A nyelvi választóvonalon túl létezik Belgiumban egy földrajzi választóvonal is, a kettő azonban nem esik egybe. A természetes választóvonal a Meuse folyó völgye. A folyótól D-re terül el az Ardennek röghegysége; szelíd lejtői csak 700 m-ig emelkednek. Az erdő borította vidék gyéren lakott, telei hidegek. Jelentős a turizmusa; sok régi tanyát alakítottak át hétvégi házzá vagy üdülővé. A folyótól É-ra, ahol a völgy pereme kb.200 magasságig emelkedik, egyhangú táj kezdődik, amely 150 km-en át fokozatosan lejt a tengerig. A lejtős tájon termőterületek váltakoznak meddő homokkal és kaviccsal: a partszakasz sík és füves. Ez Belgium legsűrűbben lakott része, ahol egymást érik a régi városkák, a korszerű gyárak és az apró gazdaságok, a csatornák és a kerékpárosok.
A két terület között húzódik a Meuse völgye, a belga ipar hagyományos központja a vaskortól kezdve – amikor az első kardokat kovácsolták – egészen az 1960-as, 1970-cs évekig – amikor felszámolták a reménytelenül veszteségessé vált szénbányákat. Liége és Charleroí acéltermelése 1970-ben még csaknem 13 millió t volt, a völgy zsúfolva gyárakkal és egyéb ipari létesítményekkel. 1983-ra a termelés 10,1 millió t-ra esett vissza, a bányákat pedig bezárták: a jelenleg kitermelt szén északabbról, Kempen vidékéről származik. Számos iparág megszűnt. Annak ellenére, hogy a növekvő munkanélküliség elől sokan elköltöztek, a Meuse völgye mind a mai napig megőrizte mind az É-i, mind a D-i területektől különböző, sajátos jellegét.
A városi fejlődés Európában már igen korán megindult az É-belga városokban; gazdagságuk a kereskedelemből és a textiliparból származott. Az újabb és újabb háborús pusztítások ellenére fennmaradtak az elbűvölő régi utcácskák, terek és templomok. Nem egy közülük, mint például Antwerpen és Gent virágzó, modern nagyvárossá alakult át. Mások változatlan formában megőrizték a középkori városmagot: a legnagyobb közöttük Brugge.
A belga mezőgazdaság legfontosabb ágazata az állattenyésztés; a termények közt főleg takarmánynövényeket találunk. Egyes területek gyümölcsökre, gabonára és cukorrépára szakosodnak, a Brüsszel környéki üvegházak pedig a virágokról és zöldségekről híresek. Sok gazda azonban otthagyta a földet, és a városba költözött, mások csak részidőben foglalkoznak földműveléssel; az aktív népességnek csak 3%-át foglalkoztatja a mezőgazdaság.
A belgák büszkék iparuk hagyományaira. Az ipar majdnem sértetlenül vészelte át a II. világháborút. A háború után az lett a fő cél, hogy – belga szólással élve – „ötlábú borjút” hozzanak létre; olyan termékekre specializálódtak, amelyeknél egy ötletes egyéni megoldás több hasznot hoz, mint a tömegtermelés. Az egykori É-i gyapjúszövő városokban modern textilipari termékek széles skáláját állítják elő. Kempen viszonylag ritkán lakott térségében az acélgyártás, a vegyipar és az autógyártás jelentős. A Meuse völgyében fennmaradt a hagyományos gépipar és fegyvergyártás. A hatalmas antwerpeni kikötő a trópusi importáruk feldolgozásáról, a hajóépítésről és -javításról, valamint a gyémántcsiszolásról híres.
Brüsszel nem csupán milliós nagyváros, hanem bizonyos értelemben Nyugat-Európa fővárosa is. Az az egység, amit Brüsszel a belgák közt képtelen volt megvalósítani, paradox módon létrejött az Európai Gazdasági Közösség, a mai Európai Unió keretében. A kezdetek arra az időre nyúlnak vissza, amikor a háború alatt Belgium, Hollandia és Luxemburg száműzetésben levő kormánya Benelux néven gazdasági szövetségre lépett Az 1950-es években azután az unióhoz csatlakozott Franciaország, Olaszország és Nyugat-Németország; 1973-ban Nagy-Britannia, Dánia és Írország; 1981-ben Görögország; 1986-ban Spanyolország és Portugália, majd 1995 januárjában Svédország, Finnország és Ausztria. Brüsszel a nyugat-európai nemzetek fölötti kormány virágzó székhelye. Itt van a NATO székhelye, politikai, adminisztratív központja is.
Ma már a látogatók többsége nem átutazóban érkezik Brüsszelbe, útban valami vonzó úti cél felé. A város jelentős gazdasági, információs és politikai központtá fejlődött – és ráadásul elbűvölő a belvárosa!
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Hivatalos név: Belga Királyság
Terület: 30 519 km2
Lakosság: 10 159 000 fő
Népsűrűség: 332 fő/km2
Főváros: Brüsszel
Államforma: szövetségi felépítésű alkotmányos monarchia
Pénznem: 1 belga frank=100 centimes
Nyelv: flamand 57,8%, francia 32%, kétnyelvű 9,5%, német 0,7%
Vallás: keresztény (római katolikus 90%)
Éghajlat: mérsékelt; Brüsszelben a januári középhőmérséklet 2 oC, a júliusi 17.3 oC
Földhasznosítás: erdő 21%, művelt terület 25%, rét és legelő 20%, egyéb 34%
Elsődleges nyersanyagforrások: gabonafélék, cukorrépa, burgonya, állatállomány, fa, szén
Fő gazdasági ágak: vas- és acélipar, gépipar, textilipar, kőolaj-finomítás, vegyipar, cementgyártás, üveggyártás, élelmiszeripar, gyémántcsiszolás
Fő exportcikkek: gépek, járművek, vas ás acél, vegyi áruk, gyógyszerek, textíliák, csiszolt gyémánt; zöldségfélék
Nemzeti jövedelem/fő: 21 765 USA-dollár
Természetes szaporodás: 3 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 70 év, nők 77 év