Mongol Köztársaság
Mongol, Mongol Uls (mongol)
Mogolistan, Mogolistan Respublikasy (türkmén)
Mongolija, Reszpublika Mongolija (orosz)
Terület: 1 564 160 km2
Népessége, lakosság: 2 511 400 fő (2003) 3 041 142 (2010)
Népsűrűsége: 1,6 fő/km2
Főváros: Ulánbátor (Ulaanbaatar) 804 200 fő
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: júl. 11. (a függetlenség napja, 1921)
Közigazgatás: 18 tartomány (ajmak), 4 város (hot)
Fontosabb települések: Erdenet 72 300 fő, Darḩan 69 600 fő, Čojbalsan 41 700 fő, Ölgij 28 100 fő, Sajnšand 25 200 fő
Városi lakosság aránya: 62% (eltekintve a fővárostól, már nem olyan magas ez a százalék! 🙂
Pénznem: tugrik (1 tugrik=100 möngö)
Nyelvek: mongol (hiv.), türkmén, orosz
Népcsoportok: halha mongol 78%, türkmén 5%, dörbed mongol 3%, bajad 2%, burját mongol 2%, dariganga mongol 1%, török népek (főleg kazah) 7%, egyéb 2%
Vallások: buddhista (lámaista) 96%, sámánhívők, mohamedánok, egyéb 4%
Születéskor várható élettartam: férfiak 62 év, nők 67 év
Népességnövekedés: 1,48%
Csecsemőhalandóság: 51,97%o
Írástudatlanság: 2%
Férfiak/nők aránya: 1,0
Legmagasabb pont: Hujtun, 4374 m
Legfőbb folyók: Szelenge, Orhon, Onon, Herlen
Gazdaság: agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 1770 USD (2001)
Munkanélküliség: 20%
Munkaerő: 1,4 millió fő
Infláció: 11,8% (2000)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 32%, ipar 30%, szolgáltatások 38%
Exporttermékek: réz, élőállat, kasmír, gyapjú, színesfémek
Importtermékek: gépek és berendezések, üzemanyag, élelmiszeripari termékek, iparcikkek, vegyipari termékek, építőanyag, cukor, tea
Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, Oroszország, USA, Japán és Dél-Korea.
A belső-ázsiai országot északon a Tannu-ola, a Szaján ós a Transzbajkáli-hegyvidék nyúlványai keretezik, délnyugati részén pedig a Mongol- és a Góbi-Altaj vonulatai húzódnak. Az ország nagy részét 1000 m fölött elhelyezkedő, száraz, sós tavakkal tarkított, lefolyástalan fennsíkok alkotják, amelyekből szigetszerűen emelkedik ki a Hangáj- és a Hentij-hegység. Délen, délkeleten a Góbi félsivatag süllyedékekkel tarkított dombvidéke húzódik.
A Közép-Ázsiában elterülő mai Mongólia területét az ősidőkben nomád törzsek népesítették be. A Nagy Fal és a Bajkál-tó közötti területet az i. e. 4. században a hun törzsszövetségek hajtották uralmuk alá, később a türk és az ujgur kánság része lett. A mongol törzsek a 12. században jelentek meg az ország területén. A 13. század elején Dzsingisz kán megalakította a történelem egyik legnagyobb hatalmaként ismert Mongol Birodalmat. Dzsingisz és utódai egy időre meghódították Oroszországot, Kínát és Perzsiát, valamint rablóhadjárataik félelemben tartották Európát is. Az ország 1691-ben mandzsu uralom alá került, Kína egyik tartománya volt egészen 1911-ig. Belső-Mongólia Kína része lett, Külső-Mongólia pedig a kínai polgári forradalom után a cári Oroszország támogatásával autonómiát vívott ki, és 1912-1919 között orosz védnökség volt. 1919 és 1921 között ismét kínai tartományként kormányozták, majd 1921-ben egy átmeneti népi kormány alakult, és kikiáltották Mongólia függetlenségét. 1924-ben létrejött a Mongol Népköztársaság. Az ország 1921-től az 1990-es évekig a Szovjetunió erős befolyása alatt állt. 1989-ben Mongóliában is elkezdődött a demokratizálódás folyamata, az ország 1992 óta demokratikus köztársaság.
Gazdaságának alapja a nomád pásztorkodás (ló, szarvasmarha, juh, teve, jak). A nemzeti jövedelem másik fontos forrása a bányászat (fekete- és barnakőszén, réz- és molibdénérc), jelentős, de még nem teljesen feltárt kőolaj és színesérc-készletekkel rendelkezik. Az ipar legfontosabb ágai a mezőgazdasági termékek feldolgozását végzik (bőráruk, gyapjúszövés).
