A sokáig kelet és nyugat ütközőpontjának szerepére kárhoztatott ország a hosszú elnyomatás után is megőrizte életképességét, elindította a keleti tömb összeomlását, és ma nagy léptekkel tart Nyugat-Európa felé.
A Balti-tenger és a Kárpátok között, Európa ÉK-i részén elterülő Lengyelország ezeréves története során gyakorta elmerült a történelem tengerében, de újra meg újra a felszínre bukkant, erősen és töretlenül. Gyenge pontja mindig is határainak sebezhetősége volt. Sík vidéki fekvése miatt szinte minden oldalról nyitva áll a külső támadások előtt. K-ről a mongolok jöttek, Ny-ról a Német Lovagrend, őket az oroszok és a németek követték. A balti partvidék szelíd homokdűnéit is nehéz volt védeni a svéd támadással szemben a 17. sz.-ban; és csupán D-en, a csaknem 2500 mmagasra emelkedő Kárpátok hegyvonulata nyújt természetes védelmet az országnak.
Az ország É-i része, Mazuria tóvidék. Hegyes-völgyes felszínét az utolsó három jégkorszak során visszahúzódó jég formálta. A tóvidék D felé hatalmas alföldben folytatódik. A D-i országrészben a Kárpátok külső vonulata húzódik. Legszebb szakasza a lengyel-szlovák határt alkotó Tátra; itt található Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m). A két legnagyobb folyó, a Visztula és az Odera É felé folyik, és a Balti-tengerbe ömlik. A Visztula Európa leghosszabb szabályozatlan folyója. A Kárpátok és a tóvidék hatalmas erdőségei máig fennmaradtak. A Beszkidekben több tucat barnamedve, a Białowieźa-erdőben több száz európai bölény él még, bár sok vad és sok erdő is áldozatul esett a környezetszennyezésnek, a savas esőknek.
A lengyel történelem a 10. sz.-ban kezdődött, amikor a Visztula és az Odera közti területen élő szláv népek a keresztény hitet fölvevő I. Mieszko fejedelem uralma alatt egyesültek. 1370-ben Nagy Lajos magyar király került a lengyel trónra, így haláláig, 1382-ig Lengyelország Magyarországgal alkotott perszonáluniót, majd 1385-ben Jagelló Ulászló litván nagyherceg révén Litvániával lépett perszonálunióra. A Jagelló-dinasztia uralkodásának két évszázada Lengyelország aranykora volt. 1569-ben az ország egyesült Litvániával. A Német Lovagrenddel vívott háborúk eredményeként átmenetileg a későbbi Kelet-Poroszország is lengyel fennhatóság alá került. A Balti-tengertől Ukrajnáig és Sziléziától Szmolenszkig terjedő államalakulat európai nagyhatalomnak számított, amely a vallási szabadság folytán a sok európai országban üldözött protestánsok és a zsidók menedéke lett.
A 17. sz. elejétől kezdve Lengyelország a svéd, orosz és török támadások, valamint a belviszályok miatt meggyengült. 1683-ban Sobieski János király még elűzte a törököket Bécs alól, ám a lengyel hadseregnek ez volt az utolsó komolyabb győzelme. A 18. sz. második felében Poroszország, Oroszország és Ausztria többször is felosztotta egymás között az országot vagy annak nagy részét. Bár II. Szaniszló, az utolsó lengyel király idején a lengyelek Európában először alkotmányt kaptak, és a kultúra, az oktatás is felvirágzott, ez sem akadályozhatta meg a Kościuszko vezette nemzeti felkelés elbukását, majd a király lemondását és az ország harmadik felosztását, amelynek következtében Lengyelország 1795-ben 123 évre eltűnt a térképről.
A lengyel szabadság lángja a megszállás éveiben is lobogott. A nyílt megmozdulások közül a legelkeseredettebb az oroszok elleni 1830-as és 1863-as felkelés volt. A megtorlások 1831-től nagyarányú emigrációhoz vezettek. Amíg a nemzet vezető egyéniségeit, köztük a zeneszerző Frédéric Chopint, a költő Adam Mickiewiczet és Marié Curie-t, a rádium felfedezőjét inkább Párizs vonzotta, addig a szegényebbek tömegesen vállaltak munkát a Ruhr-vidék és Észak-Franciaország szénbányáiban. Később azután egyre növekvő számban vándoroltak az Egyesült Államokba; ma közel 10 millió lengyel származású ember él az ország határain kívül, s állítólag Varsó után Chicago a második legnagyobb lengyel város.
1918-ban, az I. világháború után Lengyelország ismét önálló állammá lett, de függetlensége nem volt hosszú életű. Alig két évtized múltán, 1939. szeptember l-jén a náci diktátor, Adolf Hitler (1889-1945) seregei lépték át a határt – ez az esemény indította el a II. világháborút. 1939. szeptember 17-én (a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka értelmében) K-ről szovjet csapatok vonultak be Lengyelországba. Az ezt követő években a lengyelek talán a világ minden más nemzeténél többet szenvedtek. Közel 6 millió lengyel állampolgárt, köztük 3 millió zsidót irtottak ki. Egyedül a Krakkó melletti Auschwitz-ban (Oświęcim) 3 millió lengyel pusztult el. A szovjetek megszállta K-i országrészben egymillió ember vált földönfutóvá; sokukat Közép-Ázsiába és Szibériába deportálták. Az oroszok közel 15 000 lengyel tisztet fogtak el, és másokkal együtt a szovjet biztonsági szolgálat, az NKVD parancsára kivégezték őket a Katyni erdőben, Harkovban és másutt.
A lengyelek ismét két tűz közé kerültek, és megint csak hihetetlen bátorsággal harcoltak. A varsói gettófelkelés és az 1942-ben létrejött Honi Hadsereg mindenre elszánt küzdelme a világháború nagy legendái közé tartozik. A világ más részein a Szabad Lengyel Hadsereg katonái, tengerészei és pilótái küzdöttek hősiesen a szövetségesek oldalán.
Hasznuk azonban nemigen volt belőle. Mialatt a Honi Hadsereg 1944-ben halálos küzdelmét vívta Varsó romjain és csatornáiban, az oroszok megálltak a Visztula túlpartján. Miközben a német erők szétzúzták az ellenállást, az oroszok lerakták a lengyelországi kommunista hatalomátvétel alapjait. A szovjetek által támogatott Lengyel Egyesült Munkáspárt („a Párt”) kormányozta az országot egészen 1989-ig, amikor a lengyelek a Szovjetunió meggyengülését kihasználva megdöntötték a kommunista párt hatalmát.
