Pireneusi (Ibériai)-félsziget

Európa délnyugati, a kontinenstől keskeny nyak mentén, a Pireneusok magas láncaival elválasztott félszigete. Déli kiszögellése az afrikai partok közvetlen közelében ér véget, attól csak a 14 km széles Gibraltári-szoros választja el. A félsziget központi magját a variszkuszi szerkezetű Mezeta kristályos kőzetei alkotják. A kontinentális éghajlatú, kopár, 700-800 m átlagmagasságú, folyók (Duero, Tajo, Guadiana. Guadalquivir, Ebro) által felszabdalt fennsíkot nagy kiterjedésű, földtörténeti középkori-harmadidőszaki üledéktakaró borítja. A Mezetát a kelet-nyugati csapású Portugál- és Kasztíliai-választóhegység két részre tagolja.

Az északi Ó-Kasztília a magasabb, szárazabb, de völgyekkel szurdokokkal ugyanolyan aprólékosan felszabdalt, mint déli fennsík-párja, Új-Kasztília. A Mezetát szegélyező vonulatok közül csak az északi, Kantábriai-hegyvidék tornyosul meredeken a fennsík fölé. A Mezetát az Ibériai-hegység északkeletről, a Sierra Morena vonulata délkeletről zárja le. Az előbbi a Földközi-tengertől a Katalóniai-hegyvidék harmadidőszaki gyúrt láncaival elzárt Ebro-medence meredek falú szegélye, utóbbi a terjedelmes Andalúziai-medence északi hegységkerete. A térség legmagasabb vonulatai a félszigetet délen és északkeleten ölelő fiatal hegyláncok területén magasodnak. A Betikai-hegység belső vonulatában emelkedő Sierra Nevada Mulhacén csúcsa (3478 m) a legmagasabb, de a Pireneusok több csúcsa is meghaladja a 3000 m-es magasságot. A terület északon óceáni, a keleties partvidéken mediterrán elemekkel tarkított kontinentális éghajlata a belső területeken éri el a legszélsőségesebb mértéket. A leirtott növénytakaróig száraz tájon csak a hegyvidékek területén zöldellnek erdők. A dombvidékeket mediterrán jellegű bozótosok borítják.

Spanyolország tudnivalók ITT.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.