A brazil kormánynak számos nehézséggel kellett szembenéznie. Azt sem felejthették el azonban, hogy az ország gazdasági szempontból sokat nyújthat.
Brazília első exportcikke a brazilfa (portugálul „paubrasil”), a 16. sz.-ban vörös színű festékanyagáért keresett fa volt – innen származik az ország neve is. A portugálok Madeira szigetéről hamarosan betelepítették a cukornádat, a következő évszázadban Minas Gerais állam területén ezüstöt, aranyat és különféle drágaköveket találtak. A legértékesebb exportcikket, a kávét azonban csak a 19.sz. vége felé kezdték el forgalmazni, pedig a növényt már 1727-ben behozták az országba. Jelenleg is Brazília a világ legnagyobb kávétermelője. A kaucsukfa vadon nő az Amazonas-medencében – a nyersgumi begyűjtése az autógumik iránti kereslet robbanásszerű növekedése miatt 1880 és 1920 között virágzó iparág volt, míg a Malajziába kicsempészett gumifa-magvak meg nem törték Brazília monopóliumát.
A brazil kormány mind több erőfeszítést tett azért, hogy megteremtse a széles körű ipari és mezőgazdasági fejlődés lehetőségeit. Most kezdenek áramot adni az utóbbi időben épített nagy erőművek. ÉK-en a 4,6 milliárd USA-dollárba kerülő erőmű Tucuruínál 1985 januárjában kapcsolódott rá az országos hálózatra, és 1989-ben már 8000 megawatt teljesítményt adott le – ezzel akkor a világ negyedik legnagyobb vízerőműve volt. Az erőmű áramára nagy szükség volt többek között a Carajás-hegységben, az ország ásványi kincsekben talán leggazdagabb területén. E hegységben bukkantak rá a világ egyik legnagyobb vasérckészletére, de jelentős bauxit-, nikkel-, réz- és mangánlelőhelyek is vannak itt. 1996-ban a kormány bejelentette, hogy megnyitja Latin-Amerika legnagyobb aranybányáját.
A Carajás-hegységből az atlanti-óceáni São Luísba vezető új vasútvonal állattartásra és földművelésre is alkalmas területeken halad keresztül. A Tucuruí-gát erőműve azonban szinte jelentéktelennek tűnik a Paraná folyón, a paraguayi határnál 1988-ban befejezett Itaipú-gát erőműve mellett, amely 12 600 megawattos kapacitásával a világ legnagyobb ilyen létesítménye. Jelenleg további tíz vízerőmű építkezései folynak. 1983 óta már több atomerőmű is létesült a jelentős uránium- és tóriumkészletekkel rendelkező országban.
Nagyon sok pénzt fordítottak a mezőgazdaság gépesítésére is, különösen az ország középső és D-i területein, ahol gyorsan fejlődik a szarvasmarhatartás.
Az Amazonas-medencében megindult hatalmas munkálatok új életet leheltek Manausba, ebbe a különleges városba. A századfordulón, a nyersgumi-kereskedelem virágkorában Manaust a „Trópusok Párizsaként” emlegették. A hatalmas, díszes operaházban a pazar ruhákba öltözött közönség a színpadra hajigált gyémántokkal fejezte ki elismerését a kor legnagyobb csillagainak. Igaz, ami igaz, már a városba eljutni sem volt kis teljesítmény. A mai Amazonas állam őserdőinek mélyén fekvő települést az Atlanti-óceán partjáról az Amazonason és a Rio Negrón felfelé, 1450 km-es hajóúttal lehetett megközelíteni. Ma már autópálya köti össze Manaust az ország többi részével.
Az óceánjáró hajók az Amazonason és a Rio Negrón egészen e szabadkikötőig hajózhatnak fel. A kikötőn megy át az Amazonas felső vidékének teljes áruforgalma: nyersgumi (még mindig), rózsafa és más faanyagok, marhahús és -bőr, juta és – az utóbbi időkben – kőolaj. Az idegenforgalom is mind fontosabb szerephez jut: a város látogatói hosszú sétákat tehetnek a gyönyörű állat- és botanikus kertekben, valamint a természetes dzsungelparkban.
