Amszterdam magához láncolja az embert, senkit nem hagy hidegen, mindenkit állásfoglalásra késztet. A francia szkeptikus, Voltaire az ókori Spártával való összevetésében a város lakóit „canaille”-nak, csőcseléknek titulálta. Sok holland szemében Amszterdam maga a jelenkori Szodoma és Gomorra, az ifjúság tobzódása, a francia kormány értékelése szerint Európa drogfővárosa.
Nem kell különösebben megütközni azon, hogy Amszterdam lakói az idők folyamán egyéni világszemléletet alakítottak ki. Ahol a legkülönbözőbb kultúrkörből érkező emberek ilyen közvetlen közelségben élnek egymás mellett, a pragmatizmus mindenkit rákényszerít arra, hogy toleráns legyen, és demokratikusan viszonyuljon embertársaihoz. A szigorú kálvinista erkölcsi felfogás és az engedékeny életforma közötti ellentmondás még ma is meghatározza az emberi kapcsolatokat: kispolgári szűkkeblűség és világpolgári nagyvonalúság, derűs természet és rideg szigor egyaránt megtalálható.
Maga a történelem is ellentmondásos: Rembrandt és a világszerte sikeres kereskedők aranykorával szemben ott a német megszállás kora, amikor a zsidó kislánynak, Anna Franknak családjával együtt a Prinsengracht egyik házának rejtett zugában kellett bujkálnia, hogy aztán végül mégis a halálba küldjék. Ezek az események mind-mind beépülnek a város kollektív emlékezetébe, és rányomják bélyegüket a jelenre is. Még mostanában is sok száz amszterdami gyűlik össze minden évben február 25-én, hogy emlékezzenek a kikötőmunkásokra, akik 1941-ben sztrájkba léptek tiltakozásul zsidó honfitársaik deportálása ellen.
Van a sokszínűségnek még más arca is: keskeny utcácskák vezetnek a magányosok és kíváncsiskodók zarándokhelyeire, a piros lámpás negyedbe, az egykori Ringwallére, ami ma a „de Walletjes” nevet viseli, a festői óvárosban. A turisták óvatosan lopakodnak a piros fénnyel megvilágított kirakatok előtt, és rémülten veszik észre, hogy színes bőrű lányok meztelenül kínálják bájaikat. A kínai negyed kapui mögött a szindikátus titkos világát sejti fantáziájuk. A negyed valójában holland Chinatown piaccal, élelmiszerüzletekkel és áruházakkal, kínai iskolákkal és újságokkal.
A szimpatikus anarchia, a harsányság és a jóravaló kispolgári magatartás közötti ellentét, a protestáns szigor és az egykori gyarmatok egzotikus kontrasztja adja meg ennek a városnak a báját. A harsány színek iránti vonzódás leginkább azokra a színes bőrű asszonyokra és lányokra jellemző. akiknek ősei Indonéziából vagy Surinamból érkeztek, s akik részévé váltak annak a kozmopolita falusi színháznak, amit Amszterdamnak hívnak. Ugyanez a helyzet az ellent-mondásokkal, és még inkább a bűnökkel és az érzékiséggel, amelyek olyan nagy vonzerővel bírnak a turisták számára. 