Útikalauz bevezetés:
Megelégelve a kétéves francia megszállást, Johann Gottlieb Fichte, a kor egyik nagy német filozófusa arra buzdította népét, adjon hangot nemzeti elhivatottságának és szálljon szembe az elnyomókkal. A Királyi Akadémián tartott beszédeit kirendelt dobosok lármája nyomta el.
Napóleon veresége után a nemzeti mozgalom központjai az úgynevezett Lesecafék („olvasó-kávéházak”) voltak, például a Spargnapani és a Kranzler. Itt találkozott a korabeli intelligencia, ahogy az akkori értelmiséget hívták. Vidéki és külföldi lapokat olvastak, hogy hozzájussanak azokhoz az információkhoz, amelyek az erősen cenzúrázott berlini lapokból kimaradtak.
Mindeközben a felgyorsuló ipari forradalomnak egyre több munkásra volt szüksége, létrejött a berlini proletariátus réteg. Az 1848-as felkeléssorozatban Párizst és Bécset követően Berlinben is nagy tüntetések voltak a munka- és életkörülmények javításáért, de ezeket a porosz lovasság vérbe fojtotta -, 230 halálos áldozatot követeltek az események. A király látszólag engedett a sajtószabadság iránti követelésnek. Egy évvel később azonban megszigorította a rendőri ellenőrzést, visszaállította a lapok cenzúrázását, és a demokraták találkozóin nyüzsögtek a besúgók.
A francia-porosz háborúban (1870-1871) elért sikerei megerősítették Poroszország pozícióját. Az 1871 -ben a német államok egyesítésével létrejött Német Császárság meghatározó hatalma volt. I. Vilmos császár uralkodása és Bismarck kancellársága alatt Berlin Reichshauptstadttá, a birodalom fővárosává vált. 1880-ra, a Gründerzeit (alapító évek) ipari terjeszkedésének idejére több mint egymillió lakosa volt a városnak. Berlin a német gépipar virágzó központ lett.
A rohamos növekedés korszakával párhuzamosan Berlin Németország kulturális központjává is vált. Max Liebermann berlini festő és követői kétségbe vonták Münchennek a német művészetben betöltött vezető szerepét. A Berlini Filharmonikusok nemzetközi rangot szereztek, Csajkov¬szkijjal, Strauss-szal és Grieggel dolgoztak együtt. 1905-ben Max Reinhardt, a nagynevű bécsi rendező a Deutsches Theaterhez szerződött.
1905-ben Robert Koch Nobel-díjat kapott a tuberkulózis bacilusának felfedezéséért. Az akkoriban alapított Kaiser Wilhelm Intézet (a későbbi Max Planck Intézet) élére Max Planck került, a fizika részleg vezetője Albert Einstein volt.
