Egyszer Svédország, másszor Oroszország része volt; ma ez a tavakkal és erdőségekkel borított északi állam szívósan ragaszkodik politikai semlegességéhez.
Finnország Nyugat-Európa K-i peremén terül el, ott, ahol a 20. sz.-i technológia zordon erdőségekkel és sarkköri pusztaságokkal találkozik. Finnország kétharmad részét erdőségek borítják, közöttük elszórva ezer meg ezer tó csillog. A novemberi hó áprilisig vagy májusig nem olvad el. Az ország zord szépsége ihlette Han Sibelius (1865-1957) muzsikáját, Alvar Aalto (1898-1976) és Eero Saarinen (1910-61) letisztult, sima vonalú épületeit és bútorait.
Finnország nagyobb része alacsony fekvésű, sok a nagy kiterjedésű mocsaras és tőzeglápos terület. A felszín csak É-on, Lappföldön emelkedik1000 mfölé. A kiterjedt erdőségek, amelyek az ország exportjának egyötödét kitevő papírt adják, főleg lucfenyőből állnak az agyagos talajon és ritkás fenyőből a homokos, kavicsos talajon; a nyírfa csaknem az egész ország területén előfordul.
Az utolsó nagy jégkorszak végén, kb. 10 000 évvel ezelőtt, amikor a hőmérséklet emelkedni kezdett az óriási jégtakaró visszahúzódott, és helyén hatalmas mennyiségű glaciális törmelék maradt hátra az ősi gránit alapkőzeten. E folyamat során tavak ezrei alakultak ki. Amikor a jég megolvadt, megemelkedett a tengerszint. Amióta a szárazföld megszabadult a jég súlyától, állandóan emelkedik (Helsinkinél évszázadonként 300 mm-rel), és tízévenként mintegy 1 km2-t hódít vissza a tengertől. A tavakkal zsúfolt országot határoló Balti-tenger maga is tóhoz hasonlít: gyakorlatilag nincs árapálya.
Finnország Ny-i része a Balti-tenger nagy öblével, a Botteni-öböllel határos, túlpartján Svédország van, a K-i határ1269 kmhosszan már Oroszországgal érintkezik. A Finn-öböl partján épült orosz város, Szentpétervár mindössze 300 km-re van a finn fővárostól, Helsinkitől. É-on Finnország, Norvégiának a Skandináv-félszigetet szegélyező legészakibb részével határos. Finnország területének harmada az Északi sarkkörön túlra terjed.
Az ország éghajlata a tél és a nyár szélsőségei között ingadozik. A nyári napok hosszúak és világosak, a telek azonban rövidek és borongósak. A sarkkörön belül a nap a nyári időszak 1-2 hónapjában még éjfélkor sem nyugszik le (fehér éjszakák), télen azonban 4-8 héten át fel sem kel.
Az ősz igen rövid, és a tavasz későn köszönt be, a fagy még kora nyáron sem ritka. A hosszú, kemény tél alatt pedig minden befagy, még a Balti-tenger is.
Nemzeti kisebbségek
Finnország lakói az oroszországi Urálon túlról jöttek, és valószínűleg 2000 évvel ezelőtt telepedtek le a jelenlegi állam területén. Nyelvük a finnugor nyelvcsaládba tartozik: az észttel rokon ( magyarral szinte semennyire), de egyébként egyetlen más nagyobb európai nyelvhez sem hasonlít.
A tengerparti területeket Ny-ról érkezett, svédül beszélő hódítók gyarmatosították a 12 sz.-ban, és Finnország ma hivatalosan kétnyelvű ország, noha lakóinak csak 6%-a beszél svédül. Ebbe beleszámít az a mintegy 24 000 ember is, aki az ország DNy-i részén, a Svéd- és Finnország között elterülő szigetvilág, Ahvenanmaa (Åland) tartományában él. Finnország függetlenné válásakor a népszavazás Svédországnak ítélte ezt a tartományt, a Népszövetség azonban stratégiai okokból ragaszkodott hozzá, hogy a terület finn legyen. Ahvenanmaa végül 1920-ban nagymértékű autonómiát kapott. Saját zászlója van, és saját bélyegeket bocsát ki. A lakosságot felmentették a finn hadseregben teljesítendő katonai szolgálat alól, és finn anyanyelvűek nem vásárolhatnak földet a tartományban, ha nem élnek ott folyamatosan legalább öt évig.
Speciális körülményeire hivatkozva Ahvenanmaa kérte az Európai Unió adó-közösségéből való kizárását, ez 1999-ben fog hatályba lépni. A szigetvilág lakói így továbbra is élvezhetik a Finnország és Svédország között közlekedő kompjaikon bonyolított vámmentes kereskedelem nyújtotta előnyöket.
Finnország É-i részén kb. 1000 lapp él. Kisebb részük hagyományosan rénszarvastenyésztő, de az állatok terelgetését már egyre gyakrabban skidoóval, azaz, motorizált szánnal végzik. A legtöbb lapp halászatból él. A lapp nyelvet tanítják az iskolában, és sok lapp még ma is anyanyelvén beszél. A lappok, vagy ahogyan magukat nevezik, a szamik, ma már letelepedtek, és állatbőrből készült sátraikból házakba költöztek.
Noha hosszú időszakokra került idegen uralom alá, nemigen vándoroltak be más népek az országba. Ennek az lett az eredménye, hogy a finnek külsőleg nagyon hasonlítanak egymásra, és a „rokoni hasonlóság” vonásai szerte az országban felfedezhetők.
A vallási megosztottság sem számottevő. A legnagyobb egyház a lutheránus, noha van egy erős ortodox kisebbség, mintegy 53 000 fő, amely a konstantinápolyi (isztambuli) pátriárkának tartozik engedelmességgel.
A kereszténység a 12. sz.-ban jelent meg először Finnországban, amikor a svéd hódítók megkezdték a térítést. A svéd megszállás elsősorban a Botteni-öböl DNy-i partjain és Ahvenanmaán hagyott nyomokat. Finnország 1540-ben lett Svédország része. Az 1808-1809-es orosz-svéd háború után Finnországot átengedték Oroszországnak, és nagyhercegség lett belőle. A több mint százéves orosz uralomnak az októberi forradalom vetett véget. Végül 1917. december 6-án Finnország kikiáltotta függetlenségét.
