Földpiramisok kora: 10 000 év
Keletkezés: jégkorszak
Számuk: 100-150
TRENTINO-DÉL-TIROL, OLASZORSZÁG
Az olaszországi Dél-Tirolban, a Dolomitok vonulatától északra, egészen különleges, tűszerű alakzatokra lehet bukkanni, s mintha merő tréfából a természet mindegyikük tetejére egy félreszabott kalapot biggyesztett volna. Némelyikük eléri a 40 métert, mások alig nagyobbak egy buckánál.
A piramis alakú tornyok szülőanyja egy gleccser volt, mely az utolsó jégkorszak során árasztotta el a völgyet. Mikor az éghajlat 10 000 évvel ezelőtt végre melegedni kezdett, a jég elolvadt, a gleccser visszahúzódott, és nemcsak az útközben összegyűjtött fimon törmeléket hagyta maga mögött, hanem a tekintélyes méretű sziklákat is, melyeket a környező hegyek oldalából mart ki. Ezek után a folyók ereket kezdtek vágni az agyagba, majd az eső feldarabolta a fennmaradt gerinceket, így agyagos-köves tornyok egész sora keletkezett. Ha az oszlop tetején megül egy nagyobb kődarab, az megóvja a piramist az esőtől és a további eróziótól, akár egy embert az esernyője. A tornyok oldala azonban fokozatosan erodálódik, és a kalap-kő leesik. Mikor a folyamat eljut idáig, az alul lévő puhább anyag már gyorsan lepusztul. A terület helyi német neve Ritten, míg olaszul Renonnak hívják. Ehhez hasonló helyeket többfelé is lehet találni az Alpokban. Olaszországban a földpiramisokat úgy is emlegetik, mint „kis emberek”, a franciák pedig inkább kalapos kisasszonynak titulálják őket.