A „lapos” Amszterdamot lehetetlen bármivel is összetéveszteni, holott nincs olyan közismert szimbóluma, mint Párizsnak. Londonnak vagy Rómának, nincsenek felhőkarcolói sem, mint Hongkongnak vagy New Yorknak. Mindenkit megérint a régi, de egyszerre modem város, aki csak felkeresi. Szép, gazdag és tökéletesen élhető szerényen is, ám mégis élettel teli és izgalmas. Barátságos kerékpározók, kábult arcok képe fogad.
Hollandia fővárosa, mely az Amstel folyó deltatorkolatánál cölöpökre épült, a XVII. században Párizs, London és Nápoly után Európa negyedik legnagyobb városa volt, s hét tengeren uralkodott. Amszterdamot a fűszer- és rabszolga-kereskedelem tette gazdaggá. A jómódú kereskedők építtették maguknak azokat a városi palotákat, melyek mindmáig meghatározzák a város arculatát, s ők voltak a művészetek támogatói is. Napjainkban a város látogatók millióit vonzza a világ minden tájáról. Amszterdam mindig mágikus vonzerővel bírt az excentrikus fiatalok számára. Két fogalom azonban minden változás ellenére fennmarad az itteni életforma meghatározójaként: a moet kunnen és a gezelligheid. A moet kunnen afféle varázsige, melynek segítségével rendet lehet teremteni a mindennapi élet kaotikumában – egy vállvonogatással kísért beletörődő attitűd.
