj dúsgazdaggá tette Bruneit. Az olajpiac 1985-86-os válsága előtt, a Borneó szigetének ÉNy-i partján fekvő kis muzulmán állam a világ egyik leggazdagabb országának számított. A nemzeti jövedelem azóta csökkent, de az ország lakói még így is páratlanul jó helyzetben vannak: nincs jövedelemadó, ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás, és aki építkezni akar, igen olcsón juthat hitelhez.
Brunei uralkodója a többnejűséget gyakorló Sir Hassan al-Bolkiah, aki egy személyben szultán és miniszterelnök. Az 1962-es választásokon ugyan a Brunei Néppárt győzött, de a parlamentet nem hívták össze, az ezután kitört felkelést pedig brit gyarmati csapatok segítségével leverték. A pártot azóta be is tiltották, s a szultán és fivérei zavartalanul gyakorolják több évszázados örökletes jogaikat.
Az országot egy, a maláj Sarawak államhoz tartozó földnyelv osztja két részre. Mindkét rész part menti síkságait nagy kiterjedésű mocsarak borítják. Az országnak a sziget belseje felé eső részét trópusi erdőkkel borított hegyek alkotják; a csapadék mennyisége igen nagy, évi 2500-5000 mm.
A 16. sz.-ban Brunei szultánjai uralkodtak egész Észak-Borneó fölött, de később csökkent a befolyásuk, és 1847-ben szerződést kötöttek Nagy-Britanniával, hogy így szerezzék meg a brit haditengerészet támogatását a kalózok elleni harcban.
A brit befolyás azóta is erős. Brunei 1959-ben önkormányzattal rendelkező brit protektorátus lett, majd 1984. január l-jén függetlenné vált. A függetlenségi ünnepségek alkalmából 5000 külföldi munkás 300 millió dolláros új palotát épített a szultánnak.
Brunei gazdasága korábban a gumin alapult, de amióta olajat találtak itt, az ültetvényeket elhanyagolják. Az olajkitermelés az 1920-as években kezdődött, s az ország ma is szinte kizárólag kőolajat és földgázt exportál. Az olajból származó jövedelmek csökkenéséig Brunei bevételeinek csupán a felét költötte el, adósságai nincsenek. Lakói több milliárd dollárt fektettek be külföldön.
Jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy az országot élelmiszerekből önellátóvá tegyék – ma a fogyasztás 80%-át termelik meg. A szultán a húsellátás javítása érdekében marhatenyésztő ranchot vásárolt Ausztráliában; a birtok területe nagyobb, mint egész Brunei.
Brunei lakosságának 60%-a maláj, 25%-a kínai. Szinte az összes boltot a kínaiak működtetik, ám ők rendszerint nem kapják meg az állampolgárságot. Az erdőkben az iban törzs csoportjai élnek; 100 fő befogadására alkalmas hosszú házaik tetejéről néhol még ma is emberi koponyák csüngenek alá.
Az ország maláj lakóinak jelentős része drága autókon és motorcsónakokon közlekedik, de cölöpökre épített kezdetleges házakban lakik a kampongokban, azaz vízi falvakban – ilyen pl. Kampong Ayer. A házak közötti forgalmas vízi utakon csónakok viszik a gyerekeket iskolába, a háziasszonyokat a piacra, a férfiakat pedig a munkahelyükre.
Brunei fővárosának. Bandar Seri Begawannak fő nevezetessége a hatalmas, aranykupolás mecset. A szigorú muzulmán törvények szerint élő országban alkoholt csak a szállodákban lehet kapni, a nyilvános strandokon nem fürdőzhetnek együtt a férfiak és a nők, s alig van éjszakai élet.
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Hivatalos név: Brunei Darussalam Állam (Negara Brunei Darussalam)
Terület: 5770 km2
Lakosság: 300 000
Népsűrűség 51 ffrkm-‘
Főváros: Bandar Seri Begawan
Államforma: örökletes szultanátus
Pénznem: 1 brunei dollár=100 cent
Nyelv: maláj (hivatalos), kínai, angol
Vallás: muzulmán 63%, buddhista 14%, keresztény 10%
Éghajlat: trópusi, nagyon párás és csapadékos; a középhőmérséklet egész évben 28 oC
Földhasznosítás: művelt terület 2%, rét és legelő 11%, erdő és fás terület 79%, egyéb 18%
Elsődleges nyersanyagforrások: kőolaj, földgáz; rizs, manióka, banán, szarvasmarha, hal, fa
Fő exportcikkek: kőolaj, földgáz, finomított olajszármazékok, gumi, fűszerek
Nemzeti jövedelem/fő: 16 270 USA-dollár
Természetes szaporodás: 25 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 69 év, nők 73 év