Ez az afrikai állam, a föld negyedik legnagyobb szigete természeti kincsekben gazdag, és mégis rendkívül szegény
Bár csak 400 km-re fekszik a kelet-afrikai partoktól, Madagaszkár szigete mind népét, mind kultúráját és nyelvét tekintve közelebb áll az Indiai-óceán másik végén, 5000 km-re K-re fekvő indonéz szigetekhez, mint Afrikához. A szigetlakók valószínűleg a 2000 évvel ezelőtt idetelepült őseiktől örökölték ázsiai vonásaikat. Madagaszkár mind a 18 különböző etnikai csoportja ugyanazt a nyelvet, a malgast beszéli. Léteznek ugyan helyi nyelvjárások, de azokat az összes szigetlakó megérti.
Madagaszkár a Föld negyedik legnagyobb szigete (csak Grönland, Új-Guinea és Borneó előzi meg). Kb. 1600 km hosszan nyúlik ÉK-ről DNy-ra, legnagyobb szélessége 580 km. Portugál hajósok kötöttek ki itt először 1500-ban, de a szigetlakók három évszázadon át minden gyarmatosítási kísérletnek ellenálltak. Madagaszkár végül 1896-ban került francia uralom alá, amely 1960-ig tartott.
A sziget nemcsak lakosságát, de élővilágát tekintve is egyedülálló. Állat- és növényvilága, miután 150 millió évvel ezelőtt elszakadt az afrikai szárazföldtől, elszigetelten fejlődött. Az egyedülálló madagaszkári állatfajok talán legismertebb példái a félmajmok közé tartozó makik. A ritka növények és állatok védelmére több nemzeti parkot akarnak létrehozni. A madagaszkári kormányzat igyekszik összekapcsolni a környezetvédelem és a gazdasági fejlesztés ügyét.
Madagaszkár a Föld egyik legszegényebb és legfejletlenebb országa. Több mint 15 millió lakosának többsége a mezőgazdaságban dolgozik, de csak 80%-uk képes megtermelni élelmiszer-szükségletét. Fő táplálékuk a rizs. Az utóbbi években részben az ismétlődő rossz időjárás, részben a termőföld lepusztulása miatt a rizstermés csökkent, a lakosság száma azonban növekedett, így 1980-ban be kellett vezetni a jegyrendszert, a gazdasági élet pedig összeomlott. 1986-ban a kormány ötéves programot indított, amelynek célja a rizstermés növelése és általában az önellátás megvalósítása volt az élelmiszer-termelés területén. Az 1991-ben kitört politikai zavargások ezt megszakították, az 1990-92-es aszály pedig tönkretette a rizstermést. 1994 februárjában a szigeten ciklon dúlt (a legpusztítóbb 1927 óta), és 150 ezer ember otthona vált a földdel egyenlővé. A ciklon tönkretette a sziget legnagyobb kikötőjét és olajfinomítóját, s a mezőgazdasági területek nagy részét pusztasággá változtatta.
A sziget központi részén szavannás, magas fennsíkok húzódnak, a legmagasabb pont 2886 méter. K felé az erdős hegyek meredeken lejtenek a forró, csapadékos partvidékig. Ny és DNy felé a táj sokkal fokozatosabban megy át száraz, füves és bozótos vidékbe.
A kasszava itt szinte ugyanolyan népszerű termény, mint a rizs. A földterületnek csak mintegy 5%-át művelik meg. Kb. 58%-a legelő, de az állatok nagy száma miatt a legelők tönkrementek. A több mint 10 millió szarvasmarha igen gyenge minőségű. Madagaszkár fő exportcikkei a kávé, a szegfűszeg, a vanília – ebben világelsők – és a cukor. A mezőgazdaság mellett a bányászat és a cukorfinomítás említendő, de az utóbbi időben a tengeri élelmiszerek feldolgozása is fejlődésnek indult.
A lakosság nagy többsége a központi fennsíkon és a K-i partvidéken él. A legnagyobb népcsoport az indonéziai eredetű világos bőrű merina (vagy hova): ők alkotják a népesség közel egynegyedét. A központi fennsíkon laknak. A betszimiszaraka népcsoport a partvidéket lakja. 1960 óta ők kormányoznak, és a két csoport között ellentétek alakultak ki. A parti lakosság indonéz, afrikai és arab ősök leszármazottjainak keveréke.
1960-ban, a függetlenség elnyerése után Madagaszkár mint Malgas Köztársaság vált ismertté a világban. 1975-ben, röviddel azután, hogy Didier Ratsiraka alezredes vezetésével szocialista katonai kormányzat vette át a hatalmat, népszavazással megváltoztatták az ország alkotmányát, és az új elnevezés Madagaszkári Demokratikus Köztársaság lett. Ratsiraka elnököt 1982-ben egy második hétéves időszakra újraválasztották.
1989-ben harmadszor is elnökké választották, és ő a reformkövetelések hatására 1990-ben rendeletben többpárti kormányzást hirdetett meg. 1991 augusztusában madagaszkáriak ezrei özönlötték el Antananarivo utcáit, hogy igazi demokráciát követeljenek, és októberre átmeneti kormány alakult. Az 1993-as választásokat ugyan dr. Albert Zafy, a Comité des Forces Vives párt vezetője nyerte meg, de négy évvel később az ország ismét Ratsirakát választotta elnökké, aki időközben szakított marxista elveivel és önkényuralmi módszereivel, s a felvilágosult humanizmuson alapuló kormányzást ígért.
A madagaszkáriak talán jobb jövő elébe néznek. Mindenesetre a bauxit-, olaj-, króm- és vasérclelőhelyek, valamint a kiváló turisztikai és idegenforgalmi lehetőségek – az 1991-es visszaesés után 1993-ban a turisták száma rekordot döntött – reményt keltők.
