Lecce

A barokk Lecce barokk lakóházainak és templomainak díszítettsége egyszerre túlburjánzó és kifinomult. A bájos városkát a „Dél Firenzéjeként” is emlegetik. A város a helyi homokkő formálhatóságának köszönheti szépségét, amelyet könnyű megfaragni, amikor kifejtik, később azonban megkeményedik. A szerzetesrendek elszaporodása, kivált a ferenceseké, jezsuitáké és teatinusoké kiterjedt építkezésekhez vezetett a 17-18. században; mindez olyan egységes arculatot kölcsönözött a városnak, ami ritka Dél-Olaszországban. A templomokat díszes oltárok és örvénylő oszloperdők ékesítették. Odakint az árnyéktalan utcák sárga, ívelt paloták mellett kanyarognak, amelyek falain élénk színű bougainvillea virágzik.

A városközpontban, a macskaköves Piazza Sant’Oronzón egyetlen római oszlop magasodik, amelyet úgy csentek el brindisi ikertestvére mellől. Eredetileg ez az oszloppár jelölte a Rómából idáig húzódó Via Appia határát. Az oszlop tetején Szent Orontius bronzszobra áll, ő a város védőszentje. A tér déli felét egy jó állapotban megmaradt római amfiteátrum egy darabja tölti ki. A 2. században emelt építményt az 1930-as években fedezték fel. 2000-től, hatévi gondos helyreállítás után hangversenyeket rendeznek a helyszínen. Kis múzeumában finom művű freskókat és mozaikokat tekinthetnek meg. A közelben álló, furcsa, mázas bevonatú reneszánsz pavilon, amely valaha a városháza volt, ma turistainformáció.

Lecce harmonikus Piazza del Duomóján, amely a Corso Vittorio Emanueléről nyílik, áll a Duomo mellett a Palazzo Vescovile és a Seminario; valamennyit a 17. században emelték vagy építették át. A dómnak voltaképpen két homlokzata van: a Corsóra néz az „ünnepi”, itt magasodik Szent Orontius szobra, míg a régebbi és komorabb a Palazzo Vescovilére tekint. A belső tér faragott virágoktól, gyümölcsöktől és emberi alakoktól roskadozó oltárai a helyi túldíszített barokkra jellemzők.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük