A Mohandász (Mahátma) Gandhi (1869-1948) és Dzsavaharlal Nehru (1889-1964) vezette indiai nacionalisták már az 1920-as évek elején szervezni kezdték a brit uralom elleni indiai függetlenségi mozgalmat. Gandhi végül hatalomra került, és az indiai szegények felemeléséért folytatott ötvenéves küzdelméért megkapta a Mahátma („nagy lélek”) címet.
Gandhi azt hirdette, hogy a függetlenségi mozgalom nem mehet át fegyveres harcba. Nagyrészt sikerrel küzdött e célért, amíg el nem érkezett az indiai szabadság vajúdásának utolsó szakasza. India függetlenné válása széttörte az indiai nemzet két nagy alkotóelemének a láncait is: a hindukét, akik 750 éven át követelték a maguk önkormányzatát, és a muzulmánokét. E két igény kielégítését csak a szubkontinens megosztása tehette lehetővé.
A Muhammad Dzsinnah vezette muzulmánok Pakisztán néven új államot hoztak létre. Ennek az országnak két „szárnya” volt: az egyik az Indus völgyében terült el, a másikat (a keleti) Bengált pedig több mint1600 kmszéles indiai terület választotta el az előbbitől.
Amint e két rész 1947 augusztusában elszakadt Indiától, a hinduk és a muzulmánok közötti feszültségek nagyarányú fegyveres konfliktusban törtek ki. Emberek milliói menekültek el otthonaikból. A muzulmánok Pakisztán területén leltek menedékre, míg a hinduk Indiába menekültek. Az egyik volt fejedelemség, Kasmír ingadozott, nem tudván eldönteni, hogy Indiához vagy Pakisztánhoz csatlakozzék-e. A két állam azonnal hadra kelt Kasmír birtoklásáért, s a kérdés mindmáig megoldatlan maradt. E konfliktus idővel csak még inkább elmérgesedett, s az utóbbi években mindkét ország olyan eszelős fegyverkezési versenybe kezdett, amely sokak szerint a hidegháborúhoz hasonlítható.
Mahátma Gandhit egy fanatikus hindu gyilkolta meg 1948-ban. A független India első miniszterelnöke Nehru lett, aki az ország modernizálásának, a társadalmi igazságosság megvalósításának, valamint annak a célnak volt elkötelezett híve, hogy a mezőgazdaságot addig kell fejleszteni, amíg az mindenkit el nem tud látni elegendő élelemmel. Miniszterelnöksége 1947-től 1964-ig tartott, őt Lál Bahádur Sásztri követte, akinek miniszterelnöksége alatt, 1965-ben kitört a háború Pakisztánnal.
1966-ban Nehru lánya, Indira Gandhi (1917-84, csak névrokona Mahátma Gandhinak) lett a miniszterelnök, s 18 évig szilárdan kormányozta az országot. 1971-ben újabb háború tört ki Pakisztánnal, ami azt eredményezte, hogy Bengál Banglades néven önállósult. 1975-ben Indira Gandhi szükségállapotot hirdetett ki, amely időszakra – bírálói szerint – az ellenzék brutális elnyomása volt a jellemző. Ellentmondásos intézkedéseiről ismert kormánya 1977-ben elvesztette a választásokat, de 1980-ban ismét hatalomra került.
A következő súlyos válságot a szikhek okozták, akik a hinduizmus és az iszlám tanait egyesítő sajátos vallási kisebbséget alkotnak. A szikhek, akik főként a gazdag Punjab államban élnek, szintén külön államot akartak. A terrorizmus módszereivel élő szikh szeparatisták templomaikat erődítménnyé alakították át. 1984. június 5-én az indiai hadsereg lecsapott a szikhek legnagyobb tiszteletben álló vallási központjára, az amritsari Aranytemplomra.
Az indiai kormány állítása szerint 500 terrorista és polgári személy vesztette életét az Aranytemplomnál – köztük Dzsarnail Szingh Bhindranvale szikh vezető -, és 92 kormánykatona is elesett. Nem hivatalos források szerint kb. 2000 ember halt meg. Négy hónappal később Gandhi asszony esett orgyilkosság áldozatául, és testőrségének két szikh tisztjét vádolták a gyilkossággal.
Indira Gandhi utódául fiát, Radzsiv Ghandit (1944-91) jelölték, akinek miniszterelnöki posztját pártjának a soron következő választásokon elért fényes győzelme is megerősítette. Ő elsősorban a legkorszerűbb technológia bevezetését szorgalmazta. Hivatali idejére azonban olyan súlyos politikai kérdések nyomták rá bélyegüket, mint a kasmíri terrorizmus, a tamil szeperatisták működése Sri Lankán, s azok a híresztelések, miszerint ő és társai a honvédelmi célú vásárlások során csúszópénzeket fogadtak el. Az 1989. évi választásokon Radzsiv Gandhi év Kongresszus Pártja vereséget szenvedett Két évvel később a választási kampány során őt is meggyilkolták, de ez ismét hatalomra segítette pártját, és P. V. Naraszimha Rao követte a miniszterelnöki székben. Rao hivatali ideje alatt még hevesebbé váltak a muzulmán és hindu szélsőségesek konfliktusai, valamint a kasmíri és punjabi szeparatisták mozgalmai. A gazdasági téren azonban a kormány folytatta szerkezetátalakítási programját, például felszabadította bizonyos nyersanyagok piaci árát, enyhítette a valutáris korlátozásokat, megnyitotta a tőkepiacot s megkezdte az olaj- és gázmezők privatizálását.
