Rövid útikalauz, ízelítő Spanyolország szívéből.
Madrid száraz, homokos dombvidéken fekszik a Sierra de Guadarrama, a közép-spanyolországi magashegység keleti masszívuma lábánál. Csak a magaslati levegő és az erős szél tudja megóvni a zsúfolt spanyol fővárost a mindennapos szmogtól, portól. A felduzzasztott és hajózhatóvá tett Manzanares kavargó vizében halványan tükröződik néhány reprezentatív híd képe. 35 kilométerre északra a várostól a del Gasco duzzasztó roncsai látszanak – egy 1799-es vihar döntötte romba, véget vetve annak az álomnak, hogy Madrid hajóval is elérhető legyen.
II. Fülöp király ennek ellenére 1561-ben Madridot tette meg a gyarmatbirodalom fővárosává. Az akkori 25 000 fős város mára 4,5 milliós metropolis lett, amelyből lakói a forró, poros nyár és a spanyol felfogás szerint igen kemény tél ellenére a lehető legtöbbet hozták ki: olyan várost, ahol soha nem áll meg az élet. Különösen érvényes ez az éjszakákra, amikor mindenki az utcán van, hogy rátaláljon a madridi éjszakai élet számára legmegfelelőbb szórakozóhelyére.
Miután Madridot tudatosan azért tették meg fővárosnak, hogy az országot középpontjából irányíthassák, a reneszánsz kortól kezdve a város egyre gazdagabb és pompásabb lett. A nagyváros azonban emellett becsvágyó is, és jó üzleti érzékkel rendelkezik, erre utalnak magas felhőkarcolói – a város a spanyol életformák hatalmas olvasztótégelye, számos elegáns utcával, melyben a legfinomabb ízlésűek, a lehetséges és lehetetlen dolgok kedvelői egyaránt megtalálják, amire vágynak.