Irán útikönyv, útikalauz bevezető és adatok

Iráni Iszlám Köztársaság
Ȋrān, Jomhȗrȋ-ye Eslámí-ye Ȋrān (fárszi/perzsa)
Eỳran, Eỳrani İslami Cumhuriyeti (török)
İran, Komara Islami İran (kurd)

Idegenvezető és könyvek nélkül is sokat megtudhatunk a hatalmas országról, alább segítünk a bevezető cikkel a blogunkban.

Utazás élménybeszámoló, hotel, szállás és látnivaló ízelítő képek:

Területe: 1 648 195 km2
Népesség, lakossága: 66 469 100 fő (2003) 73 215 781 (2008)
Népsűrűség: 40.3 fő/km2
Fővárosa: Teherán (Tehrān) 7 893 700 (11 224 800) fő

Államforma: elnöki teokratikus köztársaság
Nemzeti ünnep: ápr. 1. (a köztársaság napja, 1980)
Közigazgatás: 28 tartomány (ostān)
Fontosabb települések: Meshed (Mashhad) 2 061 100 fő, Iszfahán (Eşfahān) 1 378 600 (2 652 300) fő, Tebriz (Tabrīz) 1 213 400 fő
Városi lakosság aránya: 59%
Pénznem: rial (1 rial=100 dinar)
Nyelvek: fárszi (perzsa) (hiv.), azeri, török, kurd
Népek, nemzetiségek: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%, lúr 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb (bahtiári, kaskáj, örmény stb.) 1%
Vallások: mohamedán 99% (síita 89%, szunnita 10%), egyéb (örmény gregoriánus, bahái, párszi stb.) 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év
Népességnövekedés: -4, 46%
Csecsemőhalandóság: 28,07%o
Írástudatlanság: 37 %
Férfiak/nők aránya: 1,03
Legmagasabb pont: Damávand, 5771 m
Legfőbb folyók: Araksz (Aras), Atrak, Kárun, Shat el Arab
Gazdaság: agrár-ipari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 7000 USD (2002)
Munkanélküliség: 14%
Munkaerő: 18 millió fő
Infláció: 17,3% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 19%, ipar 26%, szolgáltatások 55%
Exporttermékek: kőolaj, szőttesek, gyümölcsök és magvak, vas és acél, vegyipari termékek
Importtermékek: ipari nyersanyagok és közszükségleti cikkek, élelmiszerek, technikai eszközök, katonai felszerelések
Főbb kereskedelmi partnerek: Japán, Olaszország, Arab Emírségek, Franciaország, Kína, Németország

Adatok után nevezetességek és látnivalók:
A közel-keleti ország jelentős részét a központi helyzetű Iráni-medence foglalja el, amely 800-1000 m magas fennsíkokból áll. A fennsíkok mélyebb fekvésű részein kietlen sivatagok (Kevír-sivatag, Lut-sivatag) terpeszkednek. A medencét az Eurázsiai-hegységrendszer láncai övezik: északon a Kaszpi-tenger partján az ország legmagasabb csúcsával az Elburz, keleten a Horaszámi-hegység (Kelet-iráni-hegyvidék) és a Közép-iráni-hegyvidék, nyugaton a Zagrosz-hegység. Alföldek csak a Perzsa (Arab)-öböl mentén (Huzisztáni-alföld) és a Kaszpi-tenger partvidékén találhatók.
A mai Irán területén a legősibb ismert civilizáció az Elamita Királyság volt, az elamiták az i. e. 10. században telepedtek meg a termékeny síkságokon. Az i. e. 8. században az asszírok pusztították el őket, helyüket azonban át kellett adniuk a kaukázusi sztyeppékről érkező indoeurópai népeknek, köztük a perzsáknak. A törzsek közötti évszázados vetélkedésből az i. e. 650-ben a perzsa Kürosz került ki győztesen.

Történelme:
Az i. e. 525-ben meghódították Egyiptomot, de I. Dareiosz király Maratonnál elszenvedett veresége a görögöktől megakadályozta a perzsákat a további nyugati terjeszkedésben. A Szászánida Birodalmat 224-ben alapították, majd 531 és 628 között a perzsák a Közel-Kelet jórészét meghódították. 642-ben a birodalom összeroppant a muzulmán arabok támadásai miatt, és területe az Arab Kalifátus része lett. A modern Perzsa Birodalmat 1502-ben hozták létre, majd a 18. századi belső zűrzavarból a Kadzsár-dinasztia került ki győztesen és uralkodott 1925-ig. Perzsia 1905-ig abszolút monarchia volt, akkor kapta első alkotmányát. A következő évben Nagy-Britannia és Oroszország érdekszférákra osztotta és megszállta az országot. Az ország nevét 1935-ben változtatták Perzsiáról Iránra. A monarchia megdöntése és az uralkodó Reza Pahlavi sah elűzése után Khomeini ajatollah, az ország egykori vallási vezetője 15 évi száműzetés után, 1979-ben tért vissza az országba, majd 1980-ban kikiáltotta az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az ország perzsa eredetű nevének jelentése „nemes”, illetve az „arámiak földje”. Földje ásványkincsekben (kőolaj, földgáz, szén, vas-, réz- és ólomérc, só, drágakövek) gazdag. Iparára a kőolajeladásból származó jövedelmek segítségével létrehozott korszerű iparágak (vas- és alumíniumkohászat, vegyipar, gépkocsi-összeszerelés) éppúgy jellemzőek, mint a fejletlen technológiával működő kis műhelyek (fonodák, szőnyegszövők, élelmiszeripar). Mezőgazdasága fejletlen, növénytermesztésre csak a csapadékban gazdagabb Kaszpi-tengeri partvidék alkalmas (rizs, kukorica, gyapot, gyümölcs, tea, dohány). Az ország sivatagi, félsivatagi részeinek oázisaiban elterjedt a datolya termesztése. A lakosság kis része nomád állattenyésztésből él. Fontos a tengeri halászat (tok, lazac), jelentős a halak ikrájából készített kaviár exportja.

A látnivalói nagy részét a fővárosban és a többi híres nagy városban találjuk elsősorban. Tengerparti üdülőhelyeit még mindig nagyon kevesen merték volna ajánlani nyaralás célból.

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés