A Harmadik Birodalom, a második világháború
A kommunisták és a szociáldemokraták közötti ellenségeskedés megosztotta a náciellenes tábort. 1933. január 30-án Hitlert kancellárrá nevezték ki. Alig egy hónappal később, február 27-én a Reichstagban felcsaptak a lángok. Hitler az incidens ürügyén kiiktatta a kommu-nistákat és a teljes baloldali ellenzéket a német politikai életből. A náci rémuralom kezdetét vette.
A lángok végigkísérték a Harmadik Birodalom történetét. 1933. május 10-én több ezer diák masírozott. A nácik fáklyás felvonulása 1933-ban az Unter den Lindenen a Humboldt Egyetem előtti térre. A könyvek, amelyeket magukkal vittek, nem egyetemi előadásra kellettek, hanem egy hatalmas máglya építéséhez: Thomas Mann, Heinrich Mann, Stefan Zweig, Albert Einstein és Sigmund Freud műveinek kiadásaira ugyanaz a sors várt, mint Proust, Zola, Gide, H. G. Wells és Jack London könyveire. 1936-ban az olimpiai láng Athénból érkezett a berlini nyitóünnepségre. A rendező ország irányítóinak szándéka szerint a játékok az árja propagandát szolgálták, de többek között a négy aranyérmet nyert fekete bőrű Jesse Owens atléta meghiúsította a terveket. A külföldiekre való tekintettel eltávolítottak minden antiszemita feliratot, köztük a Juden unerwünscht (zsidók nemkívánatosak) kiírást. Amint a vendégek elutaztak, a feliratok újból előkerültek
1938. november 9-én zsinagógákat és egyéb zsidó tulajdonban lévő épületeket gyújtottak fel és üzleteket fosztottak ki. A pogrom Kristallnacht, azaz „Kristályéjszaka” néven vonult be a történelembe. Berlin zsidó népessége 1933-ban körülbelül 170 000 volt. 1945-re a kivándorlások és a megsemmisítés következményeként mindössze 6000 zsidó maradt.
A második világháború
1938 őszén, amikor Hitler hadserege a szomszédos Csehszlovákiába készült bevonulni, a berliniek nem ujjongtak úgy, mint az 1914-es évek katonai parádéin. Balsejtelmeik beigazolódására nem kellett sokat várni. 1940-ben London bombázásának megtorlásaként megkezdődtek az első légitámadások. A németek 1943-as sztálingrádi vereségét követően az angolok és az amerikaiak úgynevezett szőnyegbombázásba kezdtek. A legpusztítóbb légi roham 1945. február 6-án zajlott le, egy óra alatt a bombák a városközpontot és annak 4 km2-es körzetét tették a földdel egyenlővé. Hitler a háború utolsó napjait a Birodalmi Kancellária alatti bunkerjében töltötte. A szovjet csapatok bevonulásának hírére főbe lőtte magát.
A háború a németek feltétel nélküli kapitulációjával, 1945. május 8-án ért véget. Berlin lakosságának a romokból kellett újrakezdenie életét. Trümmerfrauen (romeltakarító-nők) néven hatvanezer önkéntes nő segített a romok eltakarításában, az újjáépítés lehetővé tételében.
