A britek elhajózása után a szigeterődnek új kihívásokkal kellett szembenéznie – sokáig a britek a napsugár és a kedvező adószabályok miatt repültek ide. Ma már az EU-ban inkább nyaralni és nyelvet tanulni érkeznek ide a vendégek, illetve például észak-német nyugdíjasok itt töltik a telet.
Máltát az ókorban, 2500 évvel ezelőtt a „belső tenger köldökének” nevezték. Helyzete, és az a tény, hogy a Szicília és Tunisz közötti szoros őrszeme volt, mindig meghatározta sorsát.
A brit tengeri és stratégiai érdekek nagymértékben befolyásolták a sziget jellegét, így alakult ki a főváros, Valletta mellett a Nagy-Kikötő, amely messze felülmúlja a sziget szegényes lehetőségeit. Az ujjszerűen kinyúló félszigetekre és a környező területekre zsúfolódó vallettai várostömörülés lakossága meghaladja a 200 000 főt, a sziget lakóinak több mint kétharmada él itt. A fő szigeten, Máltán a népsűrűség 1342 fő/km2, ez a világ egyik legsűrűbben lakott területe. A második legnagyobb szigeten, Gozón a népsűrűség csak 355 fő/km2.
A túlzsúfoltság ellenére Málta régmúltba nyúló történetének izgalmas emlékei máig fennmaradtak. A legrégibbek a déli Ghar Dalamnál található 5800 éves barlanglakások.
Stratégiailag fontos helyzete miatt Málta történetét külső hatalmak: a föníciaiak, karthágóiak, rómaiak, arabok, normannok, majd a spanyolok formálták a 16. sz. közepéig. Azután a Johannita-rendet (Máltai Lovagrend) (1530-1798), majd a franciák röpke uralmát (1798-1800) a britek követték (1800-1964).
Az elmúlt négy évszázadban Málta erődként szolgált, kezdetben a keresztény Európa D-i végvára, később – a Szuezi-csatorna megnyitása (1869) után – az Indiába vezető tengeri út őrállomása volt. A II. világháborúban a szövetségesek bázisaként ellenőrizte a Földközi-tenger középső részét és a tengelyhatalmak észak-afrikai utánpótlási vonalait. A sziget első nagy történelmi eseménye 1565-ben volt, amikor sikerrel verte vissza a törökök ostromát, a második pedig a II. világháborúban, amikor hónapokig állta a kegyetlen német és olasz bombázásokat. A szigetlakók hősies kitartásukért megkapták a György Keresztet, a polgári hősiességért adományozott brit kitüntetést.
Az 1950-es évek végéig a brit katonai bázis léte határozta meg a máltai gazdaságot, a sziget külkereskedelmének felét, a polgári munkahelyek egynegyedét adta. Ezután a britek megkezdték a támaszpont leépítését, és 1979- re teljesen megszüntették. Ezalatt a húsz év alatt a máltai gazdaság nagy változásokon ment át. Kifejlődött a könnyűipar, felvirágzott a turizmus – amíg 1960-ban 20 000, addig 1980-ban 730 000 látogatója volt a szigetnek, amely a napsugár és a kedvező adószabályok után vágyó nyugdíjas britek menedéke lett. A dolgozó népesség fele azonban még mindig a mezőgazdaságban talál munkát.
Ugyanekkor zajlottak a politikai változások is. Miután a britek elzárkóztak attól, hogy Málta az Egyesült Királyság része legyen, 1964-ben a Nemzetközösség független tagjává vált, és 1974-ben parlamentáris köztársasággá alakult. Dom Mintoff miniszterelnöksége idején (1971-84) határozott arculatú, önálló politikát folytatott, melynek keretében gazdasági és kereskedelmi egyezséget kötött Kínával és Líbiával. A sziget háború utáni belpolitikájának két fő tényezője Mintoff Munkáspártja és a Nemzeti Párttal szövetségben álló, politikailag erős katolikus egyház volt. Az 1987-es választások visszahozták a nacionalista kormányzatot, amely a Nyugattal való kapcsolatok helyreállítását kereste. Edward Fenech Adami vezetése alatt a nacionalisták a szabad kereskedelmet és az Európai Unióhoz való csatlakozást szorgalmazták. 1996 végén, az Alfred Sant miniszterelnök fémjelezte szocialista irányítás visszatértével azonban ezek a törekvések lekerültek a napirendről, mivel Málta újból hagyományos semlegességének megtartását helyezte előtérbe.
A máltaiak többsége mélyen hívő katolikus, és hitét a Máltát az európai kultúrával összekötő szilárd kapocsnak tartja. Életvitelük azonban meglehetősen sajátos, szigetlakó mivoltuk erősen rányomja bélyegét. Saját nyelvüknek a 20. sz.-ig írásbelisége nem létezett, „mó:ltí:z”, ahogy ők szokták mondani: hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ltai_nyelv.
A táj lapos, sziklás, kevés örökzöld cserjétől és olajfától eltekintve kopár. A szegényes növényzet oka a vízhiány (a szigeten nincs édesvíz), és ez nehezíti a földművelést éppúgy, mint az ipar és a szállodaipar működtetését.