Manaus lett a központja a gazdag amerikai és európai látogatók által egyre jobban kedvelt ökoturizmusnak is, a kényelmes jachtok innen indulnak, hogy utasaik megismerkedhessenek Brazília zöld szívével. A város sok hasznot húz a Ny-i természetvédők növekvő érdeklődéséből, amelyet a hatalmas brazil esőerdők és azoknak az egész bolygó ökológiai rendszerében betöltött szerepe iránt tanúsítanak.
Ennél is jelentősebb hatással volt azonban Manaus fejlődésére a környéken felfedezett kőolaj. Bármilyen gazdag is természeti kincsekben Brazília, nincs elegendő energiahordozója: a hazai kőolajtermelés az ország szükségleteinek csupán az egyötödét fedezi – ezért is kezdtek alkoholt használni a gépkocsik üzemeltetéséhez.
Az országban kőszénből és földgázból is hiány van, így áramszükségletének még mindig csupán az egyharmadát képes előállítani. Az olajhiány azonban sokkal nagyobb gond: Brazília a Manaus közelében felfedezett olajmezők ellenére a felhasznált kőolaj java részét még mindig a Közel-Keletről kapja. Amikor az 1970-es években hirtelen felszökött az olaj világpiaci ára, lelassult az ország nehéziparának fejlődése, és a hangsúly a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére helyeződött át.
A vidékről a városok felé irányuló nagyarányú népességmozgás ellenére a munkaerő 20%-a még mindig mező- és erdőgazdasággal, valamint halászattal foglalkozik. A legfrissebb felmérések szerint Brazília lakóinak egyötöde írástudatlan, és kétmillió olyan, 7 és 14 év közötti korú gyermek él az országban, akinek egyszerűen nincs lehetősége iskolába járni. Az iskolába beiratkozók csak mintegy 60%-a tanul meg írni-olvasni.
A Vatikán szerint Brazília a világ legnépesebb katolikus nemzete. Ám az országnak sok olyan lakója van, aki nyakában a kereszt mellett vudutalizmánt is hord és a keresztény Isten mellett afrikai isteneket is imád.
Hivatalos név: Brazil Szövetségi Köztársaság
Területe: 8 511 965 km2
Lakosság: 158 000 000
Népsűrűsége: 18,6 fő/km2
Fővárosa: Brasília
Államforma: szövetségi köztársaság
Pénzneme: 1 real=100 centavo
Nyelve: portugál
Vallásai: keresztény (római katolikus 88%, protestáns 6%), vudu
Éghajlat: főleg trópusi és szubtrópusi, de a D-i partvidéken és a magasabban fekvő területeken ennél enyhébb, Rio de Janeiróban a júliusi középhőmérséklet 20 C, a februári 26 C.
Földhasznosítás: erdő és erdős terület 67%, legelő 19%, művelt terület 8%, egyéb 6%
Elsődleges nyersanyagforrások: gabonafélék, manióka, szójabab, cukor, narancs, kakaó, kávé, rizs, gyapot, dohány, banán, nyersgumi, fa, hal, vasérc, bauxit, mangán, kőolaj és földgáz, kőszén, króm, nikkel, ón, cink, arany, ezüst, gyémánt, foszfát, kősó, grafit, titán, volfrám, azbeszt
Fő gazdasági ágak: mezőgazdaság, bányászat, vas- és acélgyártás, kőolaj-finomítás, ércfeldolgozás, vegyipar, cellulóz- és papírgyártás, gépjárműgyártás, gépipar, élelmiszer-feldolgozás, textilipar, gumifeldolgozás, műtrágyagyártás
Fő exportcikkek: cukor, kávé, szójabab, marhahús, fémércek és színesfémek, fa, gépek, vegyiáru
Nemzeti jövedelem/fő: 3768 USA-dollár
Természetes szaporodás: 15 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év