A volt brit gyarmat lakói aggódnak a jövőbeli jólétükért – vajon milyen sors vár rájuk a nyugati stílusú kapitalizmus előőrsére a kommunista Kínában?
A helyszín: a Nathan Road egyik sarka Hongkong szívében, Kowloon belvárosában. Az időpont: egy nyári éjfél. A levegő forró, a bőr tapadóssá válik. A száradó fehérneművel teleaggatott, égbe nyúló háztömbök üzletsorainak fénye versenyt ragyog a hatalmas neonreklámokkal. Építőmunkások serénykednek a félig kész toronyházak karvastagságú bambusznád állványzatán. Utasokkal tömött autóbuszok zúgnak el szorosan a tülkölő tehergépkocsik és limuzinok nyomában. Mellettük és közöttük zajos motorkerékpárok, kerékpárok – olykor még riksák is – igyekeznek az úton.
Egy hatemeletes nagyáruház melletti apró kávézóban madzsongjátékosok rakosgatják elefántcsont lapocskáikat, amelyek szaggatott hangja ellenpontozza a járdán csattogó szandálok szinkópás ritmusát. Az egyik mellékutcában trikós, rövidnadrágos idős kínai alszik egy bolt ponyvája alatt, mit sem törődve a tábori ágya körül nyüzsgő járókelőkkel. Feje felett néhány halvány csillag pislákol át a nedves, benzingőzös levegőn, időnként el-eltűnve, ahogy a nemzetközi repülőtérről felszálló újabb és újabb lökhajtásos gépek elzúgnak a házak felett.
Munka három műszakban
Ez az elképesztő iramú és felvillanyozó sürgés-forgás nem ismer szünetet Hongkongban. Ez a város sohasem alszik. A sok ezernyi lakás mélyén kis műhelyek működnek, bennük a munkások másodállásban éjszakai munkával mellékkeresethez is juthatnak. Ha valaki délután méretre szabott inget vagy öltönyt rendel, az reggelre már utolsó próbára készen áll. A város ruhaipara azonban elsősorban európai, észak-amerikai és ausztráliai exportra termel. A hazai szükségletet inkább a Kínából importált olcsó, de jó és tartós ruházati cikkekből elégítik ki, s az élelmiszer-, víz- és áramellátás is a hátországból érkezik. A másik végletet a hongkongiaknak az a roppant kedvelt üzletága jelenti, hogy drága borokat és illatszereket importálnak Franciaországból, majd azokat jó áron eladják a várost elözönlő sok-sok – évenként 7 milliónál is több – turistának.
Számos nemzetközi üzleti birodalom tart fenn fényűző helyi kirendeltséget Hongkong virágzó üzleti negyedében. A Hongkong és Sanghaj Bank 1985-ben elkészült csupa üveg felhőkarcolója 615 millió USA-dollárba került, és azóta sok más vállalat is épített hasonló épületmonstrumokat.
E gyarmat igen figyelemre méltó története 1840-ben kezdődött, amikor a britek védett természetes öbléért elfoglalták a Csu (Gyöngy-folyó) torkolatánál, Kuangcsoutól (Kanton várostól) D-re fekvő, csaknem teljesen kopár sziklákat. A brit megszállás előtt Hongkongot csak kisebb, halászattal foglalkozó népesség lakta, s a kalózok kedvelt tanyája volt. A későbbiekben azonban bebizonyosodott, hogy ez a hely már a neolit korszak (csiszolt kőkorszak) óta lakott volt, s erősen érvényesült a kínai kőkorszaki kultúrák – jelesül a Lungsan-kultúra – hatása.
Tulajdonképpen Nagy-Britanniának a 19. sz.-ban folytatott illegális ópiumkereskedelme vezetett Hongkong megszerzéséhez. A kínai kormány 1839-ben ópiumellenes kampányt indított Kantonban, s ennek során ostrom alá vették a brit gyárat, majd százszámra kobozták el a hatalmas mennyiségű ópiummal teli ládákat.
A britek Macauba (Makaó) vonultak vissza, és Kínától vagy egy kereskedelmi szerződés megkötését, vagy egy olyan kisebb sziget átengedését követelték, ahol biztonságosan folytathatják kereskedelmi műveleteiket. A hongkongi vizeken folytatott harcok fokozódása vezetett az első ópiumháborúhoz.
Az első (és a többi) ópiumháborúban vereséget szenvedett Kína 1860-ban átengedte Nagy-Britanniának a sziklás szigetet, majd további harcok után a szigettel szemben fekvő szárazföld kis félszigetét is. 1898-ban a szárazföldön további, az előbbinél jóval nagyobb területet és még jó néhány kisebb szigetet 99 évre bérbe adott Nagy-Britanniának.
Hongkong további története enyhén szólva is vibrálóan mozgalmas volt. Roppant gyors ütemben virágzó kereskedelmi központtá fejlődött, s kínai emigránsok tömegeit vonzotta magához, különösen az 1911. évi forradalom után, majd Kína japán megszállását követően, s az újabb időkben a kínai polgárháború idején (1945-49). 1945 után felismerték, hogy a gazdaság helyreállítása csak fokozott ütemű iparosítás útján lehetséges, s Kína hatalmas energiát fordított e cél elérésére.
A hajdani „szikla” ma a Hongkong-sziget: üdülőparttal és luxus kivitelű lakótömbökkel körülvett dombság. A lakosság 27%-a él a Hongkong-szigeten. A félsziget mai neve Kowloon, s a népsűrűség néhány helyen a 250 000 fő/km2-t is eléri. Ezek ma a föld legsűrűbben lakott helyei.
Hongkong harmadik, Új Területek néven ismert része a gyarmat teljes földterületének több mint 90%-át foglalja el. Ide tartozik a Lantau sziget és mintegy 200 kisebb külső sziget, továbbá Hongkong szárazföldi része. Ez utóbbin a meredek oldalú völgyekben foltszerűen elhelyezkedő gyárak és új városok állnak, s ezeket megművelt földdarabok választják el egymástól.
