E hatalmas ország gazdaságának sokáig a kávé volt az alapja; ma mesés kincsei ellenére a világ legnagyobb adósa
Ebben az országban található a mesés Rio de Janeiro a karnevállal, a Copacabana és az Ipanema strand, no meg a híres Cukorsüveg-heggyel. Itt az Amazonas medencéjét még mindig végtelen, háborítatlan esőerdő borítja, de élettelen sivatagjai, dús füvű szavannái és vad felföldjei is vannak, és amelynek új, futurisztikus fővárosa a semmi közepén áll. Hihetetlenül sok kávé és szinte minden más is van itt, Brazíliában – például 158 millió ember, akiknek a fele 25 éven aluli.
Elképzelhetetlen kincsei vannak ennek az országnak – csak pénze nincs elég. Brazília ma a világ egyik legnagyobb adósa; kereskedelmi mérlegének hiánya 1996-ban 5,54 milliárd USA-dollárra rúgott. Ám azok a gazdasági reformok, amelyeket Henríque Cardoso elnök1991-ben (még pénzügyminiszterként) elindított, kezdik meghozni gyümölcsüket. A leglátványosabb eredmény, hogy az infláció az 1992-es 1174%-ről 1996-ig 10%-ra csökkent.
Brazília népe mindezek ellenére ma is sokat küszködik, de tudja élvezni az élet örömeit is. A nemzetiségi hovatartozás és a bőrszín szempontjából hihetetlenül sokszínű lakosság imádja a labdarúgást, az autókat és szórakozást. Az ország futballstadionjaiba összesen négymillió szurkoló fér be; legismertebb játékosuk, Pelé még mindig fogalom szerte a világon, pedig már rég nem játszik. Brazília négyszer nyert futball-világbajnokságot és három világbajnok autóversenyzőt nevelt: Emerson Fittipaldit, Nelson Piquet-t és Ayrton Sennát.
Hatalmas föld ez. ahol a távolságokat is más mértékkel kell mérni. É-D-i kiterjedése4320 km. K-Ny-i irányban még ennél is több valamivel. Tengerpartja7600 kmhosszú, folyóin összesen 43 000 km-nyi a hajózható szakasz. Brazília a világ ötödik legnagyobb országa. 8 511 965 km2-es területével Dél-Amerikának csaknem a felét elfoglalja.
Brazília hatalmas méretét annak köszönheti, hogy nem a spanyolok, hanem a portugálok „fedezték fel”. Miután 1494-ben Spanyolország és Portugália felosztotta egymás közt a földrészt, a spanyolok saját területüket több tartományra szabdalták fel, amelyek jóval később önálló államok lettek. Portugália figyelmét azonban jobban lekötötte a Távol-Kelet, és ezért egészen a 16. sz.-ig késlekedett Brazília gyarmatosításával. Amikor végül megtette, közvetlen gyarmati kormányzást vezetett be, s ennek az lett az eredménye, hogy a belső viszálykodások ellenére Brazília végül egyetlen, portugál nyelvű nemzet lett.
A portugál telepesek idővel elkeveredtek az őslakos indiánokkal és az afrikai rabszolgákkal, akiket akkor kezdtek el ideszállítani, amikor kiderült, hogy az indiánok nem nagyon szeretnek dolgozni. A 16. sz.-tól 1888-ig, a rabszolgaság eltörléséig mintegy 4 millió rabszolgát szállítottak a térségbe. A népesség keveredéséhez nagyban hozzájárult az a rengeteg bevándorló is, akik 1820 és 1939 között érkeztek ide Európából, a Közel- és a Távol-Keletről. Színnémet települések jöttek létre délen; a japánok paprikát termesztettek az Amazonas torkolatánál és kerteket telepítettek São Paulo környékén. AII. világháború után újabb bevándorlási hullám indult meg. Ma a lakosság mintegy 50%-a fehér, 38%-a kevert származású, 6%-a fekete, a maradék pedig ázsiai vagy őslakos indián.
Óriási szakadék tátong a maroknyi gazdag és a szegények millióinak életszínvonala között. De legyenek bár gazdagok vagy koldusszegények, a brazilok életvidám, kitárulkozó természete a karneválok idején mindig megmutatkozik. Sok más római katolikus országban tartanak ünnepségeket a nagyböjt előtt, de a riói rendezvényeknek sehol nincs párja.
Rio de Janeiróban és környékén 9 millió ember él csodálatos természeti környezetben, a hegyek és a kék tenger közötti 20 km-es sávban. A gyönyörű kikötőbe érkező látogatókat a büszke helybélieknek nem nehéz meggyőzniük arról, hogy „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot: a hetediket Riónak szentelte”. Mintha csak meg akarná erősíteni ezt az állítást, hatalmas Krisztus-szobor néz le a városra.
Rio egykor az egész ország fővárosa volt és még ma is a K-i part legfontosabb települése, bár már nem a legnagyobb. Nagyjából félúton fekszik az É-i Salvador és a D-i Porto Alegre között. A tengerpart ezen a szakaszon mindenütt meredeken emelkedik, és csupán egy átlagosan100 kmszéles parti sávja lakható – az ország területének ez csupán 7,7%-a, mégis itt él a lakosság 30%-a. Ennek oka egyrészt a természeti adottságokban, másrészt a történelemben keresendő: a korai portugál telepesek itt szálltak partra, és nyomban hozzá is fogtak a part menti termékeny üledékes talaj megműveléséhez.
Eredetileg a régió nagy részét trópusi erdők borították, ám az évszázadok során a fák java részét kiirtották, s helyükön ma a brazil gazdasági és politikai élet központjai terülnek el. Ez az ország öt nagy tájegységének egyike; itt található Minas Gerais, Espírito Santo, São Paulo és Rio de Janeiro állam – az utóbbi kettőben települtek az azonos nevű nagyvárosok is. A tengerparti lejtős vidék átlagos tengerszint feletti magassága790 m, a belső magasföldek jó 2000 m-es magasságban húzódnak.
