A friss fiatalság kultúrájának városa
A fiatalok már órák óta a Bulldog teraszán üldögélnek Amszterdam szívében, és a mutatványost nézik a Leidsepleinen. Eleget tettek minimális turistakötelezettségüknek, és most már valódi céljuk megvalósítása következik: a kávézó, vagy ahogy ők nevezik: a paradicsomi élvezet.
Hollandia az egyetlen európai ország. ahol nyilvánosan árusítanak marihuánát és hasist az úgynevezett coffeeshopokban, kávézókban. 1970 óta létezik, él ez a sajátossága Amszterdamnak. Az elmaradhatatlan rikító neonreklám színes megvilágítást kölcsönöz a klasszikus kávézónak. Itt találkoznak az iskolások egy-egy biliárdpartira, teára vagy kávéra, de van, aki itt írja meg a leckéjét, mások itt beszélik meg esti programjukat. Egy ilyen kávézóban a legkülönbözőbb képzettségű és jövedelmű fiatalok férnek meg egymás mellett. A kávézó oázisában kipihenik a napi fáradalmakat, egy kevés „fű” élvezete közben kifújják magukból a problémákat; a kávézó eszményi hely világmegváltók és idealisták, nappali álmodozók és éjszakai korhelyek számára, de jól érzi magát az is, aki csak véletlenül csöppent ide. A legjobban azzal lehet leírni ezeket a helyeket, ha meghatározzuk, hogy mire nem hasonlítanak. Ezek nem amerikai kávézók, nem német cukrászdák és nem osztrák kávéházak.
Az amszterdami fiatalok, de talán még inkább a külföldiek szemében ezek a kávézók a határtalan tolerancia megtestesülés formái. Bár a kábítószerek árusítását a törvény tiltja, mégis tolerálják. „Minden tilos, csak az élvezete nem” – hangzik az igazságügyi minisztérium interpretációja. Pontosan száz szervezet foglalkozik kábítószer-kereskedelemmel, s ezek éves bevételét csupán Hollandiában 9 milliárd guldenra becsülik. 6,5 milliárdos bevételük van csupán a puha drogokból: a marihuánából és a hasisból. Ez a tevékenység tehát igencsak jövedelmező, és nincs senki, aki emiatt panaszkodna. Még a pénzügyi kormányzat sem, minthogy a kávézók tulajdonosai rendesen fizetik adójukat. A hollandok e tekintetben „kolumbiaiak” Európában, Amszterdam pedig a kábítószerek „Las Vegas„-a. Sok turista azonban még mindig hajlamos arra, hogy egy legendát kergessen: a 60-as és 70-es évek dühöngő ifjúságát, amikor is Amszterdam ezeknek a mozgalmaknak a központja volt. Ám azok az idők már visszavonhatatlanul elmúltak, így hát egyre több tulajdonos alakítja át kávézóját bisztróvá vagy hagyományos kocsmává, mert jóval nagyobb forgalomra számíthat. Amszterdammég tőzegtüzeléstől, sós heringtől és olcsó híg sörtől bűzlött, amikor Velence, Lisszabon és Brügge már gazdasági és kulturális fejlődése csúcsára ért. Az a felismerés – ami inkább volt tekinthető a meggazdagodáshoz vezető útmutatásnak, semmint erkölcsi törvénynek hogy pragmatikus toleranciával hamarabb lehet eredményt elérni, mint tíz tiltással, meggyorsította a város felemelkedését. A világ legnagyobb cölöpökre épült települése azoknak az idegeneknek köszönheti sokszínűségét, akiket a történelem az Amstel partjához sodort. „Holland Velence” kizsákmányolta őket, de meg is védelmezte és gazdaggá is tette.
