Albán Köztársaság
Shqipёria, Republika e Shqipёrisё (albán)
Albanía, Albaníkē Dēmokratía (görög)
Albánia egy érdekes világ, ahol még 2017-ben sem volt pontos lakosság nyilvántartás, igazi balkáni terület jó és rossz értelemben, ha az emberek soksínűségét nézzük.
Területe: 28 748 km²
Lakossága, népesség: 3 079100 fő (2003) 3 639 453 (2010)
Népsűrűség: 107,1 fő/km2
Fővárosa: Tirana (Tiranё), lakossága 418495 fő (2011-ben)
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: nov. 28. (a függetlenség napja, 1912)
Közigazgatás: 12 megye (qarqё)
Fontosabb, kiemelhető települések: Durrёs 113 900 fő, Elbasan 97 000 fő, Shkodra (Shkodёr) 85 900 fő, Vlorё vagy Vlora 85 000 fő, Sarandë (Saranda), Fier, Korçë (Korça), Berat, Dibër, Lezhë, Kukës és Gjirokastër, Lushnjë (Lushnja), Pogradec (Pogradeci), Kavajë (Kavaja), Peshkopi (Peshkopia).
Városi lakosság aránya: 37,3%
Pénznem: lek (1 lek=100 qindarka)
Nyelvek: albán (hiv.), görög
Népek, nemzetiségek: albán 91%, görög 3,5%, cigány 3%, aromán (cincár) 1,5%, egyéb 1%
Vallások: szunnita mohamedán 70%, ortodox 20%, római katolikus 10%
Születéskor várható élettartam: férfiak 69 év, nők 75 év
Népességnövekedés: 1,1%
Csecsemőhalandóság: 38,6%o
Írástudatlanság: 7%
Férfiak/nők aránya: 0,96
Legmagasabb pont: Maja e Korabit (Golem Korab) 2753 m
Legfőbb folyók: Drin, Seman
Gazdaság: agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 11424 USD (2016), 4500 USD (2002)
Munkanélküliség: 15 % körüli (2017-ben), 17 % (nem hivatalos források szerint 30% volt 2001-ben)
Munkaerő: 1,3 millió fő (2002)
Infláció: 2,1 % (2018-ban), 8% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 49%, ipar 27%, szolgáltatások 24%
Exporttermékek: szövetanyagok, cipők, aszfalt, fémek és fémáruk, zöldségek, gyümölcs, dohány
Importtermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, általános élelmiszeripari termékek, ipari termékek, olajszármazékok, textil
Főbb kereskedelmi partnerek: Olaszország, Görögország, Németország, Macedónia, Ausztria, Törökország és Bulgária.
Albánia a Balkán-félsziget DNy-í részén, az Adriai-tenger déli partvidékén, az Otrantói-szoros bejáratánál fekszik. Felszínének mintegy kétharmadát dombvidékek és hegységek alkotják, a tengerparton 20-30 km széles síkság húzódik. Az albánok „sziklalakóknak” (szkipetároknak) nevezik magukat, országukat pedig a „Sasok országának” (Shqipёria). Európa legelmaradottabb országa. A mindig is a hegyek elzártságában fekvő országot a második világháború után hatalomra jutott kommunista vezetés 1960-tól 1991-ig teljes gazdasági és politikai elszigeteltségben tartotta. Nyomor, magas munkanélküliség, tömeges kivándorlás jellemezte az országot. Az Albán-hegyvidék gazdag króm-, réz- és vasérckészleteket rejt, folyói villamosenergia termelésre alkalmasak.
A lakosság több mint felét foglalkoztató mezőgazdaság fő ágazata napjainkban már a növénytermesztés (búza, kukorica, zöldség, dohány, gyapot). A mediterrán éghajlatú parti síkságon jellemző a gyümölcstermesztés (füge, citrusfélék, szőlő). Állattenyésztése kisebb jelentőségű (juh, kecske, kevés szarvasmarha). Az iparban az élelmiszer- és a könnyűiparé a vezető szerep. Az elektromos áram nagy részét vízerőművek adják, és a kis belső igény miatt exportra is jut. Az ipar fejlődését a szakemberek, a tőke és a fejlett technológia hiánya késlelteti. Wikipedia magyarul: hu.wikipedia.org/wiki/Alb%C3%A1nia.
