Belgium – A nemzeti egység

Semmi sem tűnne ésszerűbbnek, mint az ország nyelvterületek szerinti kettéosztása, és az egyes részek Hollandiához, illetve Franciaországhoz való csatolása. A belgák azonban több mint 160 éve ellenzik a kettéosztást, jóllehet a II. világháború óta a nemzeti egység megőrzése egyre nehezebbnek bizonyult

1830-bann. mikor Belgium elnyerte függetlenségét, a kormányzás, társalgás és tudomány nyelve a francia volt, a flamandot a parasztok nyelvének tartották. Belgium gazdasági központja D-en terült el, s a Mons-tól Charleroin át Liége-ig húzódó bányavidéket foglalta magába; ez a térség Európa legjelentősebb ipari központjai közé tartozott.

Idővel megváltozott a helyzet; D-en a szénbányászat hanyatlásnak indult a fejlődő új iparágaknak új területekre volt szükségük. A francia területen a születések száma csökkent, míg a flamand részen a születések számát napjainkban is a legmagasabbak között tartják számon Európában. Megszerveződött egy flamand kulturális mozgalom, amelynek célja az anyanyelv megőrzése és elterjesztése; ennek sikerét jelzi a kormányzat kétnyelvűségét hivatalosan is szentesítő 1932-es törvény.

A flamand többség a következő lépésben arra törekedett, hogy megtartsa eddig kivívott eredményeit. Többéves belső harc után egy 1970-ben hozott törvény az országot voltaképpen négy részre osztotta: É-on a flamand, D-en a vallon területre, a K-en fekvő egykori német területre (ahol mind a mai napig németül beszélnek) és Brüsszelre, amely hivatalosan kétnyelvű; minden utcatáblán és feliraton flamandul és franciául is szerepel az információ. A mai Belgiumot tíz tartomány alkotja: É-on öt flamand, D-en Öt francia tartomány van – mindegyikben csak egy nyelv a hivatalos.

Hogy megőrizzék eredményeiket, a belgiumi flamandoknak félre kellett tenniük előítéleteiket a francia nyelvvel szemben a tudományok, az irodalom és a felsőoktatás területén; ennek híján a flamand anyanyelvűeknek továbbra sem nyílt volna lehetőségük arra, hogy a tudományos és gazdasági életben vezető szerepet töltsenek be. Így törvény született arról is, hogy a flamand tartományok gyáraiban és hivatalaiban a rendelkezéseket kizárólag flamand nyelven lehet meghozni, minden írásbeli közlemény flamand nyelvű, a számláktól a dohányzást tiltó táblákig. Az egyetemek ugyanakkor – az egy brüsszeli kivételével – egynyelvűek. A legrégebbi belga felsőoktatási intézményt, a louvaini – flamand nevén leuveni – egyetemet kettéosztották. Az egyetem új részlege a nyelvhatártól D-re, Louvain-la-Neuve-ben francia nyelven működik.

Ma Belgiumnak lényegében négy kormányzata van: a nemzeti kormány két külön oktatásügyi minisztériummal és kettős kulturális költségvetéssel, a vallon tartományi kormány és a főváros tartományi jogú kormányzata.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.