Látnivalók, nevezetességek

A bibliai város, amiről érdemes hosszasan beszélni a mai napig. Mi írjuk a jövő meséit, ha akarjuk, szép történetek ezek. Manapság híres kulturális központ, ahol a táncos lábúak is megtalálhatják a számításukat, fiatalok és idősebbek egyaránt, például egy salsa fesztivál idején.

Thesszalonikiben általában mindenki a Fehér-toronynál (Lefkos Pirgos) kezdi sétáját. Az 1866-ban lebontott erőd helyén találjuk, „Oroszlántoronyként” és „Kalamaria erődként” emlegetett nevezetesség a 19. században híresült el „Janicsárok tornya” és „Véres torony” néven. Utóbbi neveket azzal érdemelte ki, hogy börtönként szolgált, a janicsárok gyakran itt végezték ki a foglyokat. 1890-ben fogva tartott zsidók meszelték fehérre, hogy így visszaszerezzék szabadságukat. Azóta nevezik Fehér toronynak, ezután már csak rövid ideig volt börtön. A 20. század elő éveiben parkot alakítottak ki körülötte. Valamint a torony környéke lett a kulturális, színházi és politikai élet központja Thesszalonikiben. Jelenleg a Bizánci kultúra múzeuma működik benne. Érdemes felmenni a toronyba, és odafentről megnézni a várost.

Szalonikiben és a repülőtéren autókölcsönző, autóbérlés árak, internetes kereső ügyfélszolgálattal, kedvezményes, akciós árak: www.rentalcars.com/en/airport/gr/skg/. Érdemes minimum egy héttel előre foglalni, így kapjuk meg a kedvező árakat. Helyben bérelve mindig drágább.

A toronytól több sugárút vezet a város szívébe. A legtöbb látnivaló és érdekes üzlet itt van. Az alsóvárost szegélyező templomok kívülről, belülről csodálatosak. Persze a bemenetelnél ügyelni kell, hogy mindig illő ruhában történjen. A szenthelyek sorából a Szent Dimitros (Agios Dimitrosz) bazilika emelkedik ki, mely káprázatos belsőterével nyűgözi le a látogatókat. Alaksorában egy kisebb múzeum működik, ahol az egykor a templom helyén álló római fürdő maradványai tekinthetők meg.

A toronytól néhány percre találjuk Galerius diadalívét, melyet 303-ban a perzsák fölött aratott győzelme emlékére emeltetett Galerius császár, aki Theszalonikit választotta birodalma fővárosának. Az emlékmű épen maradt részein mezopotámiai és „örményországi” hadjáratait láthatjuk, valamint magát a császárt katonái körében.

Innen már nincs messze a Szent György (Agios Georgios) routunda, mely egykor a keresztényüldöző Galerius császár mauzóleumaként szolgált. A IV. század végére előbb keresztény templommá alakították, majd a XVI. században török dzsámivá, megtoldva egy minarettel. 1912 után ismét ortodox templom lett. A domborműve a császárt ábrázolja katonái körében. A rakparton tovább sétálva Nagy Sándor lovas szobrához jutunk.

A Szent Dimitrios bazilikától a tenger felé haladva az ókori fórumig vezet az út, majd pedig a Dikasterion térre. Az Egnatia-n átkelve, máris Thesszaloniki sokat halott piacára jutunk. Ide érdemes mindenképp kilátogatni. A hal árusok látványa lenyűgöző. Portékáit mindenki hangos szóval kínálja, a turistákkal nagyon kedvesek. A piac mellett az Aristiteles teret találjuk, melyet a tér névadójának szobra ékít. Ha erre járunk, ne felejtsük el megdörzsölni a nagy filozófus lábujját.

Az Agora, a régi piac romjai, ami az i.sz. I. században épült látogatható, kevéssé érdekes, mivel nem élettel teli.

A városban persze igazán este pezseg fel az élet. A tavernák, kávézók zsúfolásig telnek ilyenkor. Az éjszaki fények csodálatosak. Az éttermeken, koncerteken, klubokon, bárokon, mozikon és színházakon túl, van még egy tipikusan görög szórakozóhely, a buzukia, ahol éjféltől reggelig hallgatjuk valamelyik helyi énekes műsorát, fejenként minimum 60 eurót (15 000 forint) költve.

