Észak-Afrika kapuja továbbviszi a nagy mór királyság örökségét.
Marokkó a Földközi-tenger Ny-i bejáratának stratégiai pontján helyezkedik el, egy lépésre Európától, de tájainak, városainak hangulata összetéveszthetetlenül közel-keleti.
Az ország hosszú ideje az európaiak, a kereskedők és turisták hatása alatt áll, de ez a hatás korántsem egyirányú. A Gibraltári-szorosnál – amely egy pontjánál mindössze 13 km széles – a 8. sz.-ban az észak-afrikai mórok beözönlöttek Spanyolországba, és magukkal hozták építészetüket és vallásukat – ezek büszke emlékei ma is állnak. 1085-től az újonnan létrejött marokkói Berber Királyság fontos szerepet játszott az iszlám vallás spanyolországi dominanciájában. Idővel a spanyolok, majd a franciák uralták Marokkót, bár soha nem olyan mértékben, mint más észak-afrikai országokat. Ma Marokkó egyike az Afrikában még megmaradt három királyságnak; konzervatív ország, amely szoros kapcsolatot próbál tartani más arab országokkal, és szilárdan Nyugat-barát. Mindazonáltal a szomszédos Nyugat-Szahara ritkán lakott területei iránti követelése évekig tartó költséges háborúba rántotta.
Marokkó területe 446 550 km2, atlanti-óceáni partja 1400 km, földközi-tengeri partja 400 km hosszú. A kirívó ellentmondások országa: a magas, zord hegységek mellett, amelyek csúcsait télen hó borítja, ott van a Szahara forró vidéke, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger zöld és megművelt partja. Az országot DNy-ÉK-i irányban az Atlasz hegység osztja ketté, amely Algérián át Tunéziáig húzódik. A hegyektől É-ra, az Atlanti-óceán mentén termékeny tengerparti síkság található; D-en az oázisokkal tarkított sivatag.
É-on a Rif-hegység 2456 m magasra emelkedik, a Középső-Atlasztól a Táza-szoros választja el. Távolabb, D-i irányban találjuk a Magas-Atlasz vonulatát. DNy-on az Antiatlasz hegység képez magasított karimát a Szahara széle körül.
É-on kellemes mediterrán a klíma, forró, száraz nyárral, többnyire tiszta kék éggel és enyhe, nedves téllel. Tangernál a középhőmérséklet télen 11 °C, nyáron 29 °C , évente 810 mm csapadékkal, Marrákesben a tél melegebb, a nyár még forróbb. Telente a Magas-Atlasz hegységet gyakran borítja hó. A természetes vegetáció az É-i mediterrán cserjéstől az Atlasz vonulatainak hegyi erdőségeiig változik. Tavasszal a hegyek lejtőit csodálatos színekben pompázó alpesi vadvirágok borítják. Az Atlasz D-i, szárazabb nyúlványain a ritkás vegetáció sivatagba megy át.
Marokkó lakosainak száma több mint 27 millió. Legtöbbjük valamilyen keverék. Arabok, berberek, később négerek, franciák és spanyolok keveredtek egymással. Az őslakosok leszármazottjai, a berberek évezredek óta élnek ezen a tájon, és valamikor az Egyiptom és Marokkó közötti egész területet ellenőrzésük alatt tartották. A hivatalos nyelv az arab, a legtöbben ezt beszélik, kivéve a berbereket, akiknek ősi nyelve még mindig meghatározó a középső hegyvidéken. A városok üzleti nyelve a francia, de a spanyolt is beszélik. A 60 000 külföldi lakos között kis létszámú francia, spanyol és olasz közösségeket találunk. Csaknem minden marokkói iszlám vallású, de lényegesen toleránsabbak, mint sok más arab országban. Marokkó még mindig mezőgazdasági ország – az emberek 50%-a a földeken dolgozik, és a mezőgazdasági cikkek az exportbevételek 30%-át teszik ki. A legfontosabb termények a búza, árpa és kukorica, és Marokkó a citrusfélék egyik legnagyobb exportőre a világon. Megterem itt az olajbogyó, a szőlő és a zöldségfélék számtalan fajtája.
Az életszínvonalban nagy eltérések vannak, a szegénység igen nagy, és három ember közül egy a létminimum alatt él. A gyarmatosítók helyére az ország elhagyása után marokkói földtulajdonosok kerültek, de a nagybirtokokat nem osztották fel – helyükön hatalmas agráripari központok jöttek létre. A parasztok többsége kis földterületeken gazdálkodik. Mivel a termelés nem tart lépést a népesség növekedésével, sok élelmiszert kell importálni. A múltban Marokkó legfontosabb természeti kincse a foszfát volt, amit műtrágyagyártásra használnak. Az ország a harmadik legnagyobb termelő az Egyesült Államok és Oroszország után, és tartalékai a legnagyobbak a világon.
A környezetvédők nyomása, valamint a világpiaci ár ingadozása miatt Marokkó kampányba kezdett, hogy csökkentse gazdasági függőségét a foszfáttól. Marokkó Afrika legnagyobb ezüstkitermelője. Emellett más ásványai is vannak – vas, cink, mangán, ólom, kobalt és Észak-Afrika egyetlen valamirevaló szénlelőhelye is itt található, de ezek még nincsenek teljesen kiaknázva.
Az ország vegyes gazdasága az egyik legkomplexebb és legfejlettebb Afrikában. Marokkó majdnem teljesen önellátó textiltermékekből, gyümölcstermésének nagyobb részét konzerválja. Vannak autó-összeszerelő üzemei, szappan- és cementgyárai. Tengeri halászata a legfejlettebb Afrikában. Az ország a Földközi-tengeren át az Európai Unióra tekint mint jövőbeni kereskedelmi partnerre, mely törekvése 1995 novemberében egy kooperációs kereskedelmi egyezmény aláírásához vezetett. Másrészről viszont az EU marokkói vizeken való halászati jogokat célzó vitája még mindig megoldásra vár.
A turizmus a nemzeti jövedelem jelentős, de egyre inkább hanyatló részét adja. A ’90-es években a turisták száma alig érte el az évi 2 milliót, ami éppen csak meghaladja a ’80-as évek eredményeinek a felét. Különleges helyzete révén Európához közel romlatlan tengerpartot kínál, amely az igazi közel-keleti vonzerőt sugárzó városoktól sincs messze.
