Kuvait Állam
Al-Kuwayt, Dawlat al Kuwayt (arab)
Kuwait, State of Kuwait (angol)
Területe: 17 818 km2
Lakossága, népessége: 2 014 100 fő (2003)
Népsűrűség: 113 fő/km2
Főváros: Kuvaitváros (Al-Kuwayt) 32 600 (1 709 800) fő
Államforma: alkotmányos örökletes monarchia
Nemzeti ünnep: febr. 25. (a nemzet napja, 1950)
Közigazgatás: 5 kormányzóság (muhāfaẓat)
Fontosabb települések: As-Salimīyah 146 900 fő, Jalib ash-Shuyuh 115 200 fő, Ḩawallī 95 800 fő, Al-Jahrah 111 000 fő
Városi lakosság aránya: 97%
Pénznem: kuvaiti dinar (1 dinar=1000 fil)
Nyelvek: arab (hiv.), angol
Népek, nemzetiségek: kuvaiti arab 45%, egyéb arab (főleg palesztin) 35%, dél-ázsiai (indiai, pakisztáni) 9%, perzsa 4%, egyéb 7%
Vallások: mohamedán 85% (szunnita 63%, síita 22%), keresztény 5%, hindu 5%, egyéb 5%
Születéskor várható élettartam: férfiak 77 év. nők 76 év
Népességnövekedés: 3,33%
Csecsemőhalandóság: 10,87%o
Írástudatlanság: 21%
Férfiak/nők aránya: 1,52
Legmagasabb pont: Ed Dibdiba, 299 m
Gazdaság: olajipari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 15 100 USD (2001)
Munkanélküliség: 1,8%
Munkaerő: 1,3 millió fő
Infláció: 2,7% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 0%, ipar 60%, szolgáltatások 40%
Exporttermékek: nyersolaj és finomított olajipari termékek, műtrágya
Importtermékek: élelmiszer, építőanyagok, járművek és alkatrészek, ruházat
Főbb kereskedelmi partnerek: Japán, USA, Dél-Korea, Szingapúr, Hollandia, Pakisztán, Indonézia, Egyesült Királyság, Németország, Kína, Franciaország és Ausztrália.
A Perzsa (Arab)-öböl északnyugati partján fekvő ország felszíne fiatal agyagos-homokos üledékeken kialakult síkság, csak az ország nyugati részén emelkednek alacsony dombvonulatok. Hozzá tartozik az öbölből kiemelkedő kilenc sziget, amelyek közül Bubiyan és Faylakah jelentősebb.
Az ásatások szerint a mai Kuvait területén már ötezer esztendővel ezelőtt állandó települések voltak. Itt vezetett keresztül az ókor híres tömjénútja. Az ország arab nevének jelentése „körülsáncolt falu”. Az első európaiak, a portugálok a 16. században jelentek meg a kuvaiti partoknál. A terület a következő századokban a Török Birodalom, valamint a brit és német gyarmatosítók vetélkedéseinek színterévé vált. A küzdelemből végül is Nagy-Britannia került ki győztesen, 1899-ben a kuvaiti uralkodó titkos védnökségi szerződést írt alá az angolokkal, majd 1904-ben brit protektorátussá nyilvánították az országot. 1961-ben hatályon kívül helyezték a korábbi szerződést, és Kuvaitot önálló, szuverén állammá nyilvánították, azonban hat nappal a függetlenség tervezett időpontja előtt Irak megpróbálta bekebelezni az országot. A válságnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa vetett véget, és 1961. június 19-én kikiáltották az ország függetlenségét. Irak közel 30 évvel később, 1990-ben több sikerrel járt, mert akkor történelmi okokra hivatkozva, ténylegesen elfoglalta a sejkséget, az iraki csapatok lerohanták és kifosztották a kicsiny országot. Az amerikaiak által vezetett koalíciós haderő szabadította fel, nemzetközi összefogással és az ENSZ mandátumával. Kuvait 1991 áprilisában nyerte vissza függetlenségét.
Gazdaságának alapja a kőolajbányászat és -export. Iparára a kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos ágazatok (kőolaj-finomítás, vegyipar, műtrágyagyártás) jellemzők. Itt építették fel a Föld legnagyobb tengervíz-sótalanító üzemét. A bevételekből a tetemes élelmiszer- és fogyasztásicikk-behozatalt, illetve az infrastruktúra és szociális hálózat kiépítését fedezik. Mezőgazdasága szerény, öntözött üvegházakban zöldségféléket termesztenek. Az elenyésző nomád állattartás mellett csak a halászat számottevő.