A legjellemzőbb szabadidős tevékenység Thesszalonikben az úgynevezett volta, ami szó szerint annyit tesz, séta. Ebbe a társasággal való kávézástól, az étkezésén, kiránduláson át a rokonlátogatás belefér. Amikor jó az idő, akkor persze valamelyik közeli tengerparton mindez strandolással egészül ki. Hétvégén pedig a foci- vagy kosármeccsek nézése komoly program.

Az ouzo és az olajbogyó errefelé éppúgy hozzátartozik a hétköznapokhoz, akárcsak a vasárnap zárva tartó üzletek.

Maga a tenger koszos, ahogy az egy ekkora kikötővárosban normális, viszont autóval egy óra alatt már a Khalkidiki-félsziget legszebb tengerpartjain lehet az ember.
Thesszaloniki kulturális fényét emeli továbbá, hogy évről-évre minden novemberben a városban kerül megrendezésre a Nemzetközi Filmfesztivál, 2009-ben immáron 50-ik alkalommal.

Érdekességek és története:

A várost Kr. e. 315-ben Kasszandrosz makedón uralkodó alapította, majd feleségéről, aki egyben Nagy Sándor húga volt, Thesszalonikének nevezte el. Jelentése: „győzelem a thesszáliaiak fölött”. Nagy Sándor húga azért kapta ezt a nevet, mert apja aznap szerzett tudomást születéséről, amikor győztes csatát vívott a thesszáliaiak ellen. A Kr. e. 2. században fallal övezték a várost, amely ekkor Makedónián belül, saját parlamenttel rendelkező autonóm városállam volt. Kr. e. 168-ban a Római Birodalom része lett. A városon vezetett keresztül a Dyrrachiumot Bizánccal összekötő Via Egnatia. 306-tól Szent Demeter lett a város védője, tiszteletére emelték a Szent Dimiter templomot. A Római Birodalom kettéválásakor a Bizánci Birodalom része lett. A 7. században szlávok telepedtek le területén. Itt született Cirill és Metód, térítésüknek köszönhetően alakult ki az ószláv nyelv. A város fejődése a 12. században folytatódik, ekkor már pénzverdéje van. 1185-ben a Szicíliai normann uralkodó hódította meg a várost, aminek eredményeként megsemmisült. 1204-ben ismét Bizánc része lett, ekkor a keresztesek foglalták el a várost. 1387–1391 között, majd 1394-tól a törökök uralkodtak Thesszalonikiben.

1403-ben ismét Bizánc része lett, majd 1423-tól a Velencei Köztársaságé. 1430-ban a várost II. Murat szultán hódította meg, így az Oszmán Birodalomhoz csatolták. Thesszalonikét ekkor Selânikra nevezték át. A város a következő 5 évszázadban a törökök kezén maradt a Birodalom egyik legfontosabb településeként, és a balkán legfontosabb kereskedelmi központjaként. A várost 1888-ban látták el vasútvonallal, 1896-1904 között építették ki az új kikötőt. 1915-ben az első világháború idején az antantcsapatai szálltak partra a városban, innen indították offenzíváikat Bulgária ellen. 1917. augusztus 18-án a város nagyobb része megsemmisült a tűzben, amelyet a francia katonák okoztak. Szalonikit a Harmadik Birodalom 1941. április 9-én foglalta el, 1944. október 30-ig megszállás alatt tartva. A várost sokszor bombázták a szövetségesek. A zsidóságot szinte teljesen kiirtották. A háború után a várost gyorsan újjáépítették.

További nevezetességei és látnivalók:
Nem mehetünk el szó nélkül az Ajia Szófia (Hagia Sophia – Αγία Σοφία Ναός) templom mellett.

Híres templom épület még az Ajia Ekaterini (Agia Aikaterini, görögül: Αγία Αικατερίνη), a XIII. században épült, freskói ezekben az időkben készültek.

A felsőváros
A fellegvár a középkori építészet remeke, a láncos torony (Dzsingirli Kulé) a leghíresebb része. A fal nyomvonalát követve több befalazott, vagy használaton kívüli középkori városkapu van. A kilátás miatt is érdemes ide felgyalogolni, az alábbi turista, idegenvezető videója jól megmutatja:

Utazás segédlet, blog-fórum ajánló: Szállások, hotel és apartman keresés, útikalauz 1. rész ITT.